A Wargaming.net a free-to-play online mezőny egyik legjelentősebb szereplője – valószínűleg A legjelentősebb, ha nem számoljuk a MOBÁ-kat, és a Hearthstone révén ismét az élvonal felé tartó gyűjtögetős kártyajátékokat. A World of Tanks és a World of Warplanes már többszörösen bebizonyította, hogy fejlesztőik értik a dolgukat, képesek olyan élvezetes, addiktív kompetitív játékokat összehozni csak háborús járművekkel, amelyet konkurenciájuk azóta is csak legfeljebb imitálni bírt. A World of Warships esetében sem az volt a kérdés, hogy jó lesz-e a játék, sokkal inkább hogy pontosan hogyan fogják megvalósítani, könnyen elsajátítható, élvezhető formába önteni a tengeri hadviselést.
Az eredmény pedig szinte tökéletes. A játékélmény az első pár órában elég szokatlanul hatott: a csatahajók irányítása eleinte furcsa, sokkal nehézkesebb, behatároltabb a megszokott tankok és repülők után, a harc is sokkal nagyobb távolságból zajlik, a célzás is szokatlanul magas precizitást és előrelátást igényel. Ráadásul a sérülésmodell is jóval részletesebb a megszokottnál, a csaták során hajóink nem csak egyszerű sebzést szenvedhetnek: ha a találat elég pontos volt, kigyulladhatnak, esetleg elveszíthetünk lövegeket, bizonyos manőverezési lehetőségeket, az ilyen jellegű hibákat pedig csak egy lassan (a legénységünk szintjétől függő) újratöltődő javítóképesség segítségével orvosolhatjuk. Mégis, a rendszer alig néhány csata alatt megszokható, és mire észbe kaptam, már javában PvP harcmezőkön gyűjtöttem pénzt és tapasztalati pontokat a még nagyobb, még erősebb hajók megnyitásához. Összesen majdnem 92 hajó áll rendelkezésünkre amerikai, japán, orosz és német zászlókkal, ezek négy prémium darab kivételével mind megnyithatóak pusztán türelmes gyűjtögetés során, és a megszokott módon 10 technikai fokozaton oszlanak el.
Az egyes tierek nemcsak nagyobb, erősebb hajókat, és csak azokkal játszható új, bonyolultabb térképeket tesznek elérhetővé, de ahogy a technológiai fán haladunk, más és más hajótípusok is elérhetővé válnak. A légelhárító ágyúkkal felszerelt cruiserekkel kezdünk, nem sokkal utánuk megismerkedhetünk a torpedózásra és füstfüggöny kilövésére is alkalmas destroyerekkel, majd megjelennek a hatalmas battleship kategóriás csatahajók és a repülő egységek kibocsátására is alkalmas aircraft carrierek. A játékmódok sora is bővül minden egyes megnyitott pályával, amelyek befolyásolják a csaták megnyerésének feltételeit. Jelenleg három scenario közül választhatunk, mindhárom középpontjában a pályákon elhelyezett győzelmi zónák állnak: standard csatában mindkét csapatnak van egy-egy bázisa, ha az egyik fél bázisát elfoglalják, az automatikusan veszít, a domination során három semleges zóna vár a játékosokra, az adott fél minél többet foglal el, annál gyorsabban gyűjti a győzelmi pontokat, encounterben pedig egyetlen semleges zóna helyezkedik el a térkép közepén, amelynek birtoklása garantálja a győzelmet. Természetesen a teljes ellenséges csapat kiirtása azonnali diadalt jelent mindhárom módban.
A fejlesztőknek hatalmas plusz pont jár a fejlődés tempójának tökéletes adagolásáért. Amíg nem lépünk szintet, csak co-op csatákban próbálkozhatunk gépi ellenfelek ellen, kettes tieren már szembekerülünk a destroyerekkel, meg kell tanulnunk manőverezni a torpedók elől, harmadik-negyedik tieren már figyelembe kell vennünk a levegőben cikázó felderítő- és bombázógépeket és így tovább. A kihívás szintje folyamatosan nő, a csataterek egyre kaotikusabbak, de a tempó, ahogy elérhetjük ezeket, szinte tökéletes, a co-op játékmód pedig végig nyitott, ha éles csaták helyett a jóval gyengébb gépi játékosok ellen szeretnénk gyakorolni. A játékot továbbá feldobták napi küldetésekkel, amelyek során általában megadott mennyiségű sebzést kell osztanunk, meghatározott számú és típusú hajót elsüllyesztenünk, a teljesítésért pedig extra tapasztalati pontokkal és pénzzel jutalmaznak minket. Az új hajók és felszerelések fejlesztésével sem akadt gondom, általában mire monotonná váltak volna az addigi térképek, sikeresen kigyűlt mind a tapasztalati pont, mind a pénz a következő hajó, illetve a következő tier megnyitásához.
Mindehhez pedig társul a Wargamingtől megszokott látvány és hangulat. A grafika, bár nem izzasztja meg a videokártyát, szemet gyönyörködtető, különösen a víz effektjeit sikerült nagyon jól eltalálniuk, illetve ráközelítve a hajóknak is minden apró részletét, mozgó lövegét megcsodálhatjuk. A térképek kellően változatosak, mind újabb és újabb útvonalakat, taktikai lehetőségeket tesznek lehetővé, a zenék igen jók, illenek a hatalmas csatákhoz, a beállításokat pedig gond nélkül húzhattam maximumra, egyszer sem találkoztam fps-zuhanással vagy szaggatással. A játék közössége pedig remek – ugyan a toxikus elemek, akik a csaták során szinte külön feladatnak tekintik a játékostársaik sértegetését, időről-időre megjelennek –, többnyire nagyon jól szórakoztam, és 4-5 másodpercnél többet soha nem kellett várnom a játékkeresőre, függetlenül attól, hogy milyen nap és milyen napszakban léptem be. A fejlesztők természetesen szinte heti rendszerességgel készítik a frissítéseket, rendszeresen indítanak eventeket, ha pedig hosszabb ideig nem játszottunk, a következő belépést követően ideiglenesen minden birtokolt hajónk bónusz XP-t képes gyűjteni, így azok a játékosok is egyenlő eséllyel harcolhatnak, akik nem tudnak minden nap időt szánni a flottájukra.
Több óra után egyedül két hibát tudtam felróni a játéknak. Az egyik főleg a pályák betöltését követően felbukkanó grafikai bugok, felvillanó textúrák – szerencsére miután a harc elkezdődik, ezek általában szinte azonnal megszűnnek. A másik a tutorial pálya hiánya, amely érdekesebb, ugyanis a béta folyamán volt egy tutorial szint, ez viszont a megjelenésre kikerült a programból, a helyét pedig egy egyszerű videósorozat vette át a hivatalos oldalon, ennek megnézése pedig gyakorlatilag kötelező, ha elmarad, még több szintlépéssel később is újdonságok érhetnek.
Azonban nincs értelme tovább szaporítani a szót: a World of Warships egy remek játék, a fejlesztőcsapattól megszokott magas színvonalat képviseli, a széria rajongóinak nem is lehet kérdéses a beszerzése (ha ezt nem tették volna már meg), de külsősök is bátran tehetnek vele egy próbát, nagyon addiktív és jól kiegyensúlyozott free-to-play játék.


