A Sega és a Sports Interactive sok-sok éve, gyakorlatilag évtizedek óta szállítja szorgalmasan és menetrend szerint a Football Manager sorozat darabjait. A franchise ma már olyan szinten összetett és szimulátorjellegű lett, hogy sokan hajlamosak az ebben látottakra alapozva kezelni a valódi futballklubok teljesítményét. Vagyis sokan vannak, akik az FM-re hivatkozva ugranak bele egy-egy vitába a fórumokon a kedvenc csapatuk vagy játékosuk teljesítményét illetően. Ez persze dőreség, de az tény, hogy a Football Manager szérián kívül nincs még egy játék, amely ilyen mélységig engedne bepillantást a futballklubok működésébe immár sok-sok éve. Természetesen idén sem marad ki az aktuális epizód, amely a tavalyi picit nagyobb lélegzetvételű újítások után inkább a finomításokra koncentrál.
És mint ilyen, sokakban jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor van-e értelme beruházni ebbe az epizódba, ha csak kis dolgokban különbözik a 2020-as változattól? Én azt mondom, hogy igen. Mert lehet, hogy valóban elmaradnak idén a nagyon jelentős újítások, de az a néhány terület, amely idén a fejlesztők célkeresztjébe került, valóban fontos változtatásokon esett át. A többin pedig legfeljebb ott csiszoltak, ahol tényleg szükségesnek érezték. Ahogy néhány éve az átigazolási rendszeren volt a megújulás sora, úgy idén a kommunikáció volt a soros.
Az FM-széria egyik legunalmasabb részének számított évek óta a sajtótájékoztatók megtartása. Itt mindig ugyanabból a néhány tucat kérdésből kaptunk négyet-ötöt, mi pedig mindegyikre ugyanazokat a válaszlehetőségeket lőhettük el, legfeljebb azon változtatva, hogy épp mélabúsan, felpörögve vagy egyenesen agresszívan válaszolunk rájuk. Ezt a rendszert most alaposan felforgatták, de a gerince nem változott. A riporterek sokkal változatosabb kérdéseket tesznek fel, időnként egészen meglepő területeket is érintve. Ezekre a kérdésekre most is előre megadott válaszlehetőségek révén reagálhatunk. De sokkal jobban belenyúlhatunk, hogy mindezt milyen testbeszéddel tegyük. Emellett a játék valahogy sokkal jobban kezeli a riporterekkel való egyéni kapcsolatunk alakulását is.
Ugyanez a rendszer érvényes a csapaton belüli kommunikációra is. Ugyanezeket az eszközöket használhatjuk a meccsek előtti taktikai megbeszéléseken. A félidőben, ha nem tetszik a csapat hozzáállása, akár oda is vághatjuk a vizespalackot, hogy nyomatékosítsuk nemtetszésünket. De ennek bizony tétje is van. Ha egyszer elveszítjük a csapat húzóembereinek, az öltöző hangadóinak bizalmát, akkor az egész csapaté is könnyen odalehet, ennek pedig a meccseken isszuk meg a levét. És egy ilyen helyzetből bizony akár hónapokig is tarthat, mire apránként vissza tudjuk nyerni a játékosok bizalmát.
A kommunikáció a stábbal is sokoldalúbb lett, sok esetben tényleg olyan érzés, mintha valódi embereknek osztogatnánk utasításokat. A scoutjaink sokkal pontosabban végzik a munkájukat, ha alaposan kielemezzük, hogy milyen posztra milyen típusú játékost szeretnénk felkutatni. Az asszisztensünk is folyamatosan a meglátásaival bombáz minket, ami néha elég idegesítő is tud lenni. De arra mindenképpen jó, hogy más szemszögből is lássunk bizonyos helyzeteket, illetve az asszisztens pont jó, ha bizonyos részfeladatokkal nem akarunk bíbelődni. Mondjuk úgy, hogy nagyon ügyesen szét lehet dobálni a stábon belül a teendőket, hogy nekünk tényleg csak a csapatra kelljen fókuszálni.
A meccsek előtt és alatt az asszisztens tippeket is ad, hogy szerinte miként lehetne javítani a csapat teljesítményén, de bevallom férfiasan, hogy ezek többségét egy vállrándítással le is rendezem, és a saját fejem után megyek – többnyire bejön. A meccsek egyébként sokkal élvezetesebbek, ami egyrészt a 3D-s motor további finomításának is köszönhető. Egyre kevésbé tűnik kényszeredett pálcikaember-focinak az egész, ráadásul időnként szabad szemmel is észrevehető egy-egy taktikai utasításunk a játékon. De a játék egyébként is elég részletes statisztikákkal töm minket, megjelent az igen bonyolult számításokon alapul xG (expected goal) statisztika is, amely alapján levonhatjuk a következtetéseket, hogy egy meccset épp a remekül felépített stratégiánk vagy a vakszerencse döntött el a javunkra.
A Football Manager 2021 sem tökéletes, de megint egy-két apró lépéssel közelebb került hozzá. Elérni nyilván sosem fogja, de sok rajongó szerint az irány jó, és az sem rossz, ahol most tartunk. Ezt jól mutatják a rajongói vélemények is (Steamen közel négyezer szavazat alapján 93%-on áll a tetszési indexe, pedig ez nem minden epizód esetében volt így). Mindig lesznek olyan részei a játéknak, amin lehet csiszolni, javítani vagy akár gyökeresen változtatni. A fejlesztők észrevehetően évek óta azt a sémát követik, hogy mindig csak egy-két részterületre koncentrálnak jobban, ezeket formálják, hogy aztán a következő néhány évben szolgálják a virtuális futballedzőket. Idén a kommunikációé volt a főszerep, amire valóban rá is fért a fejlesztgetés.
Ezzel együtt a Football Manager széria érzésem szerint egyre kevésbé az újonc, kezdő játékosok játéka. Ahogy egyre több minden kerül bele, ahogy gyarapodnak lehetőségeink, úgy válik egyre összetettebbé, és ha valaki nem csak vakon kattintgat, hanem tényleg tudatosan teszi a dolgokat benne, akkor egyre nehezebbé is. Olyan ez, mint egy grand strategy, csak seregek helyett itt egy futballcsapatot kell győzelemre vezetnünk. És bár vannak benne oktatórészek, aki életében először ül le egy futballmenedzser-játék elé, azt könnyen elrettentheti a menük kusza hálója.
