A Resistance Games első játékával, a Company of Crime-mal a '60-as évek Londonjába repít vissza bennünket, a hippi korszak, a rock & roll és a szervezett bűnözés kialakulásának idejére. Mindezt pedig a stratégiai, valamint az XCOM-féle körökre osztott harcrendszerű játékok főbb jellemzőinek vegyítésével teszi.
A cél, hogy pitiáner kelet-londoni bűnözőből igazi nagykutyává váljunk, területünk és befolyásunk folyamatos növelésével, hogy végül mi legyünk London alvilágának ura. A sztori elején egy testvérpárt ismerünk meg, akik a szegénysorsból próbálnak kitörni, amihez a könnyebb utat, a bűnözést választják. Viszont mielőtt megcsinálnák életük első komolyabb balhéját, be kell szervezniük pár embert, és itt kapcsolódik be igazán a játékos. A rövid intro után a stratégiai térképen találjuk magunkat, ahol első dolgunk lesz felfogadni néhány kétes erkölcsű társat.
Négyféle osztály közül válogathatunk: a bouncer az igazi nehézfiú, szívós és erőset üt, közelharcban a legjobb. A torturer az ellenfél megbénítására specializálódott, a szemeket, lábakat, ágyékot támadja. A brain távolról hatékony, lőfegyvereket tud kezelni. A smuggler könnyebben slisszol el az emberek mellett, álcázni tudja magát, emellett szintén elboldogul a pisztolyokkal is.
London Newham kerületéből indulunk, először itt kell megalapoznunk hatalmunkat. A játék elég jól vezeti a kezünket, elmagyarázza, mi micsoda, mit hol találunk, és fokozatosan adagolja az újabb lehetőségeket. A térképen különböző ikonokat találunk, kocsmákat, éttermeket, mosodát vagy éppen borbélyt. Ezeken a helyeken követhetünk el rablást, zsarolást, leszámolást, vagy kényszeríthetjük a tulajt, hogy adja át a bizniszét nekünk. Ezek az akciók felkészülést és némi tőkét igényelnek.
A stratégiai térképen való játék hasonlít valamelyest a körökre osztott társaihoz, ugyanis miután embereinket megbíztuk feladatokkal (amelyek rendszerint több napig tartanak), amolyan End Turn jelleggel felgyorsíthatjuk az időt, ami egészen addig úgy marad, míg egy fontos esemény nem történik, vagy be nem fejeződik valamelyik feladat.
A térképen való munka amúgy egészen látványos és hangulatos, sőt már a játékba belépve jó atmoszférát teremt a tipikus '60-as évekbeli angol gitárzene, és a kicsit képregényekre hajazó kinézet. A térkép könnyen átlátható, alul és felül megtaláljuk a fontosabb információkat és shortcutokat, mint pl. crew management, pénzügyek, hírnevünk vagy tiszteletünk foka, befolyás stb. Ezekből a változókból érzésem szerint túl sok van, ugyanis a fentieken kívül van még fear (félelem), és heat mérő is. Ha van hírnevünk, akkor nem értem, miért kell még a fear, vagy mondjuk a befolyás, ezeket nyugodtan egybegyúrhatták volna. A heat meg amolyan „forró a lábunk alatt a talaj” jelző. Ha nagyon magas, jobban figyel minket a rendőrség, és nagyobb az esély egy rajtaütésre is.
Ahogy említettem, a különböző rablási, zsarolási feladatok tőkét igényelnek, amik nem minden esetben csak anyagiakban nyilvánulnak meg, hanem a fentebb ismertetett mutatók bizonyos szintje is szükséges lehet a végrehajtáshoz.
Lássuk akkor a harcot: amint felderítettük a terepet, összeállíthatunk egy csapatot, akikkel megcsináljuk a balhét. Embereinknek adhatunk valamilyen támadófegyvert, ha van, ez lehet pisztoly, vagy akár egy kalapács. Felszerelhetjük őket kötszerrel és alkohollal, amelyek életerőnk, illetve staminánk szintentartásában segítenek. Utolsó lépésként kiválaszthatjuk, hogy melyik bejárat felől közelítsenek, ugyanis a felderítésnek hála van alaprajzunk a helyről.
Az akció során karaktereinket egyesével terelgethetjük arra, amerre szeretnénk. Mindenkinek két akciópontja van, ezeket mozgásra vagy támadásra használhatjuk fel; rajtunk áll, hogyan döntünk. Egy akciópont egy adott sugarú mozgást vagy egy támadást tesz lehetővé. A fejlesztők nem titkoltan a közelharcra helyezték a hangsúlyt, a képernyő alján láthatjuk képességeinket, köztük olyanokat, mint az ütés ököllel, tárggyal megdobás, támadás törött üveggel, birkózás stb. A különféle osztályok egyedi támadásokkal bírnak, illetve védekező képességeik is vannak. A cél legtöbbször nem a gyilkolás, hanem a kiütés. Minden karakternek van életereje és staminája, és vannak olyan támadások, amelyek kifejezetten egyik vagy másik ellen hatásosak. Akkor van vége a harcnak, ha sikerül kiütnünk minden célpontot, és el is tudunk menekülni. Előfordulhat azonban, hogy a mi embereinket ütik ki, ne adj' Isten ölik meg, vagy a rendőrség tartóztatja le őket. Ilyen esetben sikertelen a küldetés.
A harcolós rész sajnos eléggé középszerű, ami több dologra is visszavezethető. Kezdjük azzal, hogy a grafika és a design bőven hagy kívánnivalót maga után. Elnagyoltak a karakterek, a mozgás darabos, ismétlődő, a berendezések, helyek egysíkúak, szegényesek, nagyon plasztikus az egész. Emellett borzalmasak a hangok. Amilyen jó hangulatot teremt a zene a menüben és a térképen, annyira hiányoznak a jó hangeffektek harc közben. Hiába vagyunk egy kocsmában vagy mosodában, nincsenek zúgó mosógéphangok, vagy az a tipikus kocsmai lárma, amivel a való életben találkozunk. Az ütések, jajgatások ugyanúgy hangzanak, nincs bennük változatosság, de mind közül a legrosszabb, hogy egyáltalán nincs emberi beszéd, annak ellenére, hogy vannak szóbeli megfélemlítő képességeink, amivel az ellenséget bepánikoltathatjuk. Ilyenkor jobb esetben karakterünk felett megjelenik egy szövegdoboz egy „You cunt” kaliberű beszólással, de van, hogy ez is hiányzik. Nagyon nagy kihagyott ziccernek érzem azt, hogy nincsenek ízes angol káromkodások, de még vér sem igazán. Egy bűnözésről szóló játékban ez alap kéne, hogy legyen.
Problémás az irányítás is. Néha például saját emberünk takarja ki, hogy pontosan hova szeretnénk lépni. Persze forgatható a nézet, de így is volt, hogy kiadtam a parancsot egy frontális támadásra, erre az ember valamiért három asztalt megkerülve oldalról hajtotta végre azt. Elvileg lehet zoomolni is, de ez nekem egyáltalán nem működött.
Bűnözőként hiába választhatunk olyan feladatok közül, mint a rablás, leszámolás, a harcban ez nem mutatkozik meg, a feladat mindig ugyanaz: üssünk ki megadott számú alkalmazottat vagy ellenséges bandatagot, és meneküljünk el. Egy idő után elég unalmas lesz.
A Company of Crime-ot játszhatjuk a rendőrség oldaláról is, ami bevallom, nekem jobban tetszett. A harc itt is ugyanaz, az egyetlen különbség, hogy a cél a letartóztatás, nem a kiütés. Nem is ez a jó része, hanem a térképen való játék. Egyrészt sokkal kevesebb dologra kell figyelni, nincs heat vagy befolyás, de még pénz sem, hiszen az az állam bácsinak köszönhetően végtelen. A kerületen belül járőröket tudunk kiküldeni, embereket kikérdezni, nyomoknak utánamenni, rajtaütéseket csinálni stb.
Összességében felemás érzéseim vannak a Company of Crime-mal kapcsolatban. A stratégiai részeit nagyon átgondoltan és változatosan oldották meg, a harc viszont gyenge, hiányzik belőle az a plusz, ami egyedivé tenné, emiatt az egész játék csak közepes. Ebben a témában volt potenciál, de sajnos nem sikerült maradandót alkotni.
