Manapság vitathatatlanul a garázsprojektek, vagy mostani, divatos nevükön a független, indie alkotások reneszánszát éljük. Ezek között akadnak egészen kiváló remekek is, de jó néhány, a „futottak még” kategóriába sorolható játék is beszerezhető a piacon. A Garage 227 névre keresztelt csapat a moszkvai 1C Company támogatásával egy inkább az utóbbi kategóriába sorolható platformerrel rukkolt nemrégiben elő, amely azonban tartogat igen kellemes pillanatokat is a műfajt kedvelők számára.
A történet alapfelütése nem túl üdítő: az emberiség egyik bolygóját, Aurorát sietve elhagyta, amikor ráébredt, hogy az megállíthatatlanul egyenesen annak napja felé tart. A nagy rohanásban az itteni üzemekben és egyéb létesítményekben tevékenykedő robotokat is maga mögött feledték a távoli jövőben élő rokonaink. Közöttük azonban akad nem egy, amelyik mesterséges létforma ide, vagy oda, ugyanolyan érzelmeket táplál, mint hús-vér társai. Egyikük, Kramer 227 elhatározza, hogy valahogy értesíti, összegyűjti és megmenti társait, még a planéta pusztulása előtt. A játékosok természetesen az ő bőrébe – akarom mondani burkolata mögé – bújhatnak a nagyságrendileg húsz pálya végigjátszása során.
A játék stílusát tekintve egy oldalnézetes platformer, amely azonban időnként a Z-koordinátát is ismeri, így az a 2,5D-s jelzővel illethető. Kis robotunk a számtalan veszélyt tartogató platformon ugrál ide-oda, hogy eljusson deaktivált társaiig. Közben gondosan ügyelnie kell a megfelelő időzítésre, és arra, hogy nehogy elfogyjon energiája. Ez utóbbit vagy nagyobb töltőállomásokon, vagy imitt-amott elszórt akkumulátorok felvételével tarthatja szinten – no meg jól átgondolt tartalékolás segítségével. Ha van elegendő kraft a birtokunkban, akkor például pajzsot keríthetünk magunk köré, vagy kis hajtóművünket is bevethetjük a továbbjutás érdekében, amely manőverek azonban igencsak energiaigényesek, ezért nagyon meg kell gondolnunk, mikor vetjük be őket. Szerencsére minden mentési pontnál automatikusan újratöltődik akksink, de tekintve, hogy gyakorlatilag minden felemészti erőnket, igen gyakran találjuk magunkat újra az adott mentésnél. Kézi újratöltésre is van lehetőségünk, ami azonban meríti a checkpointok energiaszintjét, ami a limitált energiacella-tartalom miatt újabb taktikázást tesz lehetővé, hiszen ha végleg kimerül egy mentési hely, akkor gyakran kilométerekkel korábbra dob minket vissza a játék. Ez pedig igen frusztráló tud lenni, engem személy szerint gyakran nagyon is elkedvtelenített a folytatástól. Mindazonáltal ez az energiamenedzsment a program egyik legfontosabb, a feszültséget mindvégig leginkább fenntartó aspektusa, még ha nem is menti meg a játékot a repetitív, ismétlődő elemek hadától.
A grafika még ha nem is mondható kifejezetten rondának, a mai játékokkal összehasonlítva szépnek sem nevezhető. A pályatervezés ugyanannyira egysíkúvá válik egy idő után, mint az egyes szinteket „összerakó” elemek. Vannak ugyan szemrevalóbb effektek is benne, de összességében a középszerű jelzővel illethető a Shiny látványvilága. Szerencsére a hanganyaggal már nem ez a helyzet. A zenei aláfestés talán a program legkiemelkedőbb része, amely képes az egyébiránt nem kiemelkedő játékba belecsempészni a nagybetűs HANGULATOT és ÉRZELMET. A vezérlés a fentebb már írt állandó energiamenedzselési és -tartalékolási kényszer fényében sajnos szenved némi hiányosságtól. Amennyiben nem időzítünk a hajszálnál is pontosabban – amit sokszor a nem tökéletesre csiszolt irányítás miatt nem tudunk megtenni –, akkor bizony várhatóan hamarosan a trial and error igencsak frusztráló csapdájában találjuk magunkat. Ez pedig egy ilyen stílusú játéknál a még oly hangulatos zenebonát is képes elfeledtetni.
A Shiny kettős érzéseket hagyott bennem. A játék egyfelől rendelkezik olyan részletekkel, amelyek kiemelhetnék azt akár a többi, hasonló stílusú alkotás közül is, ugyanakkor a sok elbukás, a gyakran bénácska vezérlés és a repetitív jelleg visszarántják a a halhatatlanságtól. Kicsit kár érte, de azt azért semmi szín alatt nem állíthatom, hogy egyértelműen egy kuka kategóriájú programmal van dolgunk. Summa-summárum, a stílus szerelmeseinek megérhet egy gyógyító pillantást vetni rá, de aki nem őrült nagy platformerrajongó, az talál bőven jobb választást üres óráinak eltöltésére.
