Nem könnyű a helyzete annak, aki egy évről évre megrendezésre kerülő kiélezett ütközetben rendre alulmarad. Ilyen helyzetben van a Konami focis szériája, a Pro Evolution Soccer is. A sorozat hosszú múltra tekint vissza, amelyben voltak dicsőséges és kevésbé emlékezetes korszakok is. Volt olyan időszak, amikor könnyedén maga mögé utasította a konkurens FIFA széria aktuális epizódjait, mivel azok messze nem voltak olyan innovatívak, mint a PES. Csakhogy az EA Sports néhány éve megrázta magát és mostanában olyan epizódokat tesz le az asztalra, amelyek ha meg nem is reformálják a műfajt, mindig épp annyi újdonságot tartalmaznak, hogy lekössék a rajongókat. A Konami tavaly grafikus motort is cserélt a játék alatt, de igazán nagy előrelépést ez sem hozott, így a régi rajongók kíváncsian várták, hogy vajon idén sikerül-e az áttörés. Lelövöm előre: nem sikerült.
A bevezető elég negatív hangvételűre sikerült, belátom. Éppen ezért itt és most tisztáznám, hogy a Pro Evolution Soccer 2015 egyáltalán nem lett rossz játék, sőt. A játék lényegét adó mérkőzések terén abszolút felveszi a versenyt a FIFA 15-tel. A két játék közül ezúttal is a PES érződik inkább szimulátornak, a FIFA pedig pörgősebb, árkádosabb játéknak. Ez pedig alapvetően meg is határozza a rajongók hovatartozását: akik előbbit részesítik előnyben, valószínűleg a PES-ben találják meg a számításukat, akik pedig az egyszerűbb és dinamikusabb játékmenetet kedvelik, FIFÁ-zni fognak.
Az irányítást szokni kell, de minden funkció kényelmesen átszerkeszthető, hogy saját beállításaink szerint tudjunk játszani. Erre szükség is lehet, hiszen a gépi ellenfél már közepes nehézségi fokozat mellett is képes megszorongatni, magasabb fokozaton pedig egyenesen lefocizhat a pályáról. Szerencsére a készítők gondoltak a kevésbé profi játékosokra is, akik a részletes oktatómódban minden apró trükköt és taktikát elleshetnek.
Animációk terén a Pro Evolution Soccer mindig is kiemelkedőt tudott produkálni. Ezúttal nekem picit felemás érzéseim vannak e téren. Bár a játékosok mozgása hozza a napjainkban elvárható szintet, néha éreztem egy kis darabosságot, szétesettséget rajta. Ehhez még hozzá jön a stadionok teljes élettelensége, ami tovább rontotta az élményt. Persze, a lelátók a legutolsó megyei bajnokin is zsúfolásig telve vannak és lengenek is a zászlók, ugrálnak a nézők. Csakhogy ezt leszámítva a pálya személyzete és úgy egyébként minden más alig mozdul a pálya szélén. Más kérdés, hogy a játék hevében ezzel pont nem fog foglalkozni egyetlen játékos sem. (Ahogy valójában a közönséget is csak a bejátszások, ismétlések során lehet látni.)
A sorozat igazi Achillesz-sarkát továbbra is a tartalom jelenti. Ugyan érződik a fejlesztők igyekezete – mindjárt a megjelenés napján érkezett egy frissítés, amely rengeteg új játékost, néhány csapatot, labdát, cipőt és stadiont adott az adatbázishoz –, de a licencek hiánya most is rányomja a bélyegét az élményre. Én ugyan Barcelona és spanyol foci drukker vagyok, így nem lehetne okom a panaszra, de egy Premier League rajongó már okkal húzhatja a száját. Az átigazolások adatbázisa sem feltétlenül naprakész, ahogyan a válogatottakban is találni meglepő neveket.
Cserébe viszont offline és online játékmódból kimondottan széles a választék. Játszhatunk menedzserként, indulhatunk kupákban (klub és válogatott szinten egyaránt) és bajnokságokban, utóbbiak között most már néhány másodosztály is megtalálható. A taktikázási lehetőségek is kellően részletesek, hamar meg lehet tanulni ezek kezelését, onnantól pedig akármilyen felállásban és taktikával pályára küldhetjük fiainkat. Visszatér a játékoskarrier mód is, amelyben megalkothatjuk saját játékosunkat (vagy választhatunk egy valós focistát), hogy aztán a sportág legaljáról indulva aranylabdás szintig küzdjük fel magunkat. Online játékmódok is vannak, itt kimondottan a kooperatív lehetőség tetszett, vagyis barátainkkal egy csapatban is játszhatunk akár a gép ellen is.
A PES 2015 látványvilágával 90%-ban komolyabb baj nincs, amíg messziről nézzük az eseményeket. Nekem viszont az átvezető videók, a mérkőzések felvezetése nem nyerték el a tetszésemet. Közelről a legtöbb játékos baltával faragottnak tűnik, hasonlóságot meg távolról se véltem felfedezni a valódi játékosok és virtuális másaik között (jó, ez alól a nagy sztárok kivételt képeznek, őket idén is a legutolsó mitesszerig hitelesen lemodellezték). Az külön vicces volt, amikor egy selejtezőcsoport utolsó meccsén kis hazánk világverő válogatottja egy kényelmes 4:0-s zakóba szaladt bele a német nemzeti tizeneggyel szemben, a lefújás után mégis úgy ünnepeltek, mintha VB-t nyertek volna, csak mert továbbjutottak a csoportból. Értem a logikát, csak épp picit fura látvány volt.
Zenék és hangok terén a szokásos tartalomra számíthatunk. A szurkolók énekelnek, lelkesednek, a bíró sípja élesen szól. A menü alatt napjaink slágerei szólnak, amiktől nekem speciel kihullott a hajam, de sokan vannak, akik ezt szeretik. Az viszont tetszett, hogy a menüben szóló zene a mérkőzés betöltése közben szépen átváltott a stadion hangszóróira. Ez egy picit elhitette, hogy egy mérkőzés kezdete előtt magam is a stadionban ücsörgök.
Akármennyire is fanyalogtam a fenti bekezdésekben, a Pro Evolution Soccer 2015 nem lett rossz játék. Csak épp kiemelkedő sem. Tisztes iparos munka, amelyen érződik, hogy egy sorozat sokadik felvonásáról van szó, de ahhoz egyértelműen kevés, hogy letaszítsa a trónról a riválist. Tartalom terén még mindig van hová továbblépni, a játékmenet pedig szubjektív kérdés, kinek tetszik, kinek nem. Engem a látvány – Fox Engine ide vagy oda – nem győzött meg, de ez megint szubjektív. Biztosan lesznek olyan játékosok, akik szerint jobb lett a FIFA 15-nél, őket hívják veterán, márkahű rajongónak.
