Régebben kicsit könnyebb dolga volt az egyszeri tesztésznek, mivel még ha humoros is volt egy-egy játék, könnyen be lehetett skatulyázni valamelyik műfaj alá – a Sam & Max Hit the Road remek példa erre, hiszen alapvetően mégiscsak egy point & click kalandjáték, bármennyire is edzeni próbálja rekeszizmainkat. Aztán a Surgeon Simulator környékén homokszem került a gépezetbe, és az ilyen debilségeket, mint mondjuk az Octodad, már nem nagyon lehet hova tenni: kvázi új, jelenleg meg nem nevezett műfaj alakult ki. Ezeknél a játékoknál már nem az a cél, hogy az ember klasszikus értelemben jót játsszon, hanem az, hogy menet közben visítva fetrengjen a padlón a röhögéstől – mert mondjuk egy kecskével sikerült felrobbantanunk egy benzinkutat, miáltal mekegő barátunk gyakorlatilag földkörüli pályára állt a robbanás okán (igen, a Goat Simulatorre célzok). A Manual Samuel pedig mintegy két éve csatlakozott ehhez a díszes (?) társasághoz PC-n, PlayStation 4-en és Xbox One-on; nemrég pedig Switchre is megérkezett – ezt a verziót teszteltem.
Adott tehát a címszereplő Sam, aki egy nagyon gazdag s*ggfej. Bocsi, nem tudok vele kapcsolatban finomabban fogalmazni. Szóval nevezett személy múlt kedden egy szörnyű baleset következtében (egy szippantóskocsi nagyon csúnyán elütötte) a Pokolra jut, ahol a Halál üzletet ajánl neki: feltámasztja, ha az összes pokolbéli pénzét odaadja, illetve képes lesz 24 órán át minden tevékenységet teljesen tudatosan és önállóan tenni, úgymint: légzés, pislogás, ilyesmik – amiket általában az emberek elsöprő többsége messze nem tudatosan csinál a hétköznapi és egyéb teendői mellett. A játékban tehát amellett, hogy haladni is kéne a történettel, figyelnünk kell Samuel légzésre és pislogására, illetve az összes lépésünk (és egyéb cselekedeteink) fárasztó(nak szánt) gombnyomkodással kell abszolválnunk. El lehet képzelni, milyen bonyolulttá válik ilyenkor mondjuk az autóvezetés, ami a Halál szemétségének köszönhetően kézi váltós kocsival kell lenyomnunk, miközben Liszt Ferencként zongorázunk a gombokon, hogy lássunk valamit, nyomjuk a pedálokat, váltsunk, és persze ne kéküljünk el, mert az oxigénhiányos állapot miatt nem fogunk tudni mozogni. Nem, meghalni nem fogunk: hisz épp ezt a bizniszt kötöttük a Halállal, aki egyébként elkísér az utunkra, hogy menet közben a gördeszkáján gyakoroljon. A lúzer... Egy egészséges kickflip se jön össze neki... Spoilerek nélkül nehéz többet mondani a történetről, de a lényeg az, hogy már maga az alapszituáció is eléggé abszurd, erre még rátesz egy jókora lapáttal a hétköznapi teendők véghezvitele is (a kávéivászat igencsak komplex feladat így, és akkor még a beszédről és a pisilésről nem is ejtettünk szót). Persze jön a nagy csavar is a sztoriban, csak hogy ne legyen túl egyszerű a dolgunk... ;)
A grafika szerencsére remekül passzol ehhez a bohóckodáshoz, képregény stílusú 2D-s, semmi pixelesített retro, ennek megfelelően vajsimán fut mindenhol. A hangok is nagyszerűek, a színészek a hangjukkal remekül rájátszanak az eszement szereplőkre. Az irányítást kicsit nehéz megítélni, hiszen pont az volt a cél, hogy bonyolult legyen az, ami az életben egyszerű – ezt sikerült elérni, pont emiatt nem írhatok rosszat róla... :D Ami itt egyébként a pálmát viszi, az a co-op mód: két játékos tudja Sam egy-egy oldalát irányítani, így még jobban összekuszálva az amúgy sem egyszerű kontrollt. :DDD Ami picit csalódás számomra a Switch verzióban, az a mozgásérzékelés: a norvég fejlesztők kihangsúlyozzák a játék eShop oldalán, hogy ezt is támogatják, de ezt csak annyiban használják, hogy gombnyomás helyett egy-két Joy-Con suhintással is felegyenesíthetjük Samuelt, ha előre- vagy hátrabicsaklik a gerince. De legalább nem kell extra kontroller a kétjátékos majomkodáshoz, ez pozitív. A Switch verzió extrája továbbá az a pár képregény, ami a Pokol és a Halál hétköznapjait mutatja be, feltűnően szegény komolysággal. :-)
Aki bírja az ilyen rettenet kretén (és néha kicsit alpári) humort, annak bátran tudom ajánlani Kézivezérlésű Sámuel kalandjait bármelyik platformon – szem nem marad szárazon (főleg, ha hagymát kockáznak mellettünk). Nem túl nehéz alapvetően, így koncentrálhatunk a röhögésre is – ha pedig a hagymakockázás mellől el tudjuk csábítani az illetőt, akkor ketten borulhattok egymás nyakába a szerencsétlenkedéseitek miatt okozott nevetőgörcsön. Akiket pedig irritál az ilyesmi, azok számára ott a VigyorX Joker ajánlásával!
