Amikor kicsivel több, mint egy éve teszteltem a Rise of Industry (RoI, azaz Return of Investment? ;-) ) korai hozzáférésű verzióját, kicsit vegyes érzelmekkel írtam meg a cikket. Az igyekezetet láttam, sok minden jól működött, viszont pont a logisztika volt rendkívül körülményes és bosszantó, ami azért egy logisztikáról szóló játékban legalábbis nem túl jó ómen. A játékot készítő Dapper Penguin Studios – ami lényegében egészen sokáig egyetlen főből állt – azonban nem adta fel, alapjaiban változtatta meg a játék mechanizmusait, és a Rise of Industry nemrégiben ki is lépett az early access státuszból. És nagyon jól sikerült.
Először is rengeteg olyan extra „szabályozó” funkció került a termelési láncok menedzselésébe, amelyekkel finomhangolhatjuk a termelést és a szállítmányozást. Ezt nagyon hiányoltam tavaly. Végre lehetőségünk van 25%-os lépcsőkkel szabályozni a termelést, be tudjuk állítani, hogy teherautóink hány egység áruig töltsék meg a célpont raktárait: ha mondjuk maximum 30 bútorlapot állítunk be egy gyárban maximum raktárkészletnek, akkor a beszállító üzem nem fogja tovább „tölteni”, inkább oda viszi az árut, ahol kevesebb van – és így tovább. Rengeteg ilyen apró funkció van, és engem meglepett, hogy lényegében ezeknek hála az összes korábbi probléma megoldódott. Nagyon szépen tudjuk most már irányítani a termelési láncokat, egyáltalán nem frusztráló akár több tucatot viszonylag könnyedén menedzselni, miközben azért sok mindenre oda kell figyelni. A váratlan események alaposan felboríthatják szépen felépített birodalmunkat, hosszabb-rövidebb átmeneti krízist okozva. Ilyen lehet például egy aszályos időszak, vagy egy áru népszerűségének csökkenése. Ilyenkor „bele kell nyúlni”, visszafogni vagy növelni a termelést.
A béta tesztelésekor már említettem, milyen szép fejlesztési roadmap készült a játékhoz. A legnagyobb újdonságnak akkor a forgalom bevezetését tartottam, és igazam is lett: míg korábban a teherautók átmentek egymáson, most már bizony remek kis dugók alakulhatnak ki üzemeink körül. Érdemes tehát alaposan átgondolni, hogy miből mennyit és merre szállítsunk, illetve a gyártelepek elhelyezésénél is fel kell készülni, hogy hamarosan teherautók tucatjai fognak nyüzsögni a környéken. Ez főleg azért fontos, mert gyárainkat nem rakhatjuk közvetlenül a városok szomszédságába: a kéményekből áradó füstöt nehezen tolerálja a lakosság, de a szomszédos gazdálkodók sem értékelik különösebben – ne feledjük el, az 1900-as évek elején játszódik a játék, amikor a környezetvédelemmel kapcsolatos tételek még nem igazán szerepeltek egy vállalat kiadásai között.
Abból, hogy mit és mennyit termelünk, nem teljesen magunk döntünk. A városokban található boltok, üzletek, nagykerek igényeit kell kielégítenünk, nem elég tehát bekopogni az ajtón, hogy meghoztuk a mázsa halat, ha a tüzépnek éppen két tonna szénre van szüksége. Ahogy egyre több és több igényt elégítünk ki, úgy fog egyre dinamikusabban fejlődni városunk, újabb és újabb boltok nyílnak, nevünket aranyba öntik, mi pedig gyárakkal építhetjük be az utolsó talpalatnyi helyet is a pályán.
Ilyen játékokban viszonylag ritkák a játékmódok, itt azonban van rögtön három is. Az első a sandbox mód: végtelen pénz célok nélkül. Bevallom, ez engem nem nagyon mozgatott meg, a két másik azonban érdekesebb. Kampány módban az elején viszonylag kevés épület érhető el, nekünk kell eldönteni, hogy a „tech tree” melyik ágán indulunk el, miből szeretnénk meggazdagodni. A harmadik, szcenárió mód tetszett a legjobban. Teljesen testre szabhatjuk a játékot: legyen-e tech tree vagy sem, mik legyenek a győzelmi feltételek, milyen random események legyenek, de még azt is eldönthetjük, hogy a teherautók az út jobb vagy bal oldalán közlekedjenek.
A véletlenszerű események közé tartoznak még az aukciók és a szerződések. Előbbiekkel különböző bónuszokra licitálhatunk (pl. 50%-kal csökkennek az épületek fenntartási költségei), utóbbiakkal egyszeri szállítmányozásra szerződhetünk általában busás haszonnal. Ehhez sokszor át kell állítani gyárainkat más termék gyártására, ami nem egyszerű, de szerencsére a kezelőfelület elképesztően jó: például a szerződéses árukat teljesen külön kezeli, amint teljesítettük, egyből eltűnnek a termelési és szállítási listáról. Remek nagyon.
Egy ismerősöm kérdezte, hogy a Rise of Industry akkor most az új Transport Tycoon? A válasz egyértelműen nem, inkább afféle keverék a TT, az Anno-sorozat meg mondjuk a Factorio között, és igazából a mix elég jól működik (jelenleg is „very positive” az értékelése Steamen). Ráadásul meglehetősen addiktív is, ahogy az egy ilyen játéktól elvárható. Szerencsére ismét egy abszolút pozitív early access példához van szerencsénk: a fejlesztő nem csupán nem tűnt el, de az első negatív reakciók után egy év alatt alaposan felforgatta a játékot, és a megjelenés óta sem kevésbé aktív – bármikor elérhető Redditen vagy Discordon, ha kérdésünk van, vagy bugot szeretnénk jelenteni. A roadmap pedig még hosszú, rengeteg újdonság jön, úgyhogy aki vevő a stílusra, annak bátran ajánlom.
