Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Tethered

Tethered/Untethered

A „cincogiak” élete csak akkor boldog, ha feladathoz van kötve.

2017.05.17. 17:15 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Az istenszimulátorok valaha igen nagy népszerűségnek örvendtek a játékosok körében, de ez a speciális stílus mára sajnos jelentősen visszább szorult. A műfaj megszületése és elterjedése minden idők egyik legzseniálisabb – és egyben legkülöncebb – játékfejlesztő-géniusza, Peter Molyneux nevéhez köthető, aki anno a Bullfrog berkein belül a Populous sorozat, majd később a Lionhead Studios élén a Black & White széria, legutóbb pedig a független 22Cans oldalán a Godus felett bábáskodott. Nos, ezt a mára erősen a háttérbe szorult stílust élesztette újra tavaly októberben a Secret Sorcery csapata, amely nem kisebb dolgot kísérelt meg a digitális szívmasszázs mellett, mint egy füst alatt konzolra is átplántálni ezt az eddig kifejezetten pécés műfajt. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a Tethered címre keresztelt alkotás kezdetben VR-exkluzivitást kapott. Ezt egy nemrégiben kiadott patch eltörölte – az így létrejött verzió az Untethered jelzőt viseli –, így immár a virtuális megjelenítővel nem rendelkező játékosok is kipróbálhatják ezt a nem mindennapi programot.

Tethered/Untethered

Az ilyen típusú játékokban a felhasználók egyfajta magasabb entitást, vagy akár magát Istent személyesítik meg, aki szorgosan, hol jóságosan, jutalmazó módon, hol azonban haragosan, büntetések kiszabása és katasztrófák előidézése mellett terelgeti népét. Nincs ez másképp a Tetheredben sem, ahol azonban inkább a jóságot képviseljük, bölcs és ősi spirituális Őrzőként. A történt szerint egy nem túl szép verőfényes reggelen arra ébredünk, hogy idilli, békés, lebegő szigetekből álló birodalmunkat az éjszaka és a sötétség gonosz erői teljes mértékben legyalulták és kifosztották. Kicsiny népünk, a „cincogiak” (The Peeps) valaha tündöklő világa most komor, lepusztult, és mindent a barnaság és a kongó üresség ural. Nosza, neki is látunk az elejéről kezdve újjáépíteni szigeteinket, és felhalmozni amit csak lehet ahhoz, hogy az éj leszálltakor előmászó rosszakaróink reggelig ne tehessenek mindent tönkre.

Ehhez először is a teletubby-szörnyecske keverék peepjeinket kell életre keltenünk, akik az égből érkeznek propelleres tojások formájában. A kék tojás az jó tojás, ám a barna az nem jó, azt először meg kell kékítenünk ahhoz, hogy ép és egészséges lény keljen ki belőle céltalan csúszómászó helyett. A születéshez a jóságos, óvó, életet adó napot is segítségül hívhatjuk, amely melegével felgyorsítja a folyamatot. Az egyes feladatok kiosztása úgy történik, hogy valakit vagy valamit nemes egyszerűséggel összekötünk (innen a játék címe) az adott tevékenységgel vagy annak helyével. Ez azért is fontos, mert egy cincogi bizony csak akkor boldog, ha van tennivalója, egyébként depressziós lesz, és lemming módjára a mélybe veti magát. Egyik kis lényünket például az éléskamra szüntelen töltésére állítjuk rá, egy másikat nyersanyagok begyűjtésére, míg egy harmadikat építkezésre és így tovább. Peepjeinket ki is képezhetjük bizonyos feladatokra, és ők onnan kezdve első sorban azzal foglalkoznak – például felkutatják és kinyírják az ellenfeleket.
Ha egy fontos dolog, például az energiánkat és a rossz felszámolását lehetővé tevő spirituális energiát is adó kristály látszólag elérhetetlen helyen – például egy folyó közepén lévő kicsiny szigeten – van, akkor sem kell kétségbe esnünk, mert van segítség, amely a különböző felhők és időjárási elemek formájában vehető igénybe – jelen példánál maradva a hófelhő hidegével megfagyaszthatjuk a folyó vizét. Sőt, kombinálhatjuk is az egyes felhőket különböző dolgok létrehozására. Képességeinket lassan nyerjük el, a program igen alapos tanuló résszel (ami gyakorlatilag az első pálya) rendelkezik.

Tethered/Untethered

A játékot közben végig valami hihetetlen báj itatja át, amilyennel már régen találkoztam – főleg stratégiai programok esetében. Azt azonban senki ne gondolja, hogy a bűbájos megvalósítás egy könnyed kis szösszenetet takar! Éppen ellenkezőleg: mindvégig rengeteg feladatunk akad, és a legtöbbször – a szó szoros értelmében – azt sem tudjuk, merre, mihez, kihez kapjunk. Nappal biztonságban vagyunk, így ekkor kell felépítenünk kolóniánkat, felhalmozni készleteinket és összegyűjteni az ősi spirituális Őrző (vagyis a mi) totemoszlopunkból a lehető legtöbb energiát, amelyet annak manával való feltöltéséért – kristályok odaviteléért és feladatok sikeres elvégzéséért, pozitív dolgok létrehozásáért – kapunk. A gyors és hatékony munkához pedig sok kis peep szorgos kezére van szükség. Éjjel aztán előmásznak a föld alól a minket megdézsmáló és elpusztítani akaró gonosz kis férgek, akiktől meg kell védenünk, amit csak tudunk, hogy a nap első sugarára újra visszamásszanak odvaikba, és mi folytathassuk előző napi munkánkat – remélhetőleg nem elölről kezdve az egészet.

Az eredeti, VR változatban a játéktér teljesen 3D-s, vagyis bármerre fordulunk, a játék közepén vagyunk. Ez tovább nehezíti a hatékony munkát, hiszen nem csak előre kell figyelnünk, hanem a térben mindenhova. Ez a változat támogatja a PlayStation Move vezérlőit is, míg a VR-mentesített programban a DualShock 4-est kell ide-oda forgatnunk és mozgatnunk a fejünk helyett, vagyis gyakorlatilag a játék így is a teljes háromdimenziós környezetet kihasználja (amolyan VR-eszközt nem igénylő, de a teljes játékteret támogató program módjára). Ebből egyenesen következik, hogy ezzel a verzióval játszva sem lesz könnyebb a dolgunk, sőt! Míg a PlayStation VR sisakjával a fejünkön csak odapillantunk valahova, addig a kontrollert és a középen lévő pontot nem olyan egyszerű egy sokszor távoli és kicsi valamire ráhelyezni, és a megfelelő parancsbillentyű lenyomásáig ott is tartani. Azt külön megjegyezném, hogy ez az egyik olyan VR-támogatású játék, amely nem okoz rövid időn belül szédülést vagy hányingert. A hangok és a zenék a képi világgal egyetemben nagyon jól ki lettek dolgozva, és minden a már említett hihetetlen bájfaktort segíti elő, ami a játék egyik legnagyobb vonzereje.

Tethered/Untethered

A Secret Sorcery nem kis dolgot hajtott végre az elmúl bő fél esztendő során. Először is sikeresen élesztett újra egy már-már félholt játékstílust. Másodszor profi és élvezhető módon plántálta azt át az annak eleddig tájidegen környezetnek számító konzolokra is. Harmadszor pedig mindezt oly módon tette, hogy az éppen szárnyait bontogató virtuális valóság őrület legelső hullámait profi módon lovagolta meg egy olyan alkotással, amely nem egy kis demócska az új technológia képességeinek prezentálására, hanem sokkal inkább egy teljes értékű, a maga műfajában VR-támogatás nélkül is kiemelkedő játék. ■

Tethered/UntetheredTethered/Untethered

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló