Sokéves tapasztalat, hogy a nyugati fejlesztőcsapatok és kiadók először mindig a normandiai partraszállásról készítik el játékuk első részét vagy alapját, aztán következő részekként – vagy DLC-ként – jön a többi nyugati hadjárat, míg végül – amikor már az összes gyerekbetegségből kigyógyították a játékukat – keletre fordulnak, és elkészítik a nagy művet, amely a számtalan német és orosz technikát felvonultatja, és már képes a hatalmas területek és sok egység kezelésére. Nem kivétel ebben a Battle Academy sem, amely eredetileg Battlefield Academy néven jelent meg, egy azonos című BBC tévéműsor segédanyagaként, és főleg azoknak a háborúknak a taktikai megoldásait volt hivatott szimulálni, amelyekben britek harcoltak. Ez az első rész aztán olyan népszerű lett, hogy rengeteg kiegészítő jelent meg hozzá, olyan, sokszor megénekelt hadműveletektől kezdve, mint a Market-Garden, az olyan, nagyon ritkán játszható csatákig, mint Franciaország német lerohanása. Aztán a Slitherine kiadó lépett még egy nagyot, és a játékot iPadre is portolta. Ezzel pedig még nagyobb lökést adott a sikernek. És bár az egyik első prémium árú játék volt az Apple Store-ban, sok vitát kiváltva, az eladások mégis őket igazolták. Mivel pedig az iPades verzióval is lehetett multiban harcolni PC-s ellenfelek ellen, ez a PC-s eladásokat is tovább növelte.
Hogy mi az oka a Battle Academy sikerének? Hogy nagyon egyszerű, igen könnyen beletanulhatunk. Ugyanakkor mégis kihívásokat tartogat. Emellett kedves a grafikája, és nagyon gyorsan lehet játszani. A legtöbb hasonló témájú taktikai játékban órákig kell állítgatni az egységeket, és lehet, hogy bár a tervünk egyszerű, megvalósításához mégis sok idő kell. Nem így a Battle Academy-ben, ahol pikk-pakk tologathatjuk egységeinket, és azonnal értesülünk eredményeikről. A játékmenetet se cizellálták túl (mint például az amúgy nagyon remek WEGO rendszer), hanem klasszikus körökre osztott játékot kapunk. Igazából olyan, mint a sakk vagy egy nagyon korai PC-s taktikai játék. Viszonylag egyszerű szabályokból áll: tankot hátulról kell támadni, ha gyorsan mozgunk, nehezen célzunk, és nem érdemes a helyben maradó ellenséges gyalogság előtt elszaladni. Persze nem csak ennyi, de ilyen jellegű szabályokat kell figyelembe vennünk, amikor lépkedünk a négyzethálóval felosztott terepen. Ami szintén a játék egyszerűségére utal, hiszen nem vesződtek hatszögletű felosztással vagy folyamatos tereppel, ahol bármely pontra helyezhetünk egységeket. Tehát a Battle Academy fő ereje az egyszerűsége.
A második rész semmit sem veszített az első hangulatából és erejéből. Tartalmazza az összes eddig megjelent kiegészítő újdonságait, és persze kapott egy sereg újdonságot is. Ilyen például a ködgránát, amely elég fontos taktikai eszköz, különösen egy olyan játékban, amelynek a taktikák bemutatása és alkalmazása a célja. Néhány új gyalogsági parancson kívül szintén újdonság, hogy a harcjárművek nemcsak megsemmisülhetnek vagy bepánikolhatnak, de sérülést is szenvedhetnek. Ez valamely fontos alkatrész megrongálódását vagy valamelyik személyzet halálát is jelentheti. Persze azért ezek nem olyan szintű részletességgel lemodellezett sérülések, mint a Combat Mission sorozatban, de mindenképp részletesebb, mint a Battle Academy első részében, és így még izgalmasabbá teszi a játékélményt. Hiszen ha a saját harckocsink nem megsemmisül egy komolyabb találattól, hanem csak sérül, az további lehetőségeket biztosít a számunkra. És fordítva, ha az ellenség tankja sérül meg megsemmisülés helyett, az tovább bonyolítja taktikai helyzetünket.
A funkcionális újdonságok mellett rengeteg tartalmi újdonság is került a második részbe. Ahogy az lenni szokott, a sokféle és fajta orosz haditechnika jelentősen megdobta a játékban elérhető egységek számát. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy a németek is túl sok típust alkalmaztak, akkor érezhetjük, hogy haditechnikában és gyalogsági fajtákban nem lesz hiány. Mindez még érdekesebbé és sokszínűbbé teszi a játékmenetet: hiszen nem elég a Sherman tank erősségeit és hátrányait kiismerni ahhoz, hogy vele vagy ellene harcba indulhassunk. Ahogy az a valóságban is volt, saját veszteségeink árán kell felfedeznünk, hogy a saját és az ellenség egységei közül melyik milyen helyzetben jó és milyenben nem. Felesleges lenne felsorolni a játékban elérhető német és orosz harcjárművek típusait, hiszen a legtöbbet úgyis ismeri az, aki leül egy II. világháborús játékkal játszani. Helyette inkább említsük meg az olyan egységeket, amelyekkel ritkán találkozhatunk játékokban. Többek között ilyenek a szovjet partizánegységek, amelyek nem állnak helyt nyílt küzdelemben a német gyalogsággal, de jobban rejtőzködnek, és Molotov koktéljaikkal közvetlen közelről súlyos veszteségeket okozhatnak a német technikában. Vagy ilyen ritkán játszható egység a német brandenburgiak, akik a háború korai szakaszában a különleges egység szerepét töltötték be. Ők is jól álcázottak, de harcértékük jóval magasabb a partizánokénál. Közelharcban egészen félelmetesen erősek tudnak lenni.
A Battle Academy 2-ben négy alapkampány található, amelyekből kettő orosz oldalról, a másik kettő pedig német oldalról teszi játszhatóvá a keleti front küzdelmeit. A két nemzet kampányai között található egy-egy korai, 1941-es, míg a másik késői: a németeké a ‘43-as harkovi csata, az orosz pedig a ‘44-es Bagratyion hadművelet. A négy kampány összesen több, mint 30 küldetésből áll. Tehát maga az egyszemélyes tartalom is elég sok érdekes csatát tartalmaz. Azonban ehhez hozzájön, hogy a játékban van beépített szerkesztő, így mi magunk is készíthetünk csatákat (és kampányokat), vagy leszedhetjük mások alkotásait a netről. És persze ott van még a többjátékos mód is, amely szerencsére továbbra is cross-platform, azaz mindegy, hogy játszótársunknak ugyanolyan oprendszerre van-e meg a játék. A cikk írása közben ugyanis a PC-s verzió után iOS-re is megjelent már az alapjáték. Az Apple Store-ban 18 euróért szerezhető be, ami elhanyagolható ár a steames 37 euróhoz képest. Ráadásul teljes portról van szó, tehát semmiben sem jobb vagy erősebb a PC-s verzió, és a játék típusa és egyszerűsége is sokkal jobban passzol a tabletes játékmódhoz.
Úgy érzem, a Battle Academy 2 nem hozott teljes verzióváltást, inkább csak egy felet: a funkcionális újdonságok olyanok, amelyek eddig DLC-kben növelték az első rész lehetőségeit. A fő tartalom az orosz egységeket jelenti – ami nem elhanyagolható! –, de valójában egy kövérebb DLC-be is belefért volna. Így aztán azoknak ajánlom a játékot, akik eddig is szerették a sorozatot, illetve azoknak a magyar játékosoknak, akiket hidegen hagy a nyugati hadszíntér, de nincs idejük komolyabb, időrabló taktikai játékokhoz. Garantálom, hogy jól fognak szórakozni.