Far Cry 5

Nehéz lenne megmondani, hol tartana ma a Far Cry sorozat, ha a Ubisoft a 2004-es első rész után nem tartja meg magának. Valószínűleg a Crytek sosem készítette volna el a Crysist, illetve jó eséllyel a későbbi Crysis epizódok lettek volna a Far Cry 2, Far Cry 3 és így tovább. De a francia kiadó megtartotta magának a franchise jogait, és miután a Crytek eltűnt a képből, 2008-ban saját fejlesztőkkel elkészítették a második részt. Bár az ötletek jól hangzottak, és az akkor frissen debütált Dunia motor is elképesztő dolgokat jelenített meg, a játék még nagyon kiforratlan volt, így hamar el is tűnt a süllyesztőben. Ám eltelt újabb négy év, és elkészült a mára akár klasszikusnak is nevezhető Far Cry 3. A franciák itt már igencsak odatették magukat, és a második részben még döcögős elemekből egy jól működő játékot készítettek. Ez lett az új alapja a szériának, ám a készítők a negyedik részben nem sokat változtattak a recepten. Ezt követően kaptunk egy kőkorszaki felvonást is, de azt egész nyugodtan tekinthetjük mellékágnak is. Már csak azért is, mert az ötödik számozott epizód ismét négy évet váratott magára. Most viszont megérkezett a Far Cry 5, amely jött, látott és...

Míg a sorozat korábbi részei mind valamely távoli, kitalált országban játszódtak, addig az ötödik rész ezúttal az USA szívébe repít minket. Persze a helyszín – Hope megye – a valóságban nem létezik, de simán el tudnánk róla képzelni, hogy tényleg van valahol Wyoming vagy Idaho államban egy ilyen megye. Szóval adott ez a papíron csendes, eldugott vidék, ahol egyszerű emberek élik hétköznapjaikat. Földet művelnek, állatokat tenyésztenek, vadásznak, baseballmeccsre járnak, ilyenek. Csakhogy akad egy család, akik épp errefelé telepedtek le, és elkezdték terjeszteni az igét. Ők voltak Seedék, pontosabban a Seed tesók: Jacob, Joseph, John és a kicsi Faith. Az őrület és fanatizmus mindegyikük pici lelkében ott lapult, és csak arra várt, hogy utat törjön magának a felszínre. Joseph, mindközül a legnagyobb szónok kezdte a hittérítést, amely olyan jól ment neki, hogy idővel egész nagyra nőtt szektájuk, az Eden’s Gate. Hogy az éden kapuja mennyire veszedelmes, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy idő után már a kormány is felfigyelt a ténykedésükre, és úgy döntöttek, ideje Josephet – akit egyébként csak Apának szólítanak hívei – kivonni a forgalomból. De hogy is kell egy több ezer elvakult, és militarista gyökereik révén állig felfegyverkezett szekta fejét elkapni? Nem, nem kell érte sereget küldeni, de még csak egy jól felszerelt speciális alakulat sem kell. Elég egy seriff, mellé női helyettes, egy ügynök, és persze egy zöldfülű (vagyis mi). Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a letartóztatási kísérlet nem sül el túl jól, mi pedig egy szempillantás alatt a törvényt képviselő üldözőből egy, a külvilágtól elvágott üldözötté válunk. És nagyjából itt vesszük át mi a fonalat, a feladat pedig persze, hogy a szokásos: felszámolni a szektát, elkapni a Seed tesókat, és menet közben apránként felszabadítani a megyét.

A történettől tehát nem kell orwelli szintű mélységre, körömrágós izgalmakra és Agatha Christie-féle fordulatokra számítani. De ez nem is baj, mert a Far Cry 5 azért egy percig sem akar túlmutatni a saját műfaján, vagyis végig csak egy szórakoztató, könnyen megtanulható, de azért tartalmas lövölde szeretne lenni. És ezt végig tökéletesen hozni is tudja, ráadásul a készítők nemcsak a sorozat előző részeire építettek, hanem más Ubisoft játékokra is. Így például ne lepődjön meg senki, ha több hasonlóságot is felfedez mondjuk a Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlandsszel. Hogy mást ne mondjak, itt is a „tábornokain” keresztül juthatunk el az aktuális bűnszervezet fejéhez. Vagy épp zónáról zónára szabadíthatjuk fel a játék világát, ezzel pedig egyre több segítőt is magunk mellé állíthatunk.
A világ egyébként elég nagy. Nem túl nagy, hanem elég nagy. Bőven elég tennivalót kínál, hogy hosszú napokra lekössön a játék, de nem annyit, hogy túl hosszúra nyúljon és beleunjunk (ahogy én például a GTA epizódokba szoktam). A fő küldetések mellett dinamikusan megjelenő mellékküldetések (többnyire szektatagoktól vagy vadállatoktól kell megmentenünk ártatlan civileket) és rengeteg egyéb szabadidős tevékenység is akad. Utóbbiak azonban nem csak arra jók, hogy kicsit megtörjék az állandó lövöldözés monotonitását. Most is jelen van a növénygyűjtögetés és a vadászat, valamint immár horgászhatunk is. Ezek révén pedig alapanyagokra és eladható prémekre, halakra teszünk szert. Az alapanyagokból különböző főzeteket kotyvaszthatunk, amelyek átmenetileg felturbózzák képességeinket. A prémekért és halakért kapott pénzből pedig a kereskedőknél vásárolhatunk egy rakás holmit magunknak.

Rengeteg fegyver szerepel a játékban, de ezek közül egyszerre csak egy-kettőt hordhatunk magunknál. A fegyverekhez pedig különböző lőszereket is vásárolhatunk, illetve közelharci fegyvereink is lehetnek. A legjobb már a harmadik rész óta a vadászíj, amely nemcsak csendes, de ha okosan és precízen használjuk, bizony soha nem fogy ki a nyilakból (mivel a hullákból visszaszerezhetjük őket). A harcok egyébként jól működnek, az ellenség igyekszik fedezékről fedezékre mozogni, nem rohangál feleslegesen, és ha nem figyelünk, bizony akár a hátunkba is képes kerülni. Egy-egy területet teljesen csendben is kitakaríthatunk, ha ügyesek vagyunk. Ebben az is nagy segítség, hogy a hullákat el is tudjuk tűntetni.
Ha jól dolgoztunk, a játék pénzzel jutalmaz minket. A harcokhoz egyébként zsoldosokat is felbérelhetünk. Ezek lehetnek mezei katonák, illetve a történethez is kapcsolódó szereplők is, akik mind valamilyen különleges képességgel rendelkeznek. Az első, akit magunk mellé állíthatunk, történetesen egy kutya, aki például automatikusan megjelöli a közelben tartózkodó ellenséget, illetve néha a levadászott szektatag fegyverét is elhozza nekünk. Okos jószág.

Ha pedig szóba kerültek a speciális képességek, ilyenek nekünk is vannak. Fejleszthető képességeinket több kategóriába sorolták, ezeket tapasztalati pontokért válthatjuk be. Vannak egymásra épülő elemek is, mint például az ejtőernyő, a siklóruha, majd a gyors utazásnál a levegőből való megérkezés. A szerepjátékos vonal nem lett túlgondolva, a készítők igyekeztek egyszerű, de jól használható rendszert felépíteni, ami sikerült is nekik. De ugyanez igaz az általános irányításra is. Gyalogosan, autóban, motoron, motorcsónakban és repülőkben is hamar kiismerjük magunkat. Talán a repülők irányítását túlságosan is leegyszerűsítették, de végül is ezt nem feltétlenül rónám fel negatívumként. Mert még az árkádnál is árkádosabb irányítás ellenére sem olyan egyszerű manőverezni és célozva tüzelni velük. Illetve picit fura, hogy vezetés közben (minden járműben) gyakorlatilag bagolyként forgathatjuk 360 fokban a fejünket.

Érzésem szerint a Ubisoft Montreal és a Ubisoft Toronto kihozta a maximumot a Dunia motorból. A Far Cry 5 ugyanis egészen elképesztő részletességű világot tár elénk. A trópusi sziget és a havas hegycsúcsok után ezúttal mediterrán környezetben barangolhatunk. Van itt minden: sziklák, mezők, fenyvesek, hegygerincek és települések is. És bizony az ember könnyen kapja magát azon, hogy csak gyönyörködik a kilátásban, főleg egy magasabb toronyba felmászva. A világ ráadásul csurig van élettel, szinte mindig van valamilyen vad a közelünkben, ha más nem, egy vad szektatag... De bármennyire is szép a környezet, sajnos van, ami belerondít. Ez pedig az ember. Nem azért, mert szemetelnek a szereplők, hanem azért, mert egyszerűen csúnyák. A főszereplők még úgy-ahogy rendben vannak, de az egyszerű katonák, akikkel a legtöbbször találkozunk, bántóan csúfosak. Az egy dolog, hogy ugyanazt a rednecket több százszor is kinyírhatjuk, de egy picit közelebbről megnézve több évvel ezelőtti szinten ragadtak.

A Far Cry 5-ben a fent leírtaknál azért sokkal több van. Ilyen a többjátékos mód, hiszen a teljes kampányt kooperatív módban is teljesíthetjük. Ez persze haverokkal a legjobb élmény, mivel egész jól be lehet cserkészni az ellenséget, ha van kivel összedolgozni. Emellett a Ubisoft a jövőben folyamatosan időszakos eseményekkel szeretné fenntartani az érdeklődést a játék iránt, illetve ne feledkezzünk meg a Far Cry Arcade-ről sem, amely egyfajta pálya- és küldetésszerkesztőként funkcionál. Ezeket aztán meg is lehet osztani egymással, vagyis egy kellően kreatív közösség esetén sokáig érkezhetnek a jobbnál jobb tartalmak.
Persze van hibája is a játéknak, amiken még lehet csiszolni egy-két frissítéssel. Az ellenség néha hajlamos beakadni a tereptárgyakba, de a fizika is tud időnként hajmeresztő dolgokat csinálni (mint mikor egy quad és traktor ütközésénél utóbbi repül arrébb öt-hat métert...).

Összességében azonban elmondható, hogy a Far Cry 5 a sorozat egyik legösszeszedettebb epizódja lett. Aki a korábbi részeket szerette, az ebben is biztosan megtalálja a számítását. Aki pedig nem, nos, az is nyugodtan tegyen vele egy próbát, mert kellő szabadságot nyújt ahhoz, hogy a saját szánk íze szerint játsszunk vele. Én például utálok vad tűzpárbajokba belemenni, így 99%-ban csak a vadászíjat használom és vadászok a szektatagokra...