Én magam ugyan nem vagyok egy veterán űrstratéga, de valahol mélyen a fantáziámat mindig is piszkálták az ilyen játékok. Könyvben és filmben kimondottan szeretem a sci-fit (kivéve, ha Star van a címben, mint Star Wars, Star Trek, Stargate, Battlestar Galactica, Megasztár...), így játékok terén sem vetem meg őket. Amikor először hallottam a Drone Swarmról, és megnéztem az első néhány képet, egy sokadik „hódítsuk meg a világűrt az idegen lények orra elől” űrstratégia víziója sejlett fel bennem. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A Drone Swarm bár szigorúan nézve nevezhető stratégiának, de egyébként mindenki felejtsen el mindent, amit a műfajról eddig ismert. Mert ennek azokhoz a világon semmi köze.
Olyannyira, hogy egy picit távolabból szemlélve a játékmenetet és a lehetőségeinket, tulajdonképpen nem is stratégia, hanem inkább szerepjáték lehetne a Drone Swarm titulusa. Csakhogy ezúttal nem egy kadétot vagy űrhajóparancsnokot fogunk megszemélyesíteni benne, hanem mindjárt egy komplett űrhajót. Akkor most végül is űrhajós játék és nem is szerepjáték a Drone Swarm? Végül is igen, az. Egy űrhajós játék. De vigyük tovább a gondolatot! Mert itt bizony csak elvétve fogjuk dialógusok által előregördíteni a cselekményt. Ehelyett időnk nagy részében idegen űrhajók ellen fogunk csatázni, drónok tízezreit kommandírozva. Akkor tehát mégis csak stratégia?!
Nagyjából a fenti tanácstalanság futott át rajtam, akárhányszor megpróbáltam a Drone Swarmot beskatulyázni egyetlen egzakt műfajba. De végül mindig beláttam, hogy ez így nem igazán működik. Mert ez a játék a maga egyszerűségében tulajdonképpen valami egyedi, ami egy csipetnyit mindegyik fent említett műfajból magában hordoz. Tehát egy űrhajós stratégiai-szerepjátékhoz van szerencsénk.
A Drone Swarm története szűk száz évvel napjaink után kezdődik, amikor a semmiből felbukkan egy idegen civilizáció. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem a halhatatlanság és a korlátlan jólét titkát hozták el nekünk ajándékba, hanem inkább igyekeznek kiradírozni az emberiséget az űrközi atlaszból. Az idegenek végtelen számú távirányítású drónnal bombázzák porig gyakorlatilag az egész Földet, az emberiség pedig sokáig az esélytelenek cseppet sem valós nyugalmával próbálkozik visszaverni őket. Amikor már épp minden veszni látszik, felbukkan pár fickó, akik valahogy képesek a tudatukat áttelepíteni a drónokba, és így tulajdonképpen átveszik felettük a mentális irányítást. Ezzel egyrészt vissza tudták verni az idegenek támadását, másrészt eszközt kaptak a kezükbe, hogy új otthont keressenek maguknak. A Föld ugyanis a lakhatatlanság szélére került a háborúban, ezért megépítették az Argo űrhajót, amelynek célja egy új lakható bolygó felkutatása.
Ezt az expedíciót fogjuk mi vezetni a játékban. Mindez játékmenet szempontjából azonban nem egészen azt nyújtja, amire előzetesen sokan számítanának. Valójában űrhajónkkal soha nem mozoghatunk, csak rendszerből rendszerbe ugrálhatunk. Minden rendszer egy-egy pályának felel meg, ahol különféle feladatokat kell teljesítenünk. Ezek többnyire kimerülnek a mindenfelől ránk rontó idegen űrhajók legyőzésében, esetleg néha aszteroidákat kell megfékeznünk vagy roncsokból információt kinyernünk. De teljesen mindegy, hogy mi is az aktuális feladat, arra ugyanis csak és kizárólag a drónokon keresztül vagyunk képesek. 32 ezer ilyen kis masina köröz az Argo körül egyfolytában, ezt tekinthetjük a teljes készletünknek, amellyel gazdálkodhatunk.
A drónok képesek támadni és védekezni, ők gyűjtik ki az információt a roncsokból, de más feladatokra is alkalmasak. Az, hogy épp hol és mit csináljanak, mi mondjuk meg. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy az egérrel csíkokat húzunk a pályára, miután megmondtuk, hogy támadó vagy védekező feladatot lássanak el. Támadás esetén nagy sebességgel végigszáguldanak az adott területen, ha ott épp egy ellenséges űrhajó tartózkodik, akkor az így járt, ezernyi drón csapódik neki és pusztítja el. Ha viszont védekezésre utasítjuk őket, akkor a megadott vonalon egy pajzsot képeznek, ami megfogja az érkező rakétákat, bizonyos sugártámadásokat vagy épp aszteroidákat. De arra is utasíthatjuk őket, hogy egy bizonyos ponton összesűrűsödve egy megadott irányba robbanjanak ki, az így keletkezett energialökettel pedig náluk ezerszer nehezebb tárgyakat (értsd űrhajók vagy aszteroidák) is képesek kilökni az egyensúlyukból.
Ilyen és ehhez hasonló parancsokkal kell minden pályán felvennünk a harcot az idegenekkel, miközben mindenáron meg kell védenünk az Argót. Ha az elpusztul, az emberiségnek is annyi. A játékmenet nem bonyolult, az alapokat egy-két pálya teljesítésével könnyedén elsajátíthatjuk. Idővel viszont egyre nehezebb lesz a dolgunk, egyre több irányból kell védekeznünk és támadnunk gyakran egyszerre. Szerencsére drónjaink is egyre több parancsot képesek végrehajtani, illetve az Argót is egyre több fegyverrel vagy védelmi rendszerrel láthatjuk el.
A Drone Swarm látványvilága egy picit felemás. Hamar rájöhet az ember, hogy egy picit talán fordítva működött a fejlesztők észjárása, mint általában szokott. Mert általában a stúdiók kitalálnak egy témát, egy történetet, majd köré építenek valamilyen műfajú játékot, aminek a játékmenetét mindenféle érdekes tennivalóval töltik meg. Nos, itt könnyen lehet, hogy fordítva volt minden. A fejlesztőknek volt egy jó technikai megoldásuk a több tízezer drón ábrázolására, ami köré rittyentettek egy űrhajós játékot. Ebből kifolyólag az egész játék legigényesebb része valóban a drónok hömpölygő ábrázolása. Minden más könnyen feledhető. Nem csúnya, csak olyan semmilyen, low budget. Cserébe a játéknak nincs komolyabb gépigénye sem, bár az is igaz, hogy néha indokolatlanuk képes volt belassulni.
A Drone Swarm nem fog saját műfajt teremteni, de kétségtelen, hogy ideig-óráig szórakoztató játék tud lenni. Ha kiismertük a drónokban rejlő lehetőségeket, akkor már csak a gyorsaságunkon és multitasking képességeinken múlik csupán egy-egy pálya sikere. A történet nem túl eredeti, de a körítés szerepét jól ellátja a drónok körül. Mert itt ők a főszereplők, és velük támadni, védekezni, folyamatosan zsonglőrködni a véges mennyiségükkel a harctéren egész jó móka tud lenni. Biztos vagyok benne, hogy a következő években fogunk még kapni folytatást a játékhoz, mert azért ennél többet is ki lehetett volna hozni ebből az egészből.
