Az általam tesztelt Telltale Games játékoknál elkezdtem panaszkodni arra, hogy már nem kalandjátékok ezek, mint mondjuk anno a Back to the Future sorozatuk volt, hanem interaktív történetek, ahol játékos helyett inkább rendezői funkciót látunk el. Instruáljuk hősünket, hogy miket mondjon, némi QTE-alapú harcot kell csupán túlélni, valamint akad egy rettentően leegyszerűsített tárgyhasználat. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Telltale játékok rosszak lennének, de nagyon leegyszerűsödtek a dolgok a The Walking Dead első évadja óta. Ott az interaktív dráma mellett azért még kalandjátékelemek is voltak jelentős mennyiségben, de ezek az évek során gyakorlatilag kikoptak. Mindezt csak azért szerettem volna már rögtön az elején leszögezni, nehogy valaki mást várjon az új The Walking Dead minisorozattól.
A főszereplő kiválasztása kimondottan érdekes. Eddig ugyebár Lee-t és Clementine-t irányíthattuk, akik a történetük elején még nem rendelkeztek különösebb jellemvonásokkal, egyéniségekkel – a részleteket ugyanis mi alakítottuk menet közben válaszainkkal, tetteinkkel. Kockázatos dolog egy jól ismert, kidolgozott szereplőt áthozni a képregényből/tévésorozatból úgy, hogy a játékos irányíthatja, mert előfordulhat, hogy a játékos pont ezen részletek ilyenformán alakításával a karaktertől idegen dolgokat művelhet akár akaratlanul is – emiatt talán egy kicsit nehezebb dolgunk van rendezőként, már ha tényleg a sorozathoz hűen akarjuk hősünket instruálni. Michonne ráadásul összetettebb személyiség, mint amilyennek elsőre látszik. Mindettől függetlenül remek választás volt köré építeni egy játékot, mert lehetőséget kaptunk arra, hogy minden eddiginél jobban betekintsünk a lelkivilágába.
Maga a történet a képregény 126-139. számai közötti eseményeket meséli el, pontosabban azt a mellékszálat, hogy mi történt Michonne-nal, amikor elhagyta Rickéket és ikonikus katanáját egy kis (?) időre. Mivel a tévésorozat még nem tart itt, így akik csak azt nézik, furcsa lehet a többi ismerős nélkül látni a hölgyet, de a történet így is remekül élvezhető. Sőt, nem használ semmit a Lee-Clementine vonal mentéseiből sem, és az itt történtek sem lesznek hatással arra a történetszálra (elvileg). Robert Kirkman, a sorozat atyja bár nem vett részt aktívan a történet megírásában, de természetesen véleményezte, illetve jóváhagyta azt, így a rajongók biztosak lehetnek benne, hogy a kánon része ez a sztori is.
A kivitelezésre nem érdemes sok szót vesztegetni: aki az utóbbi időben látott/játszott Telltale Games produkcióval, azt tudja, mire számíthat itt is. A stúdiónak már-már védjegyévé vált ez a képregényes-rajzfilmes stílus, az intuitív és diszkrét felhasználói felület, a jó színészi játék – és a körülbelül másfél-két óra hosszúságú (rövidségű) epizódok. No és persze az alacsony gépigény.
Mivel ez csupán az első rész volt a háromból, így egyelőre nem bocsátkoznék különösebb értékelésbe, hiszen az események még csak most kezdenek belendülni igazán. Ami már most feltűnt, hogy az eddigi Telltale Games The Walking Dead/I>ekhez képest több a zombikkal való küzdelem, bár szerintem ez várható volt a főszereplő miatt. Aztán meglátjuk, mit hoz a következő két rész, és ha lezárul ez a minisorozat, én is rendesen értékelek.
