Horror-FPS? Nem annyira gyakori műfaj mostanság. Éppen ezért is gondoltam, hogy talán érdemes lenne kipróbálni az újonc Telepaths Tree (csapatként újonc, de van egy-két emberük, akik például a Painkiller fejlesztésében is részt vettek) játékát, az Inner Chainst. Sajnos mindenfajta izgalom nagyon hamar elszállt.
Kezdjük a pozitívumokkal, mert sajnos abból van kevesebb. A grafikai nagyszerű, az Unreal engine amúgy is remek grafikát képes biztosítani, de a játék stílusa is kimagasló. Mintha Zdzisław Beksinski festményeit, H.R. Giger munkáit és David Cronenberg biohorrorját kevertük volna. Nagyon hatásos és atmoszférikus. Nagyon rémálomszerű, de pont ilyen kell ide. Ráadásul a zene is alapvetően illik ehhez a stílushoz.
És itt sajnos ki is fogytam a pozitívumokból. Innentől fogva már a legtöbb, amit elmondhatok, hogy „volt benne lehetőség”. Ilyen például a történet. Az intrót remekül megcsinálták, és bár nem derül ki belőle minden (némileg zavaros és erőltetett), de legalább jó alapot biztosítana. Viszont van egy apró probléma: a nyitó videót leszámítva a játékban nincs történetmesélés. Kik vagyunk mi? Kik az ellenfeleink, ki a fő gonosz, mi történt a vége főcím előtt? Semmi. Sem karakterek, sem infó a világról. Pedig a pozitívumok közé terveztem írni, hogy van hozzá magyar felirat, de így majdhogynem minek.
A játékmenet unalmas. Három rém gyenge fegyver között választhatunk, amelyekhez szerencsére legalább gyakran találunk töltényt. Viszont az ellenfelek többsége lassan mozgó, csak közelre támadó karakter. A játék első felében elég nagy kunszt meghalni. Később, amikor bejönnek a lőfegyveres ellenségek, akkor már többször elő fog ez fordulni, különösen akkor, ha egy fedezék nélküli folyósra beraknak többet belőlük. Viszont ha esetleg megunnánk őket, gyakran simán elsétálhatunk mellettük. Mind látótávolságuk, mind hallótávolságuk és mind az intelligenciájuk nulla körül tendál. Egyedül a fő gonosznál tudtam többször is meghalni, de ott is csak azért, mert a játék sokszor úgy döntött, hogy oké, most a semmitől is meghalsz...
Szóval a játékmenet gyenge és monoton. De a játszhatóság még inkább ront az összképen. Az egy dolog, hogy az Inner Chains rendkívül bugos: hirtelen fps-csökkenés, elmegy a hang (vagy nem is létezik), halott karakterek mereven állnak a lábukon stb. Viszont az egy egészen másik dolog, hogy alapvető dolgokat nem tudok beállítani. A gombokat nem tudom átkonfigurálni. Oké, nem volt szükségem rá, de hogy az egér érzékenysége nem változtatható, az megbocsáthatatlan. Ha nem lenne olyan egerem, amelyen tudtam volna dpi-t csökkenteni, nagyon nehéz dolgom lett volna.
És ezeken kívül még oly sok mindenen megakadt a szemem. Például hogy bár a grafika jó, de egyes textúrák (például a láva) a PS2-es játékokra emlékeztetnek, vagy hogy a zene majdhogynem soha sem változik. Még a végső csata alatt is ugyanaz szól. Szóval még sok mindent mondhatnék, de úgy vélem, felesleges. A lényeg, hogy ezt a játékot sajnos nem tudom senkinek sem ajánlani. A három órányi gyenge játékmenet nem ér meg 20 eurót. És bár a fejlesztők ígértek patch-eket, ez sajnos egy olyan játék, amellyel soha többet nem szeretnék játszani.