Egy 2015-ös sikeres Kickstarter-kampány – no meg némi állami támogatás – jóvoltából nemrégiben egy igen érdekes koncepció első két epizódja kerülhetett a PC-tulajdonosok merevlemezére az utrechti Wispfire kezei közül. A Herald: An Interactive Period Drama összesen négy epizódból (könyvből) tevődik össze, amelyek közül egyelőre az első kettő játszható végig. Ez a program egy igen különös elegyét adja a rajzolt, interaktív novelláknak, és a klasszikus point-and-click kalandjátékoknak, így nem meglepő, hogy a fő hangsúly mindvégig a történeten van.
Képzeljünk el egy alternatív XIX. századi Földet, amely gyakorlatilag két részre oszlott. A nyugati, brit alapokon nyugvó, a viktoriánus érát idéző Protektorátus, valamint annak keleti, az indiai kultúrára épülő gyarmatai foglalnak helyet rajta. Ahogy az már a való életben is lenni szokott, az egyre nagyobb gazdasági szakadék, no meg némi nem elhanyagolható etnikai ellentét jóvoltából egyre növekvő feszültség szikrái kezdenek mutatkozni a két oldal között. A játék címét is adó Herald egy, a maga osztályában számos rekordot megdöntő kereskedelmi hajó, amely a birodalom fővárosából indul útjára a kolóniák felé. A kikötőben még indulás előtt felveszik az újonc, hajót addig még csak hírből ismerő Devan Rensburgöt, aki keleten a családi gyökereit szeretné megtalálni. Ott született ugyanis, de elárvult, és egy nyugati család fogadta be, akiknél felcseperedett. A hajóra érve számos matrózzal, tiszttel, egyéb ott dolgozóval és előkelő utassal hozza össze a sors, hogy csakhamar rájöjjön: valami itt nincs rendjén, és gyakorlatilag szinte senki nem az, akinek mutatja magát, mindenkinek van nem kevés rejtegetni valója.
Bárhogy döntsünk is, hatással lesz a történet alakulására.
A Herald sokkal inkább egy beszélgetésen és választási lehetőségeken alapuló interaktív könyv, mintsem valódi, nagybetűs kalandjáték. A készítők nagyon komolyan vették ezt az egyébiránt legdominánsabb elemét a játéknak, amire mindjárt a legelső felirattal fel is hívják a figyelmünket. Dolgunk gyakorlatilag kilencven százalékban annyi, hogy beszélgessünk valakivel, és a program által feldobott három lehetőség egyikét válasszuk. Mindezt óvatosan, megfontoltan kell tegyük, mert bárhogy döntsünk is, hatással lesz a történet alakulására, valamint az egyes karakterekhez fűződő viszonyunkra. Ezt a rengeteg párbeszédet némi átvezető, és nagyságrendileg tíz százaléknyi, a kalandjátékokból ismert elem (nézd meg, vedd fel, nyisd ki, vidd oda stb.) egészíti ki. Rejtvényekről itt nem a klasszikus értelemben beszélhetünk, sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy kibogozzuk a Herald és az azon tartózkodók titkait. Észrevételeinket, feljegyzéseinket, feladatainkat naplónkba rögzíti a program, és itt nézhetjük meg a hajó térképét is, ha netán nem ismernénk ki magunkat rajta.
A holland Wispfire első, meglehetősen eredeti játéka egy nem hétköznapi élménnyel gyarapítja játékgyűjteményünket.
A készítők a Unity Engine egy nem túlzottan agyonbonyolított változatát használták a fejlesztés során, amelyet a Live2D programmal fejeltek meg, egyszerűen azért, mert nem volt kellő erőforrásuk mindent 3D-ben megjeleníteni. Ez egyfajta japán beütést kölcsönöz a programnak, amelyben a párbeszédek során az éppen megszólaló karakter kétdimenziósan, kinagyítva jelenik meg a párbeszédablakkal együtt. Grafikai orgiára senki ne számítson, a képi világ pontosan annyit tud, amennyi egy ilyen stílusú alkotáshoz szükséges és elégséges. A szöveg végig viszonylag profi szinkront kapott, amin érződik a holland srácok odafigyelése. Ez alatt azt értem, hogy például a keleten született, de nyugaton felnőtt főhős hangját egy indiai származású, az Egyesült Királyságban élő színész kölcsönzi, de a többi szereplőnél is az autentikus hangzás volt a legfontosabb szempont. A fejlesztők a korhű környezet és világ megteremtéséért számos könyvet elolvastak a korabeli hajókról és miegymásról, és ez nagyon is észrevehető alkotásukban.
A holland Wispfire első, meglehetősen eredeti játéka, a Herald: An Interactive Period Drama I. és II. könyve egy nem hétköznapi élménnyel gyarapítja játékgyűjteményünket. Az eddig elkészült epizódok első nekifutásra ugyan bő két óra alatt végigtolhatók, de ha hozzávesszük, hogy közben rengetegszer kell válaszolnunk vagy döntenünk, ami mindig másként alakítja a sztorit, akkor a többszöri nekifutás lehetősége – és a történet érdekességének hála igénye – is hozzáadódik a szavatossághoz. Aki szereti a titkok felkutatását, a rejtélyek felderítését, egy történet fonalának saját kezébe vételét, és még a klasszikus kalandjátékoknak sem az ellensége, az nyugodtan vesse bele magát ebbe a maga nemében különleges alkotásba.
