Kezd olyan érzésem lenni, hogy az ASUS és az MSI intergalaktikus kis magazinunk oldalán szeretnék lefocizni, ki is a legény a gáton. Én nem bánom, szeretek kütyüket nyomkodni... :-) Előző kalandom az ASUS Zephyrus S GX502G-vel egész kellemesre sikeredett, így hát az MSI térfelén pattogott a labda. És ők pedig a GS65 Stealth 9SF-fel válaszoltak…
Design tekintetében sok újat nem mutat ez a gép: a már megszokott MSI stílusjegyek köszönnek vissza. Ezúttal a fedlapon aranyból van a sárkányos embléma, és nem világít. Nem is baj, ez a fajta visszafogottság kifejezetten jól áll neki. Persze az RGB fotonágyú megvan most is, de jó célra használva: a SteelSeries billentyűzet gombjai újfent szivárványszínben pompáznak, és hozzák azt a szintet, amit már megszokhattunk a többi MSI gép esetében is. Azaz: a kicsit megvariált elrendezést szokni kell, de kényelmes a gépelés rajta, emellett pedig a gombonkénti világítás is adott az előre legyártott és játékokhoz igazított profilokkal. Feltűnő még, hogy a tapipad extra szélesre nyúlt, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez így jól sikerült. Gépelés közben a bal hüvelykujjam töve ott van... Mondjuk galibát eddig nem okozott, de picit ott van bennem a félsz. A nagyobbik gondom ezzel viszont az, hogy ezt az extra szélességet valahogy nem adja ki a használat. Persze előfordult egyszer-kétszer, hogy jól jött az a bő egy centi plusz, de alapvetően nem hiányzik. Vagy csak a tesztidőszak volt rövid, és nem szoktam hozzá rendesen…
A belbecs pedig a következőkből áll: Intel i7-9750H, 32 GB RAM, RTX 2070 Max-Q, 1 TB M.2 SSD, Killer hálózati eszközök, Full HD 240 Hz-es IPS kijelző. Impresszív, nem mondom, de az ördög a részletek között lakozik! A Max-Q ugyebár azt jelenti, hogy a GPU nem egészen azonos a teljes variánssal, ugyanis a hűtés miatt itt az órajelekkel tágabb téren játszadozhatnak a gyártók. Jó hír: itt nem nagyon vannak visszafogva a lóerők! A Killer wifi és Ethernet elméletileg jó szolgálatot tesz, a gyakorlatban én annyira nem éreztem hatását. Alapvetően jó ötlet az, hogy ezek a chipek tehermentesítik a processzort a hálózati csomagkezelés során, de a ping és a sebesség nem a gépen, és még csak nem is feltétlen a gép és a router között dől el elsősorban. Viszont jól fest marketing szempontból. A 240 Hz-es kijelzőt pedig már ostoroztam a rivális ASUS gépnél is, és a véleményem azóta se változott. Természetesen van különbség 60 és 240 Hz-es kijelző között élményben is, és ezt a nem profik is érzik és tényleg jobban megy a játék a gyorsabb monitoron – de 240 Hz-et meghajtani asztali gépeknek is géppróbáló feladat, nemhogy laptopoknak. A benchmark-eredményekből is látszik, hogy 120 vagy 144 Hz-es panel sokkal jobban illene ehhez a ketyeréhez. Persze tudom, butítani is lehet a grafikát – de a mértéke a nagyon nem mindegy. És egy ilyen gépnél nem feltétlen akar barlangrajzokat nézegetni az egyszeri játékos. A 32 GB RAM is hasonlóan költői túlzás, de ott legalább lehet azzal indokolni, hogy az videóvágáshoz jól jön – és ma már bárkiből lehet youtuber. ;-)
Fura, de ezen a gépen nincs turbó gomb... Személy szerint nem bárom, nem csak a saját lustaságom miatt (nem kell kétszer futtatnom a teszteket), hanem azért is, mert a jelek szerint akkor sikerült egy egészséges egyensúlyt találni teljesítmény és hűtés tekintetében. Persze ha valaki piszmogni akar a beállításokkal, a Dragon Centerben megteheti. Első indításkor kikérdez minket, mire is használnánk a gépet, én ezután a System Tuner részben a Shift beállítást Turbóra átraktam, így kisajtolva a maximumot. Ennek köszönhetően a Time Spy eredmény így alakult, a Port Royal pedig így. Overwatch alatt ultra beállításokkal a 120-130 fps stabilan megvan, de még a maximum se érte el a 200-at…
ASUS ROG Zephyrus S GX502G – Két kilóba mennyi gamer erő fér?
Megújult az ASUS gamer ultrabook-sorozata.
Végül a reális terhelést reprezentálni hivatott Battlefield V multi alatt néztem a processzor órajelét és hőmérsékletét. 4 GHz-ről indult a dolog, és lassan ugyan, de bő fél óra uán már 3 GHz alá néztem be, miközben 95 fokon izzott a CPU. Alapvetően ennek nem örülnék különösebben, viszont a dolog pikantériája: mindezt relatíve csendben tette. Persze van hangja ennek a gépnek is, ha megkergetem, de a család többi tagja simán tud mellette ilyenkor tévézni: nem zavaró mértékben süvít. Le a kalappal, ez engem nagyon meglepett, méghozzá igencsak kellemesen. Ahogy az is, hogy a billentyűzet nem volt kellemetlenül meleg – nem éreztem semmit a bent tomboló forróságból. Persze kikapcsolás után a gépet elrakva a helye emlékeztetett Mos Eisley űrkikötőjének azon bizonyos dokkjára, ahonnan pánikszerűen startolt el a Millenium Falcon – legalábbis ami a talajhőmérsékletet illeti az ominózus start után.
Megy tehát a harc az ASUS és az MSI közt a kegyeimért a vásárlók kegyeiért, nekem pedig azon kellemes teher nyomja roskatag vállaimat, hogy bölcs tanácsaim révén mutassak utat, tegyek javaslatot. Nos, jelen esetben igencsak nehéz a döntés... Ha objektíven nézem a dolgot, az ASUS Zephyrus S technikailag kicsit jobb az MSI GS Stealthnél, ez vitathatatlan. De a csendes működés nyújtotta előny mellett nem tudok szó nélkül elmenni (hogy stílszerűen fogalmazzak), és ez az én szememben van akkora plusz, hogy ha ebben az árszegmensben kéne gépet választanom, jelenleg én az MSI-t választanám.
