Ajánló alapján és a fenntartásaim ellenére ma bezsákoltam. 1 óra múlva ment rá a refund. Jelen verzióban, nem Petroglyph minőség. 8-bit minimális egységtervezési opcióval, ami haszontalan jelen formájában.
A fő szlogen a „Forge your own faction” játékbeli megoldása sajnos alapjaiban elhibázott. A screenshotokon látható techtreen végig kell menni, vagyis mindent ki kell fejleszteni, emiatt pedig a veled azonos szintű emberi ellenfelek kb ugyanolyan járművekkel fog rendelkezni. Ennyit a változatosságról. Amivel eltérhet egymástól a saját frakciód, hogy milyen fejlesztéseket pakolsz a járgányokra. Pl stealth, vagy vastagabb páncél a több életerő miatt. És itt ki is merült ténylegesen az eltérés.
Közel sem annyira kifinomult megoldás ez, mint a 10+ éves Warzone2100 vagy Haegemonia, esetleg a még régebbi Imperium Galactica 2 esetében.
A Warzone2100-ban egy pályán beszerzett technológiát a következőn már felhasználhatod, és van lényeges különbség a technológiák között, pl sebesség, életerő, tűzerő, ár. Ezen felül egy technológiáért csak az adott pályán kell egyszer győzni, ráadásul a pályák single kampány szerves részei, így noha meglesz előbb utóbb minden, mégis csak egyszer kell végigmenni.
Haegemonia esetében pedig választhattunk 3 fegyverfajta között és azt fejleszthettük végig. Persze ez közel sem akkora variáció, mégis egyedibbé tette a játékmenetet, hogy nem az AoE sebzéses Kvantum fegyverzettel nyomtam végig a singlet, hanem a pontsebzéses Ion fegyverzettel.
IG2 esetében pedig amint kifejleszted a technológiát, megtervezed rá az egységeidet és el is kezdheted legyártani, nincs benne akkora szívás, mint a FB esetében.
FB esetében sajnos a Peroglyph a kényelmesebb utat választotta. Míg a fenti három cím single része relatív jól átgondolt, WZ2100 esetében pedig kifejezetten single pályákból áll, addig az FB-ben a kampány nem más, mint multi pályák egymás mögé rakva. Ahogy ezt tették az 8-bit sorozatban is. Lehangoló. Ok, hogy egy érdekes single pálya összerakása macerás, sok meló, tesztelés és design kell hozzá azért, hogy az egyszeri játékos kb 30-90 perc alatt letudja, mégis több élményt nyújt, mint egy tucat multimap. Még a mai napon is emlékszem a C&C 1 6. pályája, ahol a kommandóssal kell egy NOD bázis főépületet felrobbantani, vagy a 9. pálya, ami a Duna két partján játszódik, vagy a Red Alert 1 Tanya kiszabadítós pályája, és a szívatós erőműves pályák. Vagy a kísérős pályák, amiket akkor nem szerettünk, és mégis, most visszasírom, mert mégis csak egyedi hangulatot adott a játékhoz. Ezzel szembe az 8-bit sorozat egyik pályájáról sem maradt meg semmi emlékezetes.
A Frakció tervezést ennél sokkal alaposabban és jobban kellett volna kivitelezni. Szerintem kellett volna 3-8 féle fegyver- vagy sebzésfajta, és a hozzájuk tartozó egyedi techtree. Ezekből választhatott volna a játékos a frakció megalkotásakor, és nem lett volna átjárás közöttük, így biztosítva a "magas" újrajátszási faktort, amit jelenleg a végeláthatatlan research pontok farmolása biztosít, hogy olyan techet tudjál feloldani, amit "gépi" ellenfél már vígan használ ellened, és mindezt kifejezetten multipályákon.
Single kampány során az AI nem erős. Csak a pálya 75%-a az övé, ezzel biztosítva az erőt az ész helyett. Amit viszont nem biztos hogy minden pálya első végigjátszásával a játékos tud kompenzálni. Ugyanis az ellenfél magasabb tech szinten is van, így többszörös hátrányból indul a játékos, és könnyen lehet hogy ha egyik pályán elakad, a korábbiakra vissza kell mennie research pontot farmolni. Ez csak feltevés, mert 1 órányi próbálkozás után feladtam és a fentiek miatt ment a refund.
Már előre örültem a Forged Battalionnak, mivel a valós idejű stratégiai játékok közül a klasszikus bázisépítős RTS-eket szeretem a legjobban. Leírni sem merem, hány órám van benne a Company of Heroesban vagy a Red Alert széria legutóbbi részében. Örömöm tovább fokozódott, amikor a tutorial során kiderült, hogy olyannyira a régi vágású RTS-eket idézi ez a játék, hogy bizony itt harvesterekkel fogjuk begyűjteni a nyersanyagot, amit a refinery-be behordva pénzzé „alakítunk”, így szerezve tőkét először erőművek építéséhez az energiaellátásért, majd az összes többi épület és egység elkészítéséhez.
Persze nem véletlen, hogy a Forged Battalion ennyire hasonlít a régi vágású RTS-ekre, ugyanis a játékot fejlesztő Petroglyph csapata olyan arcokból áll, akik egykori Westwood alkalmazottakként történetesen a Command & Conquer és a Dune egyes részein dolgoztak.
Az is igaz, hogy engem személy szerint 2018-ban is teljesen meg lehet venni egy bázisépítős stratégiával, de a fejlesztők szerencsére úgy gondolták, hogy ennél azért többre lesz szükség, ha azt szeretnék, hogy játékuk kitűnjön a felhozatalból. Konkrétan azt találták ki, hogy a játékosra bízzák, hogyan alakítja ki a fajt, amivel játszani fog...
„Forge your own faction” mondja a játék szlogenje – lássuk mit is jelent ez pontosan, legalábbis a játék Early Accessben való elindulásakor elérhető verzió esetén. A menüben találunk egy Faction Creator gombot, amelyre rákattintva először egy fejlesztési fát kapunk. Ezt négy szintre osztották, és olyan fejlesztéseket oldhatunk fel, mint újfajta ágyú, mérgező fegyver, gépágyú, javított páncél, épületfejlesztés vagy éppen új szuperfegyver. A testreszabási lehetőségek sajnos egyelőre kimerülnek abban, hogy a fegyvereket és páncélokat pakolgatjuk egységeinkre, de ebben legalább kellően szabad kezet kapunk. Dönthetünk úgy, hogy például a nehéz ágyút a nehéz páncélosokra és a repülőkre tesszük, a könnyű és gyors járművek pedig kapják a golyószórót, míg a lépegetők a mérgező gránátokat. A különféle konfigurációkat aztán el is menthetjük, többféle setet létrehozva, pont úgy mint a Wargame játékokban, és minden egyes meccs előtt eldönthetjük melyik paklit visszük harcba.
A fejlesztéseket creditekért oldhatjuk fel, amiket úgy tudunk szerezni, hogy egyszerűen játszunk a játékkal. Nekem kimondottan tetszik, hogy a fejlesztési fát nem magában a meccsben érem el, és nem kell kifejlesztenem minden egyes játékban a számomra szükséges upgrade-eket.
Gondolom és remélem, hogy csak a játék fejlesztésének korai szakasza miatt van az, hogy egységeink és épületeink kinézetét nem tudjuk variálni. Persze harci járműveinken látszik, hogy másféle fegyver vagy jobb páncél van rajtuk, de ezen kívül minden pontosan ugyanúgy néz ki, mint az ellenségnek. Ugyanolyan egységeket használunk és ugyanolyan épületeket pusztítunk el, szóval az említett „Rakd össze saját frakciód” kulcsmondat jelen állás szerint még nem igazán állja meg a helyét.
És ha már a kinézetnél tartunk, essen pár szó a grafikáról is. Leginkább úgy tudnék fogalmazni, hogy hanyatt nem fogunk esni tőle. Van benne valami egyedi, picit a képregények színvilágát és stílusát idézve. Nincs ezzel különösebb gond, bár én személy szerint a realistább látványvilágot preferálom. Nyilván idővel ez is fog még fejlődni, de a relatíve egyszerű kinézet nagy előnye, hogy remekül fut a játék már most is. A műfaj rajongói bizonyára tisztában vannak vele, miért fontos ez, ugyanis egy-egy kiadósabb meccs alatt bizony hatalmas ütközeteket lehet vívni nagy létszámú seregekkel, és ha ilyenkor lassul be a játék, az kimondottan idegesítő.
Jelen formájában a Forged Battalion öt kampányküldetést, valamint skirmish és online multiplayer módokat tartalmaz. A kampányt elég gyorsan le lehet tudni, főleg, ha a legkönnyebb fokozaton játszunk. Én közepesen kezdtem el, és bizony sokszor meglepődtem, mennyire ügyesen játszik az MI. Folyamatos nyomás alatt tartott, egyszerre több irányból támadott, és amikor én vonultam fel a bázisához, biztos, hogy ő is hozta az egységeit az enyémhez, nehogy egy pillanatra is úgy érezzem, most én irányítok, és teljesen lekötöm az erőforrásait.
Minden RTS-rajongónak tudom tanácsolni, hogy tegyen egy próbát a Forged Battalionnal, mert megvan benne potenciál arra, hogy olyan sikereket érjen el, mint amit például a Command & Conquer sorozat elért. Ehhez a fejlesztők részéről mindössze arra van szükség, hogy a korai hozzáférésű időszakban folyamatosan adják hozzá az új tartalmakat a játékhoz, kiemelt fókusszal a testreszabási lehetőségekre, amivel tényleg egyedivé tudnák tenni terméküket. Én drukkolok.
A tesztpéldányt a játék kiadója, a Team17 biztosította.
