Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Pikuniku

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

Egy őrülten színes és vidám puzzle-platformer minden korosztálynak.

2019.02.20. 10:11 | szerző: themikka | Ismertető/teszt

Néha az az ember érzése, hogy azzal párhuzamosan, ahogy fokozatosan felnőtté válik, mintha valahogy az adott korszakban megjelenő videojátékok is csak egyre komorabbak és felnőttebbek lennének, ám nyilván azért a valóság ennél jóval sokszínűbb. Persze a kissé naiv, gyerekbarát módon egyszerű, mégis felhőtlen szórakozást kínáló játékok sokunk számára már gyerekkori, nosztalgikus hangulattal társulnak, ám az efféle kis könnyed remekek mégis mindig jelen voltak, ha máshogy nem, a családbarát szórakoztatást máig zászlóján hordozó Nintendo játékainak képviseletében. És hát persze a Pikuniku kapcsán sem véletlen ez a bevezető, hiszen maga is az egyszerűbb, színes-szagos, könnyed kikapcsolódást nyújtó játékok sorát gyarapítja.

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

A Pikuniku egy pehelykönnyű kalandelemekkel megbolondított 2D-s puzzle-platformer, aminek esetében bizony a 2D-t fokozottan alá is húznám. A Pikuniku figurái ugyanis tényleg gyerekrajzszerűen elnagyolt, pont-pont, vesszőcske kis nyakigláb krapekok, akik egy igazán színpompás, a valóság bizonyos elemeire mégis picit emlékeztető világban éldegélnek. A játék története valójában cukormázba burkolt finom társadalomkritika: az apró névtelen szigeten minden színes kis fickó békében élt, míg egyszer meg nem jelent robotjaival a cilinderes rózsaszín pacák, aki égből szórt „ingyen” pénzért „mindössze” az egyes régiók természeti kincseire tartott igényt. Eleinte még mindenki örvendett ennek a visszautasíthatatlan ajánlatnak, ám idővel feltűnővé kezdett válni a kukorica, a fák, na meg a víz hiánya, meg persze a semmire nem költhető vagyon, amit csak tetézett az álnok rózsaszín titkos ördögi terve... Itt lépünk mi be a képbe a piros lábasgömböc, Piku személyében, akit a barlangból előbújva először még szörnyetegnek hisznek, ám nem sokkal később már a titkos földalatti ellenállás kulcsfigurájává lép elő.

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

Pikuval testi adottságaiból kifolyólag két fő eszközünk van a pink pojáca megfékezésére: a Sonic-szerű gurulás, illetve a lábaival végezhető rúgás. Utóbbival mindent és mindenkit felrúghatunk, amire sokszor szükségünk is lesz, ám nem feltétlenül épp a szembejövő ellenfelek miatt. Ellenlábasokkal ugyanis csak az egyszerű kis boss-harcok során találkozunk, vagyis a rugdosást többségében inkább a különböző fizikára épülő feladványok megoldásához kell majd használnunk. A harcokhoz hasonlóan az ügyességi, vagy éppen tárgyhasználatot igénylő puzzle-k sem bonyolultak, utóbbiaknál még a hiányzó tárgy sziluettjét is megkapjuk, és gyakorlatilag sosem áll elő olyan helyzet, hogy ne tudnánk, mit hol kellene használni. A napszemüveg például a diszkóba kell, hogy elég menők legyünk a beengedtetésünkhöz, a locsolókanna-sapkával pedig titkos útvonalakat nyithatunk meg, amelyek által a játék átlagánál nehezebb bónuszpályákhoz juthatunk el. Itt sokat kamatoztathatjuk Piku harmadik képességét, a különböző gyűrűkre akaszkodva használható lábcsáklyát is, a kihívások teljesítésével pedig a játék mellékküldetéseihez hasonlóan aranyos trófeákat nyerhetünk el.

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

A mellékküldetések egyébként sokszor különféle minijátékokat takarnak: kihívhatjuk például a rugós kosárlabdabajnokot, ritmusjátékszerű táncversenyben letáncolhatunk a parkettről egy robotot, máskor pedig a ceruzasapkát használva kell egyszerű rajzos feladatokat megoldanunk. Ezekből épp annyi van, hogy még szórakoztató legyen, és maga a játék is a maga háromórás játékidejével épp addig tart, ameddig a Pikuniku bájos-őrült hangulata még erős marad. Ugyan a játék metroidvania-szerűen nyitott jellegéből adódik, hogy alkalmanként a kelleténél többet kell oda-vissza járkálni, de ezt szerencsére megoldották a készítők a különböző irányokban eltérő fejtörőkkel, illetve a játék közepén megnyíló gyorsutazás lehetőségével is. A Pikuniku egyszeri végigjátszásán túl kipróbálhatjuk még a co-op módot is, ahol Piku tesójával, Nikuval karöltve kell a fő sztoritól eltérő, rövidebb pályákat teljesítenünk. Sajnos a játék ezen részéhez nem volt szerencsém, viszont biztos vagyok benne, hogy a játék többi része alapján, főleg a vicces kis figurák és az egyszerű, de mókás játékmenet miatt remek szórakozás lehet akár egy gyerkőc játszótárs számára is.

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

A Pikuniku tehát pont olyan, amilyennek a régi, gyerekkori kedvenceinket megismertük: kedves, vidám, nem túl bonyolult, de mégis felhőtlenül szórakoztató. Noha egyetlen este alatt is befejezhető, de rengeteg kedves, jópofa ötletet belesuvasztottak a francia fejlesztők ahhoz, hogy az a rövid idő színtiszta szórakozással teljen. A finom társadalomkritika és a nehezebb challenge pályák miatt pedig felnőttnek és gyerkőcöknek egyaránt nyugodt szívvel merem ajánlani. ■

Pikuniku teszt – kalandozás fura kis figurák között

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

értékelés

Pikuniku

Pozitívumok
  • Szimpla, de aranyos és őrült tálálás
  • Sok apró, kedves ötlet, minijáték
  • Egyszerű, finom társadalomkritika
  • Bármilyen korosztálynak szórakoztató lehet
Negatívumok
  • Sokszor túl könnyű
  • Alkalmanként feleslegesnek érződő oda-vissza járkálás
  • Rövidke
Pikuniku
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Pikuniku

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló