Az évente megjelenő sportjátékok egyszerre számítanak hálás és hálátlan témának. Hálás, mert ha sok újdonság van, arról jól esik írni, beszélni, hiszen láthatóan fejlődött a sorozat az előző részhez képest. Ugyanakkor hálátlan is, ha a változások nehezen észrevehetőek, vagy nem jó irányba történtek. És sokszor kapunk mind a kettőből (jó és rossz változásokból) eleget. Egyik ékes példája ennek a Codemasters F1-sorozata, amelyet hosszú évekig ekéztem, érdemei elismerése mellett... És most itt a WRC széria, amit immáron második éve hoz el nekünk a KT Racing.
Az ismerkedésünk nem indult valami jól. Tavaly kaptunk egy rallysulit, ami inkább rossz volt, mint jó. Ezt kukázták, helyette jött egy szimpla tutorial két szakasszal, ami talán jobb is egy ilyen simcade cím esetén – a megvalósítása viszont érezhetően átgondolatlan lett. Nem tudom, ki volt az a címeres ökör, aki kitalálta, hogy az oktatószövegeket menet közben kéne olvasni. Igen, vezetés közben, olvasni (nem, nincs aki felolvassa), amikor hajmeresztő tempóban próbáljuk a szekeret az úton tartani. Maaaaargit! Nooormááááális???? Annyi haszna van, hogy ez alapján tesz a játék egy javaslatot a nehézségi szint és irányítási mód beállításra, amit aztán vagy elfogadunk, vagy nem. Van egy opcionális vezetési teszt is a menüben, ahol ugyanúgy javasolhat valamit a gép erre vonatkozólag – a kérdés az, hogy igazából minek, ha a tutorial is valahol ezt a célt szolgálja...
Ha már így belelendültem a panaszkodásba, essünk túl a WRC 6 többi marhaságán is, amelyekkel nem tudtam kibékülni. Hivatalos játékról lévén szó adott a WRC, a WRC 2 és a Junior WRC bajnokság – de hol a WRC 3? Ez tavaly is kimaradt... Az R5-kategóriás gépek a WRC 2 géposztályban 6 sebességesek voltak – míg a valóságban 5 sebességesek. Láthatóan sok időt szenteltek az egyes autók paramétereinek tanulmányozásával. 0.o A második patchben ugyan kijavították ezt a hibát, de ez nem égő egy hivatalos(nak mondott) WRC-játék esetén? Végre vannak szuperspeciálok, azaz van némi MI is – csakhogy ez sem feltétlenül működik jól, ugyanis előttem ért célba, mégis én nyertem... 0.o A nehézségi szintek sincsenek igazán jól belőve, mediumon simán verhető a gép, pedig annyira nem vagyok jó pilóta, plusz a kormányomon is érezni már, hogy 10 éve nyúzom. Apropó, kormány. Átállítottam nekem kényelmesebbre a kiosztást. Jön a verseny előtti animáció, én szeretném átugrani, a játék mondja is, hogy akkor az Y gombbal kéne. Ez nálam akkor a háromszög, nyomom: semmi. Végül kiderült, hogy a D-pad balra billentése az, amit ő elfogadott Y gombnak... 0.o A fizika is némi gyúrásra került – sajnos. Az előző rész a hülyeségeitől eltekintve egész vezethető volt, míg itt nagyon furán viselkednek az autók. A terhelésváltások elég szélsőségesek, viszont ami csúcs: nem lehet csúsztatni a kocsit aszfalton. Igen, jól olvastátok, a kézifékes kanyarokat el lehet felejteni aszfalton, még a Junior WRC elsőkerék-meghajtású Citroën DS3 R3T-jével is! És mindennek tetejébe ott a navigátorunk, aki tavaly óta mit sem változott – illetve de, pontatlanabb lett (hiába állítható, hogy hamarabb vagy később szóljon, mint az eredetileg kigondolt, jó ritmusa sose lesz).
Ami nem változott, az gyakorlatilag a grafika (talán a fények kezelése némileg jobb lett), illetve a hangok – igen, még mindig gyakorlatilag ugyanolyan hangja van egy Volkswagen Polo WRC-nek, mint egy Hyundai i20 WRC-nek. Azért a WRC 5 nem éppen az a játék volt, ahonnan ne lenne hova fejlődni...
Ennyi ekézés után nézzük a jó dolgokat – bár sajnos nincs olyan sok belőlük. Lett osztott képernyős, illetve hot seat alapú multiplayer is – szükség van rá, mert PC-n nem nagyon vannak online játékosok. A hivatalos versenynaptár összes országa adott, ami azért nem egyértelmű idén, mert a kínai forduló az árvíz miatt elmaradt a valóságban – itt viszont megrendezésre került. Rallyjátékoknál szokatlan, hogy egy szakaszt a valóságból egy az egyben átemelnek a játékba, itt viszont az összes szuperspeciál ugyanaz, ahol az igazi versenyzők mentek. Harjut történetesen még ismerem is, mivel Jyväskyläben laktam három évig – nem kicsit voltam meglepve, amikor láttam, hogy ez tényleg ugyanaz, mint a valóság. Ráadásul a feleségem is azonnal felismerte, ő egy sarokra onnét járt egyetemre. Emelem kalapom az ötlet és a megvalósítás előtt.
Nem véletlenül szerepel a címlapon az, hogy „egy lépés előre, kettő hátra”. Látszik, hogy a franciák igyekeztek változtatni a játékon, de sajnos sok változtatás a rossz irányba ment el. Emiatt is volt inkább hálátlan feladat a WRC 6 tesztelése számomra... Ugyanakkor újra látni a tornyot a Harjun, és száguldozni egy kicsit az ismerős utcákon nagyon jól esett, így az ötlet, hogy legalább a szuperspeciál szakaszok azok legyenek, mint a valóságban, mindenképpen dicséretet érdemel. Csakhogy ez kevés ahhoz, hogy a többi problémát feledtesse...
