Heteken belül, még május folyamán – a játék Steam oldala szerint 22-én – érkezik a NeocoreGames hack’n’slash RPG-jének, a The Incredible Adventures of Van Helsingnek a harmadik epizódja, amely a trilógia záródarabja lesz. Még a megjelenés előtt volt lehetőségünk kipróbálni a játék preview verzióját, ez alapján rövid élménybeszámolót olvashattok most oldalunkon.
A történet ott folytatódik, ahol a második részben abbamaradt, vagyis Borgoviában továbbra is káosz uralkodik, a legnagyobb veszélyt pedig ezúttal nem Fulmigati vagy General Harker jelenti, hanem a második részben velünk szövetséges Prisoner 7. Ennek a felvezetését az előző rész leggyengébb pontjának tartottam, hiszen bárki, aki fél füllel odafigyelt a történetre, a játék felénél–harmadánál rájöhetett arra, amit a végén „váratlan fordulatként” próbáltak eladni. Vagyis Prisoner 7 árulására, ami most plusz motivációt, személyes töltetet kellene, hogy adjon a sztorinak. Csakhogy a fentiek tükrében én sose vettem a fáradtságot, hogy megkedveljem Prisoner 7-et, így kicsit erőltetettnek érzem, hogy Van Helsing következetesen a „nemezisének” nevezi egykori szövetségesét.
A játékmenet és az irányítás a műfajban lerakott szolid alapokra épül, aki játszott már Torchlighttal vagy Diablóval, vagy akár a trilógia korábbi darabjaival, könnyen kiismerheti magát. Bár a preview verzióban csak két karakterosztály volt elérhető (a harcos és a varázsló megfelelői), a végleges változatban már hat közül választhatunk majd. Az ellenfelek változatosak, vannak köztük humanoidok, mechanikus szörnyek és mágikus lények is. Már a második részben is csodáltam, hogy tudtak mindnek nevet kitalálni... Általában hordákban támadnak ránk, tehát az akciódús játékmenet garantált. Az első három játszható pályán voltam egy földalatti laboratóriumban, egy erdőben, és még az Inkben is (ez a varázslat forrása a játék világában), ami mindig nagy élmény, mert a legszürreálisabb és legemlékezetesebb pályák mind itt találhatóak. Remélhetőleg ez a változatosság a továbbiakban is megmarad. A szörnyek és a ládák bőségesen dobnak lootot, amit pénzzé tehetünk, viszont az így szerzett aranyat is mindig van mire költenünk. Van Helsingként továbbra is mi irányítjuk az Ellenállást, habár az elnevezés már nem teljesen jogos, hiszen az előző részben legyőztük a hatalmat, ami ellen álltunk. Így erőinket leginkább a rendteremtés fogja lekötni, legalábbis ez tükröződik a küldetéseken, amelyekre ügynökeinket küldhetjük. Mondanám, hogy mint a Dragon Age: Inquisitionben, csakhogy ez egyenesen a második részből van, ami ugye korábban volt. Visszatértének örülök, hiszen rengeteget dobott a játék hangulatán, és olyan érzést keltett, mintha tényleg háborúban állnánk.
Na és persze nem lehet elmenni szó nélkül a két főszereplő mellett. A játékos irányította Van Helsing és NPC-segítője, a szellem Lady Katarina közötti párbeszédek azok, amelyek továbbra is igazán emlékezetessé teszik a játékot. Viccelődéseik és a negyedik falat döntögető kiszólásaik számos derűs percet szereztek a második rész végigjátszása során, csakúgy mint a fejlesztők által a pályákon elrejtett egyéb popkultúrális utalások. Ez a sajátos humor megmaradt az új epizódban is, nem vált erőltetetté. És bár a fő történetszál elég sablonosnak ígérkezik (ne legyen igazam), de a két főszereplő, és emiatt a humor miatt már alig várom, hogy végigjátszhassam az új részt.
