A Sonic Team 1991 óta ontja magából az ügyességi és platformjátékokat anyacége, a Sega kabalafigurájával, Sonickal, a villámgyors sündisznóval a címszerepben. A méltán népszerű sorozat tavaly töltötte be a jubileumi egynegyed évszázados kort, így nem csoda, hogy ennek kapcsán nem is egy új, avagy nosztalgikus hangvételű, javában készülő alkotásról rántották le a leplet az alkotók. A rajongók és veterán fejlesztők munkájaként elkészült Sonic Maniáról, amely a széria első öt esztendejét eleveníti fel, néhány hónapja számoltunk be. Jelen ismertetőnk tárgya a franchise legújabb darabja, a Sonic Forces, amelyet készítői egyszersmind az eddigi legjobbnak, legeredetibbnek, legkiforrottabbnak szántak. Nos, lássuk, mennyire sikerült ez nekik.
A valljuk be, nem túl eredeti – és a maga négy-öt játékórájával nem is túl hosszú – történet szerint a Sonic univerzum fő gonosza, Doctor Eggman, a tojásfejű zseni – természetesen – ismét világuralomra tör. Ehhez azonban legfőbb nemezisét – értem ez alatt sün úrfit – ki kell vonnia az egyenletből, ezért megtámadja a Várost. Legfőbb csatlósai nagyban törnek-zúznak, amikor, mint ahogy erre számítani lehetett, meg is érkezik a „felmentő sereg”, ám Sonicot kis híján agyongyepálja és foglyul ejti a doktor egy új spanja, Infinite, akit a Sonic Maniából ismert fantom rubin segítségével teleportált ide. Hat hónap telik el, ami tüskeböki barátunk távollétében bőven elegendő ahhoz, hogy az óhajtott világuralom elérhető közelségbe kerüljön Őtojásfejségének. Vezérük nélkül Knuckles, Tails és a többi jó barát megszervezik az ellenállást, amely igyekszik fellelni Sonic hollétét, és amelyhez egy csak az „Újonc” névvel illetett kolléga, illetve később egy időkapun át Classic Sonic is csatlakozik. Közben Knuckles megtalálja sününk börtönét, ami nem máshol van, mint az űrben keringő Haláltojáson (nem ismerős valahonnan?), és az új srác (vagy csajszi) egy űrsikló segítségével odajutva kiszabadítja őt, így a forradalom élére állva újult erővel vehetik fel a harcot a gonosz doktor hordái ellen.
A játékmenet mind a klasszikus, oldalra scrollozós, mind pedig a 3D-s epizódokból ismert elemeket tartalmazza. Ezek gyakran váltakoznak egy-egy pályán belül, amelyek számos régről ismert, valamint új helyszínen vannak szétszórva. Kalandjaink során Sonicot és az ő klasszikus változatát vezérelhetjük a maguk képességeivel, illetve rajtuk kívül az Újoncot, aki nem más, mint egy általunk kreált karakter. Őt hét, saját specialitással rendelkező állatfajból választhatjuk ki, és a szerepjátékokból ismert módon szabhatjuk kedvünkre. A régimódi sün kizárólag kétdimenziós pályákon süvít, és leginkább golyóként száguld vagy platformról platformra ugrál. Modern megfelelője főként háromdimenziósokon, ahol az ellenfeleket becélozva ugró támadást tud véghez vinni, illetve kötelet és csáklyát használni. Az Újonc ezeken kívül különféle fegyvereket használhat, amelyek – bármennyire különbözőnek is tűnnek – gyakorlatilag ugyanolyan hatékonyak, így teljesen mindegy, melyiket használjuk. Néhol Sonic és az Újonc párosát vezérelhetjük, kedvünkre váltogatva a két karakter között, de akár – internetkapcsolat segítségével – más játékosok karaktereit is „kölcsönvehetjük”. A közösségi funkciók ranglisták formájában is jelen vannak a programban, de a játék alapvetően egyszemélyes kaland, így sem on-, sem pedig offline multiplayer mód nem került bele.
A pályák sikeres teljesítésük után bármikor újrajátszhatók, és – mint ahogy azt a sorozattól már megszokhattuk – több útvonalon is teljesíthetők. Ismét kiszabadíthatunk a Sonic Coloursból ismert wispeket, szintenként öt-öt piros csillagos gyűrűt zsebelhetünk be, és számos komputert törhetünk fel (szó szerint) mindenféle jóságért. Életerőnket ismét a nálunk lévő aranykarikák száma jelenti, nem pedig hagyományos értelemben vett életerőpontjaink vagy életeink mennyisége. Időről időre természetesen boss fightokat kell túlélnünk, amelyek igen változatosak, és mind más taktikát igényelnek az adott szereplőtől és helyszíntől, stílustól függően. Az említett öt piros karikát összeszedve bónusz pályákat is megnyithatunk, és teljesítményünket időeredményünk, valamint elhalálozásaink száma alapján betűjellel értékeli a program (C, B, A és S), ami igen ösztönzően tud hatni az újrajátszásokra való késztetés terén. Ezeken kívül karakterünknek nyithatunk meg mindenféle cuccokat, akit tokától bokáig öltöztethetünk csicsásabbnál mókásabb dolgokba, sőt, kedvenc összeállításainkat el is menthetjük a szekrényünkben. A sztori leginkább az egyes szereplők beszélgetéséből bontakozik ki, de akadnak átvezető videók is imitt-amott, amelyeket szintén bármikor újranézhetünk.
A képi világon nagyon érződik, hogy ez az első kifejezetten a mostani gépparkra fejlesztett epizód. A világok színesek, a fű burjánzik, a folyadékok, fények és egyéb effektek szemkápráztatóak, a mozgás villámgyors – ami mondjuk egy Sonic játéktól el is várható. A zene ugyancsak nagyon jól sikerült, a techno és az egyéb stílusok remek arányban és elegyben kerültek a programba. A vezérlés nincs túlbonyolítva (igaz, túlmagyarázva sem), és talán – a finoman szólva nem túl meggyőző fizikai modell, illetve az időnként buta kamerakezelés mellett – ez a program legnagyobb rákfenéje, ami visszalépést jelent az előző részekhez, főleg a Sonic Generationshöz képest. Itt nincs mit átgondolni, mozdulatokat kombinálni, cserébe csak menni kell előre, ugrani, lenyomni az ellent, használni a megfelelő helyeken eszközeinket és képességeinket, és a többit a pályavezetés automatikusan megoldja magától. Nem azt mondom, hogy ettől egy rossz játékkal lenne dolgunk, de mindenképpen visszalépésnek érzem ezt az előző epizódokhoz képest. Szerencsére azonban az akció és az ügyességi részek, no meg az egyes helyszínek kellően változatosak az érdeklődés fenntartásához.
A Sonic Forces a régi idők oldalnézetes, valamint a modernebb éra háromdimenziós ügyességi játékait ötvözi. Rövid, nem túl eredeti történetét, néhol kicsit buta kamerakezelését és az előző epizódokhoz viszonyítottan egyszerűbb pályavezetési megoldásait szemkápráztató képi világ, jól kidolgozott zenei anyag és rengeteg pörgős akció ellensúlyozza. Biztosan nem ez az a rész, amely hatalmas változást hoz a szériába és a stílusba, és talán az év játéka díjra sem esélyes, de úgy gondolom, egy próbát mindenképpen megér, főleg azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a nagy múltú sorozattal.
