Történelmünk egyik mérföldköve a Holdra szállás volt, bár eme esemény valóságosságában akadnak kételkedők. A hódításvággyal megáldott fajunk azóta annyira nem érdeklődött a bolygónk körül keringő égitest iránt. Nem úgy, mint a Deliver Us the Moonban, ahol a nem túl távoli jövőben annyira kiaknáztuk élővilágunkat, hogy elsivatagosodott és élhetetlenné vált. Így mentsvárként a Holdon felállított szerkentyű által jutunk csak energiához, amit közvetlenül sugároznak a Földre. Aztán egyszer csak az adás megszakad, így újfent a kihalás szélére sodródunk...
A játék első verziója 2 éve jelent meg PC-re, mostanra pedig végre elérkezett konzolokra is – mi a PlayStation 4-es verziót teszteltük.

Újabb évek telnek el, mígnem egy piciny csapat képes egy olyan rakétát beüzemelni, ami el tud jutatni egy embert a gondok forrásához. Ezt az űrhajóst mi magunk fogjuk irányítani külső nézetből, egyfajta néma hősként, a Dead Space első részéhez hasonlóan. Instrukciókat rádióbejelentkezések formájában kapunk, hogy ne érezzük egyedül magunkat. Elsőként a legfontosabb dolog, hogy eldöntsük, mit preferálunk jobban. A jobb teljesítmény és a részletesebb 4K grafika közül választhatunk, ami közül számomra a 60 képkocka/másodperc szokott lenni a szimpatikusabb. Alapból nagyon jó a vezérlés, így a performance módbam még valóságosabbá válik az egész.
A kezdeti kilövőállomáson játszódó szegmensben megtanuljuk az alapokat, például scannerünk használatát, ami által háttérinformációkhoz jutunk a 2030-ban és 2050-ben történt események tárházához. Elég klafa, hogy miközben a feladatokat oldjuk meg, egy-egy alkatrész működési elvéről is olvasgathatunk. Hősünk családja is a Holdon kihelyezett állomáson élt, így róluk is gyűjtögethetünk információkat. Ezáltal a nagy célon belül egy másik motivációra is hajthat a kaland során. Miután egy komplett kilövést végrehajtunk, végre a világűr felé vehetjük az irányt.

Az egész játék nagyon atmoszférikusra sikerült. Hihetően van benne ábrázolva minden, teljesen bele lehet élni magunkat a magányos űrhajós szerepébe. Nekem ez annyira sikerült, hogy egyfenékkel sikerült végigjátszanom ezt a nagyon komplex élményt. Az űrállomáson egyből zéró gravitációba érkezünk, ahol elsőként vissza kell állítanunk az oxigént. Általában véve a fő paneleket megvizsgálva egyszerűen ábrázolva láthatjuk, mi nem működik, és mi a javítás kulcsa. A rádiós instrukciók mellett ezekre is figyelnünk kell, majd indulhat a felfedezés és javítás. Elhagyott doksikból és holografikus bejátszásokból deríthetünk fényt arra, hogy miért ilyen kihalt az állomás. Minél mélyebbre megyünk, annál többre fogunk rájönni, miközben a logikai feladványokat teljesítjük. Általában energiacellákat kell cserélgetnünk, gépeket újraindítanunk. Zárt ajtókba is ütközhetünk, amelyekhez kódokat keresgélhetünk.
A hibásan működő berendezések rejtik a veszélyt, így megrázhat az áram, vagy megfulladunk bizonyos helyeken. Levegő nélkül 3 percig bírjuk ki, oxigéncsomagokkal tudjuk kihúzni az időt a keresgélés folyamán. Ezek a helyzetek nyomasztóak, főleg az űrbeli roncsok között lebegve. Egy lézervágót a kesztyűnkbe integrálva bizonyos helyeken szét tudunk bontani illesztéseket, ami a továbbjutás elengedhetetlen kelléke. Ugyanígy a kis személyi robotegység is, amelyet magunknak kell megszerelni és újraindítani. A társunkká szegődött lebegő droiddal szellőzőkben távirányítással ténykedhetünk, és nyithatunk ki lezárt részeket. A fontosabb történéseket is általa ismerhetjük meg, így gyorsan igencsak fontossá válik. Eljuthatunk végül a Holdra, ahol még kocsikázhatunk is a felszínen. Spoilerek nélkül nehéz beszélni a Deliver Us the Moonról, így az élményt és a felfedezés örömét meghagynám mindenkinek. Az űrben senki se hallja klisészöveget félretéve kiváló zenei aláfestést kapunk a játékban, a hangok és zörejek is sokat dobnak a hangulaton. A feladványok is ötletesek és egyértelműek, kielégítő egy-egy területet teljesíteni és tovább utazni végcélunk felé.

A Deliver Us the Moon egy kiváló alkotás egy kis stúdiótól, megéri pénzt áldozni rá. Nem gondoltam volna, hogy össze lehet dobni egy ilyen kaliberű programot mindenféle űrlény és horrorisztikus elem nélkül, de nagyon kellemeset kellett csalódnom. Nem mindennapi élményt nyújt, amire biztosan vissza fog emlékezni a játékos.