A Bossa Studios 2013-ban kis túlzással „jókor volt jó helyen”. Zseniális, ironikus agymenésük, a Surgeon Simulator – amelynek koncepciója, hogy életveszélyes műtéteket kellett végrehajtanunk úgy, hogy a művelet legalapvetőbb eleme, saját karunk irányítása volt a legfrusztrálóbb, legnehezebb elem – egy kiváló humorral megáldott „youtuber-csali” lett. Tömegesen kaptak rá az akkor sokan karrierjük elején kibontakozó videósok, és sikerre vitték, annak ellenére, hogy a játék alapesetben valószínűleg nem lett volna több egy többnyire humoros, néha frusztráló mémnél. A fejlesztők szerencsére érezték, hogy hét év elteltével változtak a viszonyok, és ugyanazokkal a számokkal nem üthetik meg a főnyereményt a lottón, a Surgeon Simulator 2 így ennek fényében egy lényegesen komplexebb, kiforrottabb és összességében jobb játék lett.
Az egyik legfontosabb újítás, hogy az egymást követő műtétek sora ezúttal cselekményt is kapott, ráadásul ezúttal már nem vagyunk a műtőasztal fölé rögzítve: FPS módban szabadon járhatjuk be a kifejezetten elhanyagolt, koszos és rendetlen kórház folyosóit, hogy megszerezzük a beavatkozáshoz szükséges eszközöket. Hősünk – aki első ránézésre inkább egy épületbe betévedt gondnok, mintsem képzett orvos – a kórház új, Surgeon Simulator nevű programjának első tesztalanyává válik, feladata így, hogy a Bob nevű, eszméletlen páciensen a legkülönbözőbb szituációkban hajtsa végre az életveszélyes beavatkozásokat. A rendszer szerencsére igen megengedő, az egyetlen feltétel, hogy Bob ne veszítsen túl sok vért ügyködésünk során – emellett minden mást bőven elég, ha egy „kegyelemkettessel” teljesítünk.
A végtagokat, sérült szerveket akár puszta kézzel is kitéphetjük, ha pedig a kalapács nem áll kézre, a műtőterem szélébe állított ruhafogast ugyanúgy használhatjuk a bordák felnyitására, mint a vécépumpát a makacsabb elemek eltávolítására. Az egyetlen különbség, hogy minél professzionálisabb(nak tűnő) eszközökkel dolgozunk, annál kevesebb vért veszít a páciens, de még ha el is toltuk a dolgokat, nincs minden veszve. A Simulator program ugyanis vérzést elállító, vért pótló injekciókkal lát el minket korlátozott mennyiségben, valamint a műtőtermek körül elhelyezett terminálokkal bármikor „nyomtathatunk” pótvégtagokat és szerveket.
Az kicsit sem számít, hogy az átültetendő szívet esetleg csak beleejtettük a páciens mellkasába, ahogy az sem, ha véletlenül kikaptuk a komplett bélrendszert, vagy amputáltuk a páciens fejét. Amíg helyére került az, aminek a helyére kellett kerülnie, és Bob nem veszített túl sok vért, addig csupa jelessel teljesíthetjük a sebészteszteket – miközben a háttérben egyre baljósabb dolgok bontakoznak ki a minket kalauzoló, már első hallásra komplett elmebeteg osztályvezetővel és a programmal kapcsolatban.
Fennállt a kockázat, hogy hősünkhöz hasonlóan a fejlesztők is kissé nagy fába vágják fejszéjüket, ám szerencsére a feladatot kiválóan megoldották, (remélhetőleg) vér- és végtagveszteség nélkül. Karunkat bárhogy nyújthatjuk és forgathatjuk, illetve megragadhatunk vele bármit, ám az irányítása még mindig olyan érzés, mintha a világ legrosszabbul érzékelő robotját kellene irányítanunk. A műtéten felül minden pálya tisztes mennyiségű feladatot is tár elénk – gyakran ütközünk például kulcsfontosságú elemeket tartalmazó, ám lezárt szobákba, amelyekbe a bejutást valamilyen trükkös módon kell megoldanunk.
A játék humora pedig végig kiváló, a dicséret és jutalom, amelyben karakterünk részesül az egyre komplexebb feladatok egyre bizarrabb megoldásáért, szinte kiapadhatatlan forrás. Egyedül néha akkor éreztem kissé problémásnak a rendszert, amikor érezhető, hogy a fejlesztők magával a szabad mozgással nem boldogultak túl jól, egy pár esetben ugyanis olyan helyekre estek be vagy akadtak be tárgyak, ahová bárhogy mozgattam és csapkodtam béna végtagomat, sehogy sem fértem hozzá. Szerencsére az ilyen esetek száma egészen elhanyagolható volt.
A Surgeon Simulator 2 legnagyobb újítása pedig természetesen a multiplayer. Sajnos az alap, beépített mecsskereséssel elég ritkán jártam csak szerencsével, ám a játék igen komoly Discord közösséggel rendelkezik, ahol a játékosok összeverődhetnek, illetve már csatlakozhatnak a művelet sikeréhez elengedhetetlen voice chathez. A több játékos ugyanis nagyban megkönnyítheti a dolgokat: valaki adagolhatja a szükséges injekciókat, valaki előkészítheti a pótvégtatokat és -szerveket, valaki foglalkozhat a szárny lezárt ajtajainak kinyitásával – ugyanakkor összhang hiányában végtelenül túl is bonyolíthatja.
A játék a sikeres műtéteket XP-vel jutalmazza, szintlépéseinkkel pedig egyre bizarrabb kosztümöket és kiegészítőket nyithatunk meg karaktereink számára. Ráadásul a fő kampány mellett Discover és Create módokkal is rendelkezik a Surgeon Simulator 2. Amellett, hogy a Bossa csapata is időről időre kiad új pályákat ezen keresztül, bárki létrehozhatja a saját elborult kihívását, amely ráadásul ugyanúgy tapasztalati pontokkal jutalmazza a játékosokat, mint a hivatalos pályák.
A Surgeon Simulator 2 lényegében azt nyújtja, amit ígért: az első rész játékmenetének kibővített, még őrültebb kiadását, amelyben immár három barátunkkal is nekieshetünk az életveszélyes műtéteknek és a karunkkal folytatott küzdelemnek. Ha az első részt is szerettétek, egyértelműen ajánlott, de érdemes tennetek vele egy próbát akkor is, ha csak valamilyen laza, poénos online multit kerestek barátokkal.
