Létezik olyan, hogy a legjobb DLC díja? Indulnak-e az év végi jelöléseken, bármilyen kategóriában ezek a kiegészítések? Így vagy úgy, a The Witcher 3: Wild Hunt – Hearts of Stone bizonyára dobogós helyre kerülne – a Last of Us: Left Behinddal karöltve – az egyszemélyes történetet kibővítő DLC-k díjátadóján. Ne haragudjatok, kicsit talán előreszaladtam, nézzük végig, mire fel ez a nagy lelkesedésem!
Hatalmas élmény volt újra visszatérni ebbe a szláv mondavilággal átitatott fantasy univerzumba. Amennyiben az alapjátékban elértük már a 30-as szintet, azonnal beleugorhatunk a kalandba, a főtörténeti szál teljesítése nem feltétel. Azonban ha még nem rendelkezünk ilyen tapasztalt vajákkal, vagy csak elhagytuk már régi mentéseinket, akár a játék által kreált hőssel is nekivághatunk az élményeknek. Geralt épp munkát keres, és pont meglát egy felhívást, ami érdekes lehet az ő számára is. A kontraktus rutin witcher munkának ígérkezik. Megkeresni az oxenfurti csatornákban garázdálkodó szörnyeteget, levágni, majd bezsebelni a mindennapi falatra való betevőt. De mint tudjuk, a The Witcher világában nem ilyen egyszerűen fekete-fehérek a dolgok, így Geralt jó nagy slamasztikába keveredik, és csak egy régi ismerőse, Gaunter O’ Dimm tudja őt kihúzni belőle, természetesen nem ingyen. Spoilermentesen ennyit is a történetről, hiszen ezt mindenkinek, aki csak kicsit is szerette az alapjátékot meg kell tapasztalnia, és a launch trailernek amúgy is sikerült már jó sok poént lelőnie. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a Hearts of Stone történetmesélése első osztályú. Az alapjáték legjobb pillanatait idézi, és sokkal merészebben is keveri őket. Egyik pillanatban még jókat nevetünk egy esküvői jeleneten és annak kisarkított karakterein, míg a másikban kőkemény horrorokat és drámákat idéző hangulatban kutatunk egy kísértetházban. A Hearts of Stone brutális tempót diktál, animációk animációk hátán, lenyűgöző régi és új karakterek, valamint kőkemény boss fightok, amelyekből az egyik olyan keményre sikerült, hogy muszáj volt visszavennem a legnehezebb fokozatról, vagy sose született volna meg ez a cikk.
Kalandjaink ezúttal főleg Oxenfurtba és Novigrad északi területeire fognak elkalauzolni minket. Így tehát új területet nem kapunk, arra a jövőre várható következő DLC-ben kerül majd sor. Cserébe jobban megismerkedhetünk az ofieri néppel és kultúrájával, akiknek a kinézetük és stílusuk (és akcentusuk) is a közel keletet idézik. Ofier messzi déli földjeiről érkezett a rúnamágus is, aki a kiegészítés talán legnagyobb újítása. Ez a drága mesterember kemény pénzekért cserébe rúnáinkat megfelelő sorrendben illeszti bele felszerelésünkbe, teljesen megváltoztatva annak tulajdonságait. Kapunk emellé még apró mellékküldetéseket is természetesen, de ezek talán túlontúl egyszerűek és rövidek. Ez azonban tényleg már csak apró szőrszálhasogatás, hogy ne csak áradozzak a játékról. :-)
Május óta már eltelt egy-két hónap, de a The Witcher 3 audiovizuális téren még mindig egy csúcsragadozó. A Hearts of Stone pedig megtartja ezt a minőséget. A párbeszédek alatt a kameramozgások és a vágások zseniálisak, egy pillanatig sem hatnak a karakterek mimikái erőltetettnek, és a szinkron továbbra is az egyik legmagasabb színvonalat képviseli. A zene ugyanolyan lehengerlő, mint eddig, és a grafika is adott, tehát ugyanolyan szemkápráztató, mint idáig bármikor. A kelet-európai stílus továbbra is csak úgy sugárzik a játékból. Külön öröm, hogy a DLC is teljes magyarítással látott napvilágot, így minden feliratot élvezhetünk (többek között) magyarul is.
Lengyel barátaink munkáiról sok más kiadó/fejlesztő példát vehetne. Kezdjük azzal, hogy többek között leraktak egy minőségi trilógiát, részről részre javuló epizódokkal. Azután elkényeztettek minket (a trendekkel szembemenően) ingyenes letölthető tartalmakkal. Majd bejelentették, hogy jön két fizetős DLC is a The Witcher 3: Wild Hunthoz. Miután végigjátszottam a Hearts of Stone-t, le kell szögeznem, a fanyalgók aggályainak semmi alapja. Ilyen minőségű 10-15 órás szórakozásért nem elkérni egy ilyen csekély összeget már-már pofátlanság lenne. Pláne úgy, hogy egy-egy fejlesztőcsapat, az új játékukba, vagy annak teljes értékű folytatásába nem tesz ennyi tartalmas játékidőt, mint a CD Projekt RED. Így a Hearts of Stone sokkal inkább idézi egy, a régi idők klasszikus kiegészítőcsomagját, mint a mai DLC-k egyikét. Rajongóknak bűn lenne kihagynia, csak győzzük kivárni a jövő tavasszal megjelenő következőt!
