Kingdom Come – A te országod – A DC univerzum tündöklése és bukása [képregény]

A Marvel/DC mainstream képregényfolyamain belül nem sűrűn bukkan fel olyan volumenű mű, amely évtizedekre meghatározó erővel bír nemcsak a kiadó saját sorozataira, hanem a szuperhősképregény műfajára is. Mark Waid és Alex Ross Kingdom Come című, 1994-ben megjelent mesterműve azonban ilyen – a hatását ugyanis a mai napig érezteti mind a DC epikusabb crossoverei során, mind az Injustice játékokban, de még a rivális Marvel olyan eseményein is, mint a Civil War vagy a Secret Wars.

A Kingdom Come a DC Elseworlds égisze alatt készült, amely a fő kontinuitástól függetlenül játszik el néha érdekes, néha egészen beteg koncepciókkal – mint például mi lett volna, ha Batman egy lovecrafti rémtörténet főhőse lenne, vagy mi lett volna, ha Superman rakétája Kansas helyett a Szovjetunió területén ér földet. Waid és Ross történetének alapötlete meglehetősen egyszerű: mi lenne, ha a kiöregedett Justice League helyét erőszakos, meggondolatlan, méltatlan utódok vennék át, az egykori hősök pedig kénytelenek lennének visszatérni, hogy megmutassák, mi a szuperhősködés lényege?

1994-ben ez az ötlet több szempontból is tökéletes időzítésnek bizonyult. Alan Moore brutális műfajdekonstrukciója a nyolcvanas évek végén kiadott Watchmenben, a modern, erőszakos antihősök (Spawn, Megtorló, Venom) népszerűsége kemény pofonokat osztott ki a klasszikus szuperhősöknek, akik ráadásul az évtized elején megjelent, inkább szenzációhajhász történetekben minden addiginál jobban megtapasztalhatták a sebezhetőséget is. Doomsday megölte Supermant, Bane eltörte Batman gerincét, de még a Marvel is eljátszott a gondolattal, hogy Pókember talán csak egy tiszavirág-életű klón. Az olvasók tudatában elfogadottabbá vált a koncepció, hogy a klasszikus hősök igenis egy nap kiöregednek, helyrehozhatatlanul megsérülnek, esetleg meghalnak, a stafétát pedig egy új generáció veszi át. A felhozatal alapján pedig igen valószínűnek tűnt, hogy ezek az új hősök a klasszikus elvek helyett inkább másnaposan, fegyverrel a kézben, sűrű káromkodások közepette, liternyi vérben, kiontott belekben és kiloccsantott agyvelőben tocsogva fogják majd felvenni a harcot a gonosszal.

Ám a Kingdom Come nem puszta példabeszéd az igazságról, tisztességről és az amerikai ideálról – bár Ross néha két teljes oldalt is betöltő, művészien kidolgozott, epikus festményei, és a történetet kísérő bibliai idézetek könnyen kelthetik azt az illúziót, hogy a klasszikus szuperhősök végletekig fokozott, már-már isteni ábrázolásával van dolgunk. A Kingdom Come egyúttal könyörtelen dekonstrukció, a maga módján legalább akkora kritika a műfaj és a klasszikus hős karaktere számára, mint a Watchmen volt. A narrátor, Norman McCay tiszteletes nemcsak annak tanúja, hogy hogyan tévelyedett el a hősök új generációja arra a pontra, ahol már-már alig van különbség köztük és supergonoszaik közt, de annak is, milyen körülmények vezettek felbukkanásukhoz, miért bukott el Superman, Batman, Wonder Woman, és miért nem elegendő a nagy visszatérés, a régi elvek akár kényszeres betartatása ahhoz, hogy választ és megoldást kínáljon a problémákra, amelyeknek a szuperhősök kiváltó okai és katalizátorai is.

A történet az utolsó oldalig lebilincselő, Ross illusztrációi lenyűgözőek, a képregény pedig egyformán élvezhető azoknak, akik esetleg csak filmekből, animációs sorozatokból ismerik a DC karaktereit, és azoknak is, akik hosszú évek óta figyelmesen követik a kiadó anyagát. Utóbbiak számára ráadásul Ross és Waid klasszikus képregényborítók, gyűjtői relikviák, kevésbé ismert karakterek, utalások és ikonikus DC-írók, szerkesztők tucatjait csempészték a hátterekbe.

A Kingdom Come túlzások nélkül az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb szuperhősképregénye, amelynek mind műfajkritikája, mind mondanivalója a mai napig példaértékű az alkotók és rajongók számára. A Fumax kiadónak pedig külön elismerés jár a keményfedeles, művészeti albumokat idéző kiadás és a színvonalas fordítás ugyanis a legkiválóbb módja annak, hogy ez a kötet a hazai rajongók polcára kerüljön. Ha idén csak egy szuperhősképregényt tesztek a polcotokra, erősen ajánlom, hogy ez legyen az.

• képregény