Az idei gamescomon több olyan játékhoz is szerencsém volt, amely játékmenet terén az XCOM széria által lefektetett alapokból igyekezett építkezni. Ilyen volt a még premier előtt álló Mutant Year Zero: Road to Eden, amely lopakodással és valós idejű felfedezéssel próbálja frissíteni a műfajt. És ilyen volt a brit Ripstone stúdió alkotása, az Achtung! Cthulhu Tactics is. Az akkori teszt során csak egy pici szeletét láttam a játéknak, és kimondottan bizakodó voltam, hogy ebből valami jó dolog fog kisülni. Akkor még azt gondoltam, hogy a Kölnben látottaknál azért jóval változatosabb és összetettebb játék formálódik a stúdiónál. Mostanra viszont kiderült, hogy nem teljesen van így.
Az Achtung! Cthulhu Tactics alapja egy már régóta létező asztali szerepjáték, az Achtung! Cthulhu, amely számos történettel kiegészült, és rengeteg kézikönyvet lehet hozzá vásárolni, vagyis népszerű darab. Ezt próbálták meg videojátékos formában is elkészíteni. A történet a második világháborúban játszódik, amikor a náci rezsim a győzelem érdekében nem félt okkult tudományokhoz is nyúlni. E tudományok ezúttal a Lovecraft által megteremtett mitológiát jelentik, vagyis olyan ősi, emberek előtti időkből származó lények és civilizációk lenyomatait, amelyek modern szemmel nézve is iszonytatók. A náci sereg tudósai Európa szívében, egy erdő közepén fogtak hozzá kutatásaikhoz, amellyel meg is nyitották a kaput az ismeretlen felé.
Ez játékmenet terén úgy néz ki, hogy kis csapatunkkal (kezdetben kettő, majd hamarosan már négyfős) nyomulunk befelé az erdőben egy bázis felé, útközben pedig levadászunk minden egyébként ránk vadászó katonát, parancsnokot, majd idővel szörnyet. A játékmenet nagy részét a harcok teszik ki, de két összecsapás között csapatunkat ugyanúgy tudjuk pontról pontra navigálni a terepen, mint csata közben – csak épp ilyenkor mindenki egyszerre mozog. Amikor viszont felbukkan a közelben egy ellenség, ez a némileg szabad mozgástér megszűnik, és onnantól minden karaktert egyenként irányíthatunk körről körre. A különböző cselekvések, támadások, mozgások vagy speciális képességek használata akciópontokba kerül, amelyből mindenkinek minden körben 12 van. Minden tettünk más értéket von le ebből, így nem mindegy, milyen messzire szaladunk, mielőtt tüzet nyitnánk az ellenre. Mert könnyen lehet, hogy ha túl közel futunk hozzájuk, már nem marad elég akciópontunk, hogy tüzeljünk is. Szerencsére van még egy erőforrásunk, ez pedig a momentum. Ez minden körben újratermelődik, de csak annak fényében, hogy az előző körben mennyire voltunk hatékonyak. Egy kritikus találattal több momentumpontot kapunk. Ezek nem karakterekre vannak leosztva, mint az akciópontok, hanem az egész csapatra érvényesek, vagyis mindenki szabadon garázdálkodhat velük. A momentumért cserébe előhívhatjuk karaktereink különleges képességeit, amelyekről mindjárt mesélni is fogok. Illetve szintén momentumért cserébe mozoghatunk egy picit többet vagy süthetjük el másodlagos fegyverünket.
Négy karakterünket fejleszteni is lehet, mivel minden küldetés végén tapasztalati pontokat kap a csapat. A képességfa mindenki esetében eltérő, de meglehetősen lassan lehet csak rajta felfelé lépkedni, ami elég frusztráló tud lenni hosszú távon. Mivel a játékban nincs sem bázisépítés (mint például az XCOM-ban), sem a csapatot nem lehet variálni, bővíteni, így a küldetések közti ténykedésünk kimerül a karakterfejlesztésben, valamint a felszerelések összeállításában. Harcosainknak, mint említettem, vannak különleges képességei, de ezek csak idővel oldhatók fel. Ariana Dubois például képes elszívni az ellenség életerejét, és abból gyógyítani magát. Eric Harris kapitány meg az egymás mögött álló katonákat lőheti keresztül egyetlen jól célzott lövéssel. Ezek a képességek igen hasznosak tudnak lenni, de akkora súlyuk nincs, hogy eldöntsenek egy összecsapást. Azok ugyanis csak és kizárólag a mi taktikai érzékünkön állnak vagy buknak.
Az Achtung! Cthulhu Tactics nem sokat tesz hozzá a körökre osztott taktikai játékok műfajához, ám az a kevés, ami egyedit nyújtani képes, nagyon jól működik. Ilyen a pályákon minket folyamatosan körülvevő misztikus köd. Ez tulajdonképpen a fog of war szerepét tölti be, de egyben a Lovecraft-féle fantáziavilágra jellemző ismeretlent is megtestesíti. Sosem tudhatjuk, hogy miféle ellenség mozgolódik a homályban, csak akkor, ha túl közel megyünk hozzá. A fel nem fedett ellenség ráadásul sokkal nehezebben támadható, míg ő sokkal erősebb támadásokat képes ellenünk indítani. Ez sokat dob a hangulaton, és képes fenntartani az állandó feszültséget a csaták során.
Az Achtung! Cthulhu Tactics érzésem szerint egy kihagyott ziccer. Manapság nem sok körökre osztott taktikai játékot találni, így meglett volna az esélye, hogy kiemelkedjen közülük. Ez sajnos nem nagyon sikerült neki, főleg a lassú játékmenet és a játékosokat előre unszoló „csak még egy küldetést” érzés teljes hiánya miatt. Aki szereti Lovecraft műveinek hangulatát, az kipróbálhatja, hiszen nyomokban felfedezhető a játékban. Aki szereti az Achtung! Cthulhu szerepjátékot, tehet egy próbát ezzel is. Aki pedig a körökre osztott taktikai játékokért van oda, és már kipörgette a Phantom Doctrine-t, az a Mutant Year Zero érkezéséig eltöltheti ezzel is az idejét.
