Nem vagyunk nagyon eleresztve helikopteres játékokkal mostanában (sajnos). Az utóbbi évekből, ahol kifejezetten ezen járművek voltak a főszereplők, csak a Take on Helicopters, a Dustoff Heli Rescue 1-2 és a Thunder Wolves ugrik be, amiket én teszteltem; emellett tudom, hogy a DCS sorozat is mintha a Black Sharkkal indult volna vagy 10 éve, illetve a Steam dobta fel most a cikkírás közbeni kutakodás során az Air Missions: HIND című játékot – és azt hiszem, ezzel le is fedtük nagyjából a kínálatot. Ebbe a zsúfoltnak nem nevezhető (ugyanakkor azért szűk) piacra próbál most betörni a 2015-ben alapított litván JetCat Games is első játékával, amely a (tűz)keresztségben a Heliborne címet kapta. Friss csapat első játéka – ebből vajon mi sül ki?
Az alapötlet, amire a játékot felhúzták, az volt, hogy az ’50-es évektől napjainkig húzódó időszak harci helikoptereiből adjanak egy jókora merítést, különös tekintettel az olyan ismertebb típusokra, mint az Apache, a Huey, a Kamov vagy a Hind – összesen mintegy 50 típus repülhető, bár érdemes tudni, hogy nem egy modell tulajdonképpen csak továbbfejlesztett, esetleg specializált változata az alapmodellnek vagy elődnek. Négy részre osztották a felölelt időszakot, ezekhez kaptunk összesen öt pályát (két vietnámit, két afgánt és egy koszovóit), valamint a gyakorlórepülésekhez egy külön terepet; két multis játékmódot (és egy erősen félkész benyomást keltő egyjátékos „kampányt”) – mindehhez pedig egy egész barátinak nevezhető árcédulát, plusz kozmetikai DLC-dömpinget. Itt szabadjon megjegyeznem, hogy a „Soundtrack and Goodies” része a rendes kézikönyv, egyébként csak a(z egyébként már kicsit elavult) Steam közösségi útmutató marad tanulmányozásra, ami azért nem volt szép húzás – még úgy sem, hogy azért az 1 euróért kapunk a zenéken kívül háttérképeket és digitális posztereket is.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy in-game oktatás nincs. Van egy szép csokornyi link YouTube videókhoz, az egyes kávédarálókat a gyakorlóterepen röptethetjük meg, és ezzel ki is fújt. A gond az, hogy helikoptert vezetni nem olyan egyszerű, mint egy autót vagy akár egy repülőt, itt folyamatosan gépészkedni kell a joysticken kívül a gázkarral is (harci manővereknél meg a pedálok/oldalkormány jön nagyon jól) – és bár a Heliborne nem nevezhető szimulátornak, az árkádtól is igen messze van: alapvetően realisztikusan mozognak madaraink a levegőben (sőt, az egyes gépek nagyon is eltérő repülési képességekkel rendelkeznek), csak pár dolog van egyszerűsítve (például nincs üzemanyag-fogyasztás, vagy a kiszálló katonák súlya nem befolyásolja a gép tömegét, ezzel a manőverezhetőségét). A sérülés is alapvetően százalékos alapú, viszont a játék nyilvántart öt rendszert is (főrotor, motor, üzemanyag, hidraulika, farokrotor), amelyeknek különféle mértékű sérülései befolyásolják a gép manőverezőképességét és vezethetőségét. Ugyan lehet irányítani billentyűzet és egér kombóval, vagy akár gamepaddel is (sőt, kérhető némileg egyszerűsített repülési modell is), azért alapvetően mégiscsak egy rendes joystickkel járunk a legjobban (egy Speedlink Black Widow már bőven elég az élvezethez). A gyakorlásban segíthet egyrészt a „kampány”, ami sajnos még annyira sem sikerült, mint az Assetto Corsában. Van amerikai oldalon 3 vietnámi, szovjet oldalon 4 afgán küldetés, ezek tetszőleges sorrendben teljesíthetőek, és szevasz! A nagyobbik gond, hogy sikeres teljesítés esetén semmi jutalmat nem kapunk – márpedig a multihoz elengedhetetlen lenne fejlesztgetni gépparkunkat. Emellett belevághatunk co-op csatákba is, akár úgy is, hogy egyedül megyünk, csak ilyenkor magunkkal szúrunk ki, mert a nehézség úgy 2-3 emberre van alapból belőve.
Említettem a jutalmat: a Heliborne-ban – akárcsak a World of Tanks/Warships vagy a War Thunder játékokban – van egy szép tech tree, amelynek tartalmát a multis vagy co-op csaták során kapott csillagokkal tudjuk feloldani – tehát így tehetünk szert az induláskor kapott három I. generációs gépek mellé újakra, illetve meglévő gépeinket is fejleszthetjük. Alapvetően három típusú madárkánk van: felderítő, harci és támogató – poén, hogy az amcsi oldalon az egyes helikopterek nagyon jól elkülönülve sorolhatóak be az egyes típusokba, úgy a vörös csillagos elvtársaknál inkább a „mindegyik gép legyen jó mindenre, csak valamiben emelkedjen ki” elv érvényesül. Ez legmarkánsabban ott domborodik ki, hogy a szovjet felderítők ha csak pár katonát is, de tudnak szállítani, míg a jenkik nem – bázisfoglalásnál így a továrisok előnyben vannak, hiszen kipakolható bakák nélkül nincs foglalás sem. Márpedig a multi erről szól: a térképen ott van elszórva pár vagy sok elfoglalható/elfoglalandó harci állás: értelemszerűen minél többet minél hosszabb ideig kéne tartani. Co-op játék során (illetve a „kampányban”) pedig időre teljesítendő feladatokkal vegzálnak minket folyamatosan (adott területen védd meg a saját egységeket és/vagy rúgd szét az ellenség hátsóját, de dulván). Nem tűnik fantáziadúsnak, sőt, ezelőtt sok-sok évvel a Falcon 4.0 vagy az Enemy Engaged is tudott dinamikus kampányt felmutatni... Viszont amikor épp egy csata közben voltam, nem igazán törődtem ezzel. Egyszerűen jó érzés volt röpködni a táj felett alig 100-150 méterrel (sokszor ennél is alacsonyabban), miközben küzdöttem a többi játékos helikopterei és a tankok, naszádok, katonák ellen lenn a földön és a vízen. Multis címnek tehát nagyon jó a Heliborne már most – de kelleni fog az új tartalom, és egy-két új játékmód se fog ártani (a kampányt meg nagyon illene rendbe szedni, mert ez így ha nem is használhatatlan, de nem sokat tesz a játékhoz).
Nem esett még szó a grafikáról és a hangokról – így az ismertető vége előtt nézzünk rá erre is. Meghökkentem, hogy a Unity motor dolgozik a Heliborne alatt is: ebből a játékmotorból tényleg sok mindent ki lehet hozni... Ezzel persze együtt jár az is, hogy a grafika színvonala elmarad a nagy AAA címekétől (már amelyiktől), de a Heliborne nem csúnya, ehhez pedig rendkívül baráti gépigény is társul. Az egyetlen lényeges kifogásom itt az, hogy a belső nézetben minden pilótafülke egyforma, és azt is gyakorlatilag egy U elem szimbolizálja (ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot). Ez azért így, 2017 végén már nem kicsit cinkes... A hangokkal ellenben semmi gond sincs, sőt – külön tetszik, hogy a szovjet gépeknél oroszul megy a rádiózás. Kár, hogy licencelt zenék nem kaptak helyet a játékban: a vietnámi dzsungel ordít Adrian Cronauer lemezei után. ;-)
Az utóbbi években annyira nincs kínálat a helikopteres játékokból, hogy az a kevés, ami van is inkább a kőkemény szimulátor vonalba akar tartozni – ezzel pedig együtt jár a több napos-hetes felkészülés és az irgalmatlanul meredek tanulási görbe. A Heliborne mer ennél egyszerűbb lenni úgy, hogy a helikopterekre jellemző sajátosságokból észszerű kereteken belüli kompromisszumokkal próbál a realizmus mentén haladni. Viszont hiába jött ki nemrég Early Access fázisból, érezhetően nincs még kész a játék. Ennek legékesebb bizonyítéka az összecsapottnak is nehezen nevezhető „kampány”, valamint a kevés játékmód és pálya. Mindezek ellenére mégis ajánlani tudom a téma iránt érdeklődőknek, mert a potenciál ott van benne – és nagyon remélem, hogy a JetCat Games ki is használja ezt a potenciált. Ennek első jele, hogy egy új pálya is érkezőben van, amely a tengeri hadviselésre lesz kihegyezve.
