Finn illetősége ismeretében talán nem meglepő módon Frozenbyte névre keresztelt fejlesztőcsapat egyik legnagyobb sikere a Shadowgrounds mellett a Trine sorozat. A helsinki srácok ebben újraértelmezték az oldalra scrollozós platformerek műfaját, amelyet a fizika nyújtotta lehetőségekkel megfűszerezve új dimenziókba emeltek. A siker persze nem maradt el, és a 2009-es első epizódot két esztendővel később követte is a folytatás, amelyet Director’s Cut alcímmel 2012-ben Wii U-ra is kiadtak. Nos, a harmadik rész közeledtével, mintegy azt beharangozandó tavaly év végén PlayStation 4-re, illetve idén márciusban Wii U-ra is elkészült a mindent elindító első iteráció megújult, színesebb-szagosabb változata, amely ezúttal az Enchanted Edition alcímet viseli. Lássuk, mire számíthatnak a játékot megvásárló Nintendo konzoltulajdonosok.
Gerry kollégám az eredeti PC-s verzióról írt remek ismertetőjét nem szeretném – és nem is tudnám – überelni, ezért csak nagy vonalakban venném át újra az abban foglaltakat. Egy mesebeli királyságban, ahol a béke és a gazdasági virágzás adta nyugalom honol, a bölcs és öreg király utód nélkül hal meg. Ez természetesen azonmód politikai belviszályhoz vezet, amelynek folyományaként, egy kis félresikerült sötét mágia jóvoltából a holtak kikelnek a sírjukból és az élők ellen fordulnak. A lakosság szétszéled, és a valaha békés, virágzó királyság elnéptelenedik. Csupán néhány bátor ember marad talpon a vidéken, akik elég ügyesek, okosak vagy erősek ahhoz, hogy szembeszálljanak a veszélyekkel. Közülük hárman (Zoya, a tolvaj, Amadeus, a varázsló és Pontius, a lovag) a mágusok egyik fellegvárában, az Asztrális Tudományok Akadémiáján találkoznak. Ki-ki különféle okokból tartózkodik éppen ott, de mindannyiuknak köze van ahhoz a különös tárgyhoz, amelyhez közeledve lebénulnak, és hárman egy testbe zárva térnek magukhoz. Velük vághatunk hát neki a két- (nagy jóindulattal két és fél) dimenziós világ veszélyeinek és csapdáinak, hogy helyreállítsuk a békét.
Legtöbbször a három karakter közös munkájával tudunk továbbjutni.
Három hősünk különféle képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek kivétel nélkül szükségesek a továbbjutáshoz. Zoya fürge, és remekül bánik az íjjal, valamint a vonóhorgokkal; Pontius rettentő erejű csapásokkal képes szétverni, amit és akit csak kell, miközben pajzsával védekezik a rá leselkedő veszélyek ellen; Amadeus pedig mindenféle dolgokat (ketreceket, dobozokat, pallókat) tud megidézni, és a megfelelő helyre át- vagy letenni. Az egyes karakterek között egyetlen gombnyomással, illetve érintéssel tudunk váltani, ami szintén nélkülözhetetlen eleme a játéknak, tekintve, hogy legtöbbször közös munkával tudjuk csak legyőzni az ellenfeleket, vagy megoldani a rejtvényeket, amelyek a továbbjutást jelentik. Mindehhez a már említett játékbeli fizika szolgálja a hátteret, amely egyszersmind a program egyediségét és legfőbb esszenciáját is adja. A platformer és puzzle részek mellett persze harcolnunk is kell, amely során leginkább (gyakorlatilag alig valamicske kivétellel) mindenféle csontvázakat kell lenyomnunk vagy elkerülnünk – kinek-kinek a maga képességei szerint.
A vezérlés nagyban épít a Wii U tabletszerű kontrollere által biztosított lehetőségekre.
A Wii U port talán leginkább említésre méltó újítása az egyedi, nagy érintőfelülettel rendelkező, tabletszerű kontroller adta technikai lehetőségekben rejlik. A vezérlés nagyban épít arra, így például ha Amadeusszal meg szeretnénk idézni egy dobozt, amelyen felmászhatunk egy egyébiránt megközelíthetetlen helyre, akkor egy négyzetet kell rajzolnunk a vezérlő érintőképernyőjére. De Zoya nyilazása vagy Pontius védekezése is hasonló módon történik, hogy csak néhány példát említsek. A készítők jól és ötletesen használták ki a Nintendo legújabb asztali gépének adottságait, ami mindenképpen üdvös dolog. Mindemellett természetesen a hagyományos, billentyűzetre alapozó vezérlés is megtalálható a programban. Az eredetileg sem rosszul festő játék átesett némi optikai tuningon is, így az új port immár a második rész grafikus motorját használja. A környezet ennek értelmében igen mutatós, a stílusnak és korunk követelményeinek abszolút megfelelő. A varázslatos világ ennélfogva talán még varázslatosabb, amelyet az eredetileg is remek muzsika és profi szinkron kiválóan egészít ki. Az Enchanted Edition további üdvös, új funkciója az online kooperatív mód bekerülése, amely újabb lehetőségeket nyit meg a pályák teljesítésére. Jóvoltából gyakorlatilag számos új megközelítése válik lehetővé az egyes rejtvények megoldásának, és a harci részek is valahogy „jobban csúsznak” társainkkal együttműködve.
Valóban varázslatos megvalósítás.
A finn Frozenbyte talán legismertebb játéka, a Trine végre megérkezett a legújabb generációs Nintendo asztali konzolra is. Az „Elvarázsolt Kiadás” ezen a gépen a második részt követve került a virtuális áruház kínálatába, így a Wii U felhasználók jó eséllyel csak a folytatást követően ismerhetik meg annak előzményeit. A Trine: Enchanted Edition kicsit színesebb, kicsit szagosabb, az annak otthont adó platform kínálta technikai lehetőségeket kiaknázó, online kooperációt lehetővé tévő port, amelyet szívből ajánlok mindenkinek, aki nem ismerné még ezt a remek játékot. Aki azonban már találkozott valamelyik előző verzióval, annak nem biztos, hogy érdemes újra beruháznia rá.
