Béta óta néhány dolgot javítottak. Például kezdetben nyugodtan lehetett a kezdeti spawnpointban megjelenő játékosokat kilőni. Az is igaz, hogy most kipróbáltam és rájöttem, hogy sima dzsippel sokkal hatékonyabb vagyok mint fegyverrel, mert föl alá autókázva a spawnpointban is jobb a killarányom.
Másrészt nem voltak kiegyensúlyozva még az alapfegyverek sem. Németek fegyvere valamivel jobban sebzett, de az újratöltés kb mint Napóleon idejében, míg a briteké elég használható volt.
Fejlődés szerintem csak rosszabb lett az eredeti bétához képest. A kedvencem az, ha veszek egy új karaktert akkor nem tudok tankelhárító fegyvert venni, mert kell a badge mondjuk 4-es szint. Ezt úgy érheted el, ha tankelhárító fegyvereket használsz(ami kb a hulláktól elvehető vagy bázispontok jól belátható részénél lévő gagyi panzerfaustok) vagy megveszed silverből a fejlődéseket (ami nem olcsó). Régen generális mód használata is sokkal korábban elérhető volt.
Én adtam neki még egy esélyt, hiba volt.
A Heroes & Generals sokáig egyike volt azon free-to-play játékoknak, amelyekről bár tudtam, hogy léteznek, soha nem éreztem különösebb ingerenciát arra, hogy ki is próbáljam őket. A közelmúltban azonban több ismerősömtől is hallottam, hogy egy egészen korrekt, szórakoztató játékról van szó, amely ráadásul szeptemberben készült kilépni a hosszúra nyúlt nyílt béta fázisból is – az alkalom tökéletesnek ígérkezett, hogy végre kipróbálhassam.
A lelke mélyén a Heroes & Generals egy borzasztóan egyszerű, forma szerinti WWII FPS a klasszikus Battlefield 1942 által lefektetett minta szerint. Kontrollpontokkal teleszórt pályákon kell megvédenünk saját bázisainkat, és elfoglalnunk az ellenfél táborait, konkrét kasztok azonban nincsenek, karakterünk fejlesztésével, illetve különböző kitüntetések megnyitásával tudunk jobb tulajdonságokat, perköket, új fegyvereket, fegyvertartozékokat szerezni, illetve egyre nagyobb, nyíltabb, több játékost megmozgató összecsapásokban részt venni. Kitüntetéseinket a legkülönbözőbb módokon szerezhetjük: egyesekhez elég, ha folyamatosan a saját, maximum három fős osztagunkkal mozgunk, másokhoz például megadott számú gránátokkal megszerett frag kell.
Durvább eltérések a klasszikus mintától főleg az MMOFPS vonalból erednek: bár a Heroes & Generals nem egy Planetside 2 szintű masszív, nyílt világú lövölde, karakterünk készítésekor annak egy fix frakciót kell választanunk, a megvívott csaták pedig nem elhatárolt, különösebb következmény nélküli ütközetek. Gyakorlatilag háborúkban veszünk részt, amelyet minden egyes megnyert vagy elveszített ütközet az adott frakcióra javára dönt, a csaták eredménye pedig meghatározza, hogy az adott nemzet később mennyi erőforrással fog rendelkezni a további összecsapásokhoz. Az erőforrások elosztásában játszanak szerepet a tábornokok. A Generals opció egy megadott szint elérése után nyílik meg a játékosok előtt, és vagy egy elég képzett karakterüket léptetik elő erre a posztra, vagy játékbeli pénzzel vehetnek maguknak egy akadémián képzett tábornokot. A Generals módban megnyílik a játék stratégiai oldala: megtámadhatunk vagy megvédhetünk városokat, csapatokat mozgathatunk a térképen, befolyásolhatjuk az erőviszonyokat, amelyek végső soron az FPS-nézetben, a közkatonák között dőlnek el.
Ez kellemes újdonságot visz a receptbe a tucat-FPS-ekhez képest, a Heroes & Generals azonban végső soron csak egy újabb lövöldözős játék, amely meglehetősen sok időt töltött béta fázisban. Olyannyira sokat, hogy már a bejelentésekor sem kiemelkedő grafika iszonyatosan megkopott. Továbbá, bár nem játszottam a béta során, így nem tudom, a konkrét játékmenetet mennyi és milyen jellegű változtatás érte ez alatt, az biztos, hogy a prémium/ingyenes játékosok közötti határokat kicsit jobban is elmoshatták volna a készítők. A játékban rá vagy kényszerítve a folyamatos fejlődésre: fegyvereid alapból lassúak, karaktered nem túl szívós, felszerelésedhez alapból sem közelharci fegyver, sem gránát nem tartozik, így még ha meg is nyílnak előtted a szintlépéssel elérhető új pályák, azokon labdába sem rúghatsz. Az ingyenes státusz pedig mind a fejlődés ütemét, mind az új felszerelések megvásárlásához szükséges pénz befolyását beszűkíti. Sőt, már-már szinte irritáló módon az orrodba dörgöli a csaták végén, hogy ha veterán lennél, mennyivel nagyobb lehetne a nyereséged, hány extra felszerelésslot és opció nyílna meg számodra, mennyivel gyorsabban nyithatnád meg a Generals módot, az újabb pályákat, fegyvereket. A felszerelések többsége ugyan elérhető grindolással és kemény munkával, de a játék akkor sem reklámozhatná jobban a veteránstátuszt és az azzal járó előnyöket, ha minden csata elején a játékos arcába vágna egy hirdetőablakot (addig a szintig azonban szerencsére a tesztelés során nem süllyedt).
Nem szeretnék túl szigorú lenni a játékkal, mivel vannak érdekes, egyedi ötletei, és ahogy visszaszoktam a háborús FPS-ek fedezéken, taktikusságon alapuló játékmenetére, majd léptem 4-5 szintet, néhány igen kellemes órát szerzett. Azonban összességében mind grafikailag, mind játékmenetileg megragad egy olyan középszinten, amelyből csak jelentősebb idő- (vagy pénz)befeketetés után hajlandó megcsillogtatni egyediségét, és nem tartom biztosnak, hogy bárki hajlandó lenne ennyit rááldozni. Érdeklődőknek és másodikvilágháború-rajongóknak megérhet egy próbát, a többiek számára azonban nem nyújt sokkal többet, mint a legtöbb free-to-play FPS.
