2012-ben a Slightly Mad Studios gondolt egy merészet, és az új autós játékukat nemcsak közösségi finanszírozású, hanem közösségi fejlesztésű alapokra is helyezték. Ennek gyümölcse lett a Project CARS, amely méltán lett sikeres – alapvetően fantasztikusra sikeredett, de akadtak bosszantó apróságok, hiányosságok, ami miatt azért bőven volt még hova fejlődni. Itt a második nekifutás, lássuk, hova és hogyan sikerült fejlődni!
Kezdjük a látvánnyal, hiszen ez tűnik fel legelőször. Az első rész kiemelkedő volt e tekintetben, így most csak némi finomhangolást kaptunk, nagy fejlődésre ne számítson senki. Elképesztő, mit sikerült kihozni a már koros DirectX 11-ből – emiatt kicsit azért vérzik a szívem, hogy ugyanez DirectX 12 vagy Vulkan alatt milyen lehetne. Hangok terén ugyanez a szitu: nem revolúció, „csak” evolúció. Lehet, hogy nekem van botfülem, de ennél a játéknál tűnnek eddig a legjobbnak a gumihangok (ahogy csikorognak, sikítanak stb.), ami már csak azért is fontos, mert innen hamarabb lehet tudni, hogy verdánk épp készül megcsúszni. Sok szót nem vesztegetnék erre tovább: a trailerek nem hazudnak, tényleg ilyen szép a Project CARS 2.
Na de mi a helyzet az irányítással? Ahogy egy szimulátorhoz illik, billentyűzettel felejtős. A gamepades irányítást átdolgozták, így segítségekkel már nem is olyan rossz – de kormánnyal teljesedik ki igazán az élmény. Én tudom, hogy elég drága egy normális kormány bármelyik platformhoz; de ha valami, hát a Project CARS 2 miatt érdemes beleinvesztálni egybe. A vezetési élmény nagyon ott van (szerintem van azon a szinten, mint a tömegek által etalonnak tartott Assetto Corsáé), az autók semmi meglepőt nem csinálnak; vagy ha mégis, hát a visszajátszásból kiderül, mi voltunk mégis bénák. Vagy egyszerűen nem fekszik nekünk az adott kocsi – ezzel sincs baj, van ilyen. De egy kicsit muszáj ellentmondanom magamnak itt: van pár autó (szerencsére kevés), amit vélhetőleg nem teszteltek le teljesen, vagy valami gubanc lehet velük, mert körözgetéseim során furcsán hirtelen vesztettem el a tapadást. Egy példa: a GT3-as osztályban nekem az Acura NSX fekszik a legjobban, de a Bentley Continental se rossz (sőt). Viszont a BMW-ket valahogy nem érzem: az M6-ra még tudom azt mondani, hogy egyszerűen nem fekszik az én vezetési stílusomnak; a Z4-gyel viszont előjönnek a fura megpördülések, kicsúszások – más játékokban ugyanez az autó kezesebben viselkedik. Nincs kizárva, hogy igazából csak az autó beállításaival van gond, bár amit állítgatni próbáltam, az nem tette sokkal jobbá...
És ha már az autó beállítási szóba jöttek: a Milestone után az SMS is felfogadott egy versenymérnököt, így akik elveszettnek érzik magukat a rugóutak, guminyomásértékek és sebességfokozatok között, ők sincsenek magukra hagyva. A válaszlehetőségek közül kell kiválasztani azt, ami a legjobban leírja a járgány jelenlegi viselkedését, a mérnök pedig ennek megfelelően változtat a beállításokon. Ha pedig mégis beleássuk magunkat a sűrűjébe, nem árt észben tartani, hogy a kipörgés- és blokkolásgátló százalékos értékei nem ezek erősségét mutatja, hanem azt, hogy mennyire engedje kipörögni/blokkolni a kerekeket. ;-)
Választék tekintetében igen impozáns felhozatallal büszkélkedhet a Project CARS 2 (még akkor is, ha ezt pár elvakult Gran Turismo/Forza Motorsport rajongó még mindig kevésnek tartja kedvencükkel összemérve). 189 autó, 63 pálya 146 vonalvezetéssel – hosszú időre képes lekötni bármely karosszékpilótát. Ami még tovább fűszerezi ezt, az az időjárás: pályaautós versenyeket ritkán rendeznek hóesésben, de itt erre is lehetőség van – és természetesen az első rész nappal-éjszaka ciklusa is megmaradt. Ennek köszönhetően egész bizarr kombinációkat is összehozhatunk: hóvihar+Laguna Seca+Formula-A... :-D Újdonság, hogy immáron nem csak az aszfalton csapathatjuk, ugyanis a rallycross is bekerült – bár nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy ez jó ötlet volt. Kicsit kilóg a többi válfaj közül (GT, endurance, IndyCar stb.), pont amiatt, hogy ez nem a hagyományos értelemben vett pályaversenyzés. A DiRT Rallyhoz képest itt nehezebb vezetni és uralni a gépeket, de az igazat megvallva hosszas játék után sem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy sem – szeretni biztos nem fogom a Project CARS 2 rallycross részét.
Játékmódok tekintetében a szokásos felhozatalt találjuk: karriermód, gyakorlás, gyorskörök, multi. Utóbbinál egy besorolási rendszer gondoskodik arról, hogy hasonló szintű versenyzők kerüljenek össze. Ami szokatlan, hogy ez a besorolás nézi az egyjátékos módokban nyújtott teljesítményünket is. Sajnos a beígért bajnokságszervező nincs jelen a játékban (tehát egy online ligát még nem lehet csak a Project CARS 2 eszközeivel levezényelni, gondolva itt a bajnokság állásának egyik versenyről a másikra történő átvezetésére például), de remélhetőleg ezt az ígéretet a későbbiekben teljesítik. A karriermód pedig az első rész mintájára eléggé szabad (sokféle szakágban elkezdhetjük, és az átigazolásaink sincsenek különösképpen megkötve), nekem viszont hiányzik az a plusz, amit az F1 2017 adott: egyrészt a prezentálás, másrészt a szezon közbeni fejlesztések. Az MI pedig továbbra is kissé hektikus – általában egész jókat lehet vele meccselni, de pár pálya-autó kombináció látványosan nem fekszik neki (gyors autókkal ne küldjük a Nordschleifére). Ja igen, és még mindig a készítők, illetve a WMD-tagok után vannak elnevezve az MI-pilóták – amivel alapesetben semmi problémám nem lenne, de licencelt bajnokságoknál (pl. IndyCar) illúzióromboló lehet.
A Project CARS 2 jött, látott – és engem meggyőzött. Vitán felül minden autóbolond gamer számára kötelező vétel a cucc, mivel fantasztikusan sikerült. Ugyan akad még pár problémás rész, amelyeket remélhetőleg sikerül az elkövetkezendő időszakban kikalapálni – az első részhez emlékeim szerint egy évig jöttek hibajavítások az extra tartalmakon kívül. Részleteiben lehet, hogy vannak jobb játékok, de így, egyben, egy csomagként jobb autóverseny ajánlatot nemigen találni... (Igen, tudom, hogy itt a Forza Motorsport 7 a nyakunkon, de még ha az is remekül sikerülne, a Project CARS 2 értékéből ez mit sem von le).