A Knack első része még 2013-ban jelent meg: a PlayStation 4 egyik nyitócíme volt az aranyos stílussal megáldott platformer. Sajnos a kritikai fogadtatása nem volt a legjobb, a gyenge sztori és a játékmenet hiányosságai megakadályozták abban, hogy komolyabb elismertségre tegyen szert. Ennek ellenére, elég nagy meglepetésként a tavaly decemberi Playstation Experience rendezvényen bejelentették a folytatást. A Knack 2 pedig el is készült, és számos téren javulást hozott az első részhez képest.
A játék sztorija sajnos pont nem ebbe a kategóriába tartozik, a folytatás ugyanolyan sablonos elemekből építkezik, mint a 4 éve megjelent elődje. Az apró elemekből felépülő, méretének változtatására képes hősünk fő feladata természetesen a világ megmentése, amelyhez a goblinok és városokat pusztító óriásrobotok szétzúzásán keresztül vezet az út. A pályák közötti átvezetőjelenetek során prezentált dialógusok eléggé esetlenek, és nem hozzák közelebb a szintén sablonokból felépített karaktereket. Az emberi főhős, Lucas kapcsolata Knackkel szintén nem lett kifejtve, a többi történeti elemmel együtt csak lóg a levegőben. Persze ez nem különösebben fókusz egy ilyen típusú játéknál, de sokat hozzá tudott volna tenni a beleélési és azonosulási faktorhoz.
A játékmenet szerencsére annál jobban sikerült, sokat javult az első részhez képest. Alapvetően változatos és élvezetes pályákon ugrálhatunk és verekedhetjük át magunkat, sőt még elég sok fejtörő is előfordul a fejezetek teljesítése során. A platformelemek jól kivitelezettek, az esetek túlnyomó részében nem frusztrálóan nehezek, és az arányuk is megfelelő. A harc az elején nagyon egyszerűnek tűnik, de ahogyan később egyre több mozdulatot nyitunk meg és fejlesztjük karakterünk képességeit, már egy egészen változatos kombórendszert használhatunk az összecsapásokban. A fejlődés egy egyszerű skillfán zajlik, ahol a begyűjtött tapasztalat segítségével nyithatunk meg újabb képességeket. Emellett a pályákon találhatunk elrejtett ládákat is, amelyekben különböző alkatrészeket találhatunk. Ezekből a véletlenszerűen generált tárgyakból áll össze 3-4 alkatrészenként egy új kütyü, amely szintén a játékmenet megkönnyítésében segít néhány extra tulajdonsággal. A harcok sokszor egy-egy arénaszerű lezárt térben játszódnak le ellenfelek hullámaival, amelyek legyőzése után nyílik meg a továbbvezető út. Itt bizony van pár nehezebb csata, de a bőkezűen adagolt checkpointoknak köszönhetően nem fog különösebb nehézséget támasztani normál fokozaton a játék.
A nem igazán bonyolult fejtörős szakaszok túlnyomó része tárgyak tologatására és kapcsolók működtetésére korlátozódik, de fontos stratégiai elemet képez benne Knack méretének változtatása. Ez a játék egyik alapvető eleme, egy gombnyomással váltogathatunk mini változatunk és robosztus, pályák közben egyre növekvő formánk között. Értelemszerűen a kicsi méret a szűk járatok felderítésében és a kis platformokon való feljutásban segít, a nagy méret pedig a nehezebb tárgyak mozgatásánál és a harcoknál jön kapóra. Lehetőségeink később tovább bővülnek, amikor is különböző anyagokkal erősíthetjük meg főhősünket, így például kővel, jéggel, elektromossággal vonhatjuk be magunkat. Az adott pályákra korlátozódó formák természetesen a fejtörőkben is közreműködnek, így fagyaszthatunk be maguktól visszaálló kapcsolókat, vagy nyithatunk ki megnövekedett súlyunkkal nyomásérzékelős kapukat.
A Knack 2 elég hosszú lett, a 15 fejezettel bíró történet teljesítése simán eléri a 10-12 órát, amelyet a befejezés után megnyíló New Game+, valamint az időre teljesíthető kihívások tovább növelnek. Bár a játékmenet alapvetően változatos, azért egy idő után kissé monotonná válik az elnyújtott ugrálás és az ellenfelek lezúzása. Persze apróbb adagokban fogyasztva nincs ilyen probléma, és inkább örülni kell a korrekt játékidőnek.
Ami viszont zavaró alkalomadtán a játékban, azok a fix kameranézetek. Bizony többször előfordul, hogy emiatt nem látjuk át megfelelően a játékteret, és zuhanunk egy szakadék sötétlő mélyébe. Valamint az is fura, ahogyan főhősünk társai velünk együtt teszik meg az utat a pályákon. Néha előttünk tűnnek fel, máskor egy keményebb ugrálós szakasz után teleportálnak mögénk hirtelen. Ez ugyan nem ront a játékélményen, de azért minimális odafigyeléssel erre is ki lehetett volna találni valamilyen megoldást. Néha az átvezető jeleneteket QTE-elemek is színesítik, de ezek elég sután lettek megvalósítva, noha látványos akciókat élhetünk át bennük.
Ami még fontos újítása a Knack 2-nek, az a lokális co-op játékmód. A mellénk ülő barátunk, családtagunk egyszerűen becsatlakozhat a játékba, és így határozottan jobb élmény teljesíteni a pályákat. Csak egymással használható kombókkal bővül mozgásaink repertoárja, valamint a kihívások is jóval könnyebben teljesíthetőek társunkkal. Ugyan az egyképernyős megjelenítésnek köszönhetően néha elveszhetünk a káoszban, vagy leeshetünk a platformrészek során, mindenképpen érdemes így játszani a játékot, amennyiben van rá lehetőségünk.
A Knack 2 grafikája ugyan nem a technika csúcsa, de alapvetően kellemes megjelenítéssel bír. Az effektek és az animációk megfelelőek, valamint a pályák kidolgozása is jónak mondható, néhány szürkébb megvalósítású terepet kivéve. A hangokra, zenékre sem lehet panasz, ezen a szinten már alapnak tekinthető a kifogástalan szinkron és a kidolgozott hangzásvilág. Szerencsére az irányíthatósággal sincsenek problémák, egyszerűen és kézreállóan kivitelezhetőek a különböző mozdulatok.
A Knack 2 egy remek platformjáték lett, amely sokat fejlődött elődje óta. Ugyan még mindig vannak javítandó aspektusai, amelyek megakadályozzák a szélesebb körű elismertségét, bőven ajánlható a platformerstílust szerető minden játékosnak. A kooperatív mód közös családi élménnyé bővíti a játékot, de egyedül is kiváló szórakozást biztosít, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőttebb korosztálynak is.