Pár hete pont azon gondolkoztam, hogy milyen praktikus lenne a Planescape: Torment felújított kiadása. A klasszikus Infinity Engine-es játékok közül (Baldur’s Gate és a második rész, valamint az Icewind Dale) már mind átesett a felújításon. Mindegyiknek játszottam a klasszikus verziójával, és írtam az új változatáról. A Planescape: Torment azonban teljesen kimaradt. Sokat hallottam és olvastam róla, ismerem a hatását, de soha nem játszottam vele. Évekkel ezelőtt feltelepítettem, hogy kipróbáljam, de egyszerűen nem tudtam vele játszani. Szégyellem, de a grafika miatt – egyszerűen bántotta a szememet a legfeljebb 640*480-as felbontás a nagy monitoron. Ezért is jött volna kapóra egy felújított változat. No meg azért, mert idén érkezett az újgenerációs „folytatás”, a Torment: Tides of Numenera formájában. Aztán nem sokkal később jött a hír, hogy valóban készül az Enhanced Edition a Planescape-ből is.
Mindig is ki akartam próbálni a Planescape: Tormentet, mert olyan játéknak tűnt, amit élveznék. Ezért is volt egy kicsit bűntudatom, amikor a teszt során játszottam vele. Csupa olyan dolog van benne, amit szeretek, mint például érdekes karakterek, többféleképpen megoldható questek, valamint humor. Még azzal sincs bajom, hogy sokat kell olvasni. Szeretek olvasni. Azonban olykor mégis nehezen vettem rá magam, hogy elindítsam a játékot, mégpedig azért, mert idő kell, hogy ráhangolódjak, hogy elkapjon a hangulata. Aztán ha ez sikerült, akkor még több időre van szükség, hogy meg is térüljön a befektetés. Időből pedig már nincs annyi, mint régen. Ha rá tudom szánni, akkor fantasztikus élmény, ha nem, akkor vagy mindig az órát nézem közben, vagy elkésnék mindenhonnan. Ezt éreztem már a Pillars of Eternitynél is, de a Baldur’s Gate-et se veszem már elő olyan sűrű, mint régen.
Ha tehát a játékra vonatkozó kritikát kellene mindezek alapján megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy próbáld ki mindenképpen, különösen ha sok a szabadidőd.
És akkor néhány szót ejtsünk magáról az Enhanced Edition-ről! Első indításnál választhatunk a klasszikus és a felújított mód között. Az előbbi a lehető legkevesebb grafikai tuningot tartalmazza, hogy az eredetihez minél inkább hű kinézetet kölcsönözzön a játéknak. Utóbbi pedig értelemszerűen bekapcsol minden újítást. Az egyes opciókat ezután egyenként is állítgathatjuk. A játék természetesen támogatja a nagyobb felbontásokat, lehet zoomolni és fut az újabb rendszereken, ezek értelemszerűen a legfontosabb része, értelme a felújított változatnak. Ezen kívül olyan pusztán kozmetikai megoldások is bekerültek, mint például fekete-fehér lesz a képernyő, ha megállítjuk a játékot, vagy elsötétül a kép, ha új területre megyünk. Lehet a framerate-et is állítgatni, de a figyelmeztetés alapján talán nem érdemes. A Beamdog nagy gyakorlatot szerzett az Infinity Engine felújításában, hiszen ezúttal már egyből benne van a játékban a tablettámogatás, nem utólag kell be patch-elni, mint a Baldur’s Gate esetében. Az Enhanced Edition zökkenőmentesen, nagyobb bugok nélkül futott a gépemen, bár egyszer volt egy crash. Ami viszont sokkal zavaróbb volt, hogy időnként minden ok nélkül kikapcsolta az always run funkciót, amit aztán mindig vissza kellett kapcsolnom, hogy a karakterek normális sebességgel közlekedjenek.
A Planescape: Torment Enhanced Edition tehát megoldotta az elején felvetett problémámat a grafikai tuning révén. Mindazok kipróbálhatják ezt a klasszikust modern környezetben, akik annak idején nem játszottak az eredetivel. Köztük én is. Ennyi haszna már biztos van.
