A Sony konzoljainak egyik meghatározó címe volt annak idején a Psygnosis futurisztikus versenyszériája, a WipEout. A sorozat első része 1995-ben jelent meg, amelyet azóta számos folytatás követett, igaz, később a fejlesztést az SCE liverpooli stúdiója vette át. Ezek a játékok a neonfényben úszó pályákon való féktelen száguldást helyezték előtérbe, amelyet antigravitációs hajtóművű versenygépekkel vihettünk végbe, miközben némi fegyveres támogatást is bevethettünk. Nem volt ez rossz sorozat, de az idők során valahogy mégis elsikkadt az általa képviselt stílussal egyetemben, és 2012 óta nemigen jött ki új alkotás a szériában, csak egy, a régebbi epizódok közül néhányat tartalmazó kollekció az akkori konzolokra, 2017-ben. Gondolt hát egy merészet az említett franchise veterán fejlesztőiből verbuválódott R8 Studios, és egy sikeres Kickstarter-kampányt követően felélesztették szeretett gyermeküket. A játék korai hozzáférésű, Formula Fusion című változata 2015 augusztusában már kipróbálható volt PC-n, de azóta rengeteg változtatáson esett át, így a teljes, immár Pacer névre keresztelt program idén október végén vált elérhetővé, PC mellett PlayStation 4 és Xbox One konzolokra. Mi ezek közül a Sony vasára írt portot próbáltuk ki.
A játék gyakorlatilag a nagy előd WipEout nyomdokaiban halad, és annak savát-borsát tartalmazza, persze némi új zamatot adó csavarral, és bőséges lehetőségekkel. Az egyjátékos kampány mellett versenyezhetünk szabadon, részt vehetünk online futamokon vagy akár bajnokságokon is, de ha úgy tartja kedvünk, csak sima szemlélőként is jelen lehetünk. Kezdetben mindössze néhány pálya áll rendelkezésünkre, kizárólag „menetirányban” haladva, nappal, jó időben, és a kezdő verdák vagy azok tuninglehetőségeinek listája sem igen tetemes. Ahhoz, hogy a választékot bővítsük, természetesen játszanunk kell a programmal, és teljesítményünkkel, vagy az azért kapott pixelpénz terhére megnyitnunk minden egyebet.
A futamok előtt kiválaszthatjuk járgányunkat, annak külsejét, egy előre beállított profilt (vagy mi magunk állíthatunk be profilt), de a verseny helyszínét, a menetirányt, a napszakot, az időjárást, no meg a verseny osztályát (ergo nehézségi szintjét) is meghatározhatjuk – már ha van miből választanunk. Profil alatt az értendő, hogy a sebességre, a védekezésre vagy mire szeretnénk inkább fókuszálni száguldás közben, és ennek megfelelően milyen fegyvereink és boosterek legyenek segítségünkre. Ha például a védekezést tartjuk fontosabbnak, akkor pajzsunk, és az azt feltöltő jóságok kapnak nagyobb szerepet, de olyan fegyver is rendelkezésünkre állhat, ami pajzsot lop a többiektől. Pajzs pedig arra kell, hogy az igen kanyargós pályákon lehetőleg ne minden harmadik percben robbanjunk fel, hanem csak minden ixedikben. Vannak persze támadó- vagy követőlövedékek és ágyúk is, ha azokat szeretnénk jobban.
A dolgok – úgy, mint pályák, feature-ök, fegyverek, skinek, géposztályok stb. – megnyitásának egyik leggyorsabb módja a kampány végigtolása, amelyben szintről szintre léphetünk át, mindegyiken több csapat feladatait is teljesítve. A sima futamok mellett időlimites versenyek is vannak, de olyan is akad, ahol egy fura geo-elektromos vihar közepén kell mindig maradjunk, különben igen hamar kimúlunk. Az offline versenyek mellett online is megmérettethetjük magunkat, ahol akár a ranglistákra is felkerülhetünk. Játékmód, versenytípus, összefarmolható jóság, adrenalintól túlcsorduló feszültség van tehát bőven a programban.
A Pacer megoldásai egyfelől teljesen korrektnek, a stílushoz mindenben jól passzolónak mondhatók, másfelől akadnak azért kevésbé sikerült elemek is. A ki tudja, mennyire távoli jövőben, a Föld különböző pontjain elhelyezett pályák alapvetően és összességükben nézve látványosak, főleg éjjel vakító neonfényárban úsznak. Kicsit jobban megnézve persze látszik rajtuk, hogy alapvetően egy indie játékról van szó, de ezen a szemüvegen át figyelve teljesen rendben vannak. Ugyanez mondható el a járgányokról és az effektekről is: senki ne várjon grafikai csodát, de a maga kategóriájában teljesen korrektnek mondható a kép. Ez amúgy azért is lehet így, mert a program megjelenítéséért az Unreal Engine 4 egy, a sebességérzet prezentálását szem előtt tartó módosított változata dübörög.
A zenebona is korrektnek mondható, főleg az elektronikus irányzatba sorolható soundtrackből áll. A hangeffektek, a motorzaj és egyebek ugyancsak rendben vannak, adják, amit kell. A vezérlés és a program játszhatósága viszont már problémásabb. Kontrollerrel minden remekül kivitelezhető – lenne, ha a jobb- és baloldali fékeket külön is alkalmazó irányítást könnyen és hamar el lehetne sajátítani. Tapasztalatom szerint nagyon nem ez a helyzet, így az egyszeri gamer eleinte igencsak mandinerből közlekedik, és lépten-nyomon lemarad, illetve felrobban. Ez ebben a játékban igen frusztráló tud lenni, és mivel szinte minden opció és feature megnyitásához a játék során gyűjtött pénz kell, ezek összességükben nagyon le tudják az embert lombozni. Értem én, hogy ösztönözni akar a játék, de túl nehezen indul a vezérelhetőség, ami a villámgyors rohanást is belevéve nem kevés – kinek kezdeti, kinek végső – csalódást és vesződést eredményez. Aki nem adja fel, az alapjaiban egy tartalmas játékot ismerhet meg, de egyszersmind nagyon elkötelezettnek is kell lennie.
Az online versenyek sem hemzsegtek a játékosoktól, így, ha fogadnom kéne rá, én bizony amellett tenném le a voksom, hogy többeket riaszt el a kezelés – és a számos egyéb opció mellett külön nehézségi fokozattal nem állítható botok – által okozott frusztráció, no meg a nagyon lassan összegründolható dolgok hosszú listája, mint nem. Kár érte, mert amúgy jó kis játék lenne ez, de így nagyon lohasztó tud lenni.
Az R8 Studios csapata a Sony egyik régi, annak idején igencsak közkedvelt sorozatát élesztik újjá futurisztikus versenyjátékukban. A Pacer a szép emlékű WipEout széria szellemi örököseként villámgyors száguldást, adrenalintól túlcsordult versenyeket, színes és változatos tartalmat, off- és online játékmódokat hoz el a – most már – előző géppark tulajdonosainak. Sajnos a nehézkes irányítás, a sok, csak nehezen összeszedhető játékelem, illetve az ezek miatti kezdeti frusztráció és szegényes választék könnyen elkedvteleníthetik az embert, de aki kitartó, az egy kellemes és tartalmas versenyjátékkal gazdagíthatja a gyűjteményét.
