Az utóbbi években pusztán felhozni a Konami kiadó nevét gyakorlatilag olyan tettnek számított, mint a Harry Potter világában megemlíteni Voldemort nevét. A játékipar összes megkérdőjelezhető döntése és negatív tendenciája mellett sem láthattunk még soha példát arra, hogy egy nagy, hatalmas múltú kiadó ennyire gyorsan és biztosan tegye tönkre örökségét, és semmisítsen meg mindent, amit évtizedek alatt épített fel a nagyobb, biztosabb profit reményében. Amit pedig azóta műveltek, abban nem sok köszönet volt – amikor néha-néha még belekóstoltak a videojátékok világába a pachinko-automaták gyártása mellett, jót csak akkor tettek le az asztalra, ha régi játékaik újrakiadásáról volt szó, míg saját fejlesztéseiket, régi sorozataik újraélesztését olyan fantasztikus, korszakalkotó és példátlan remekművek koronázták meg, mint a Metal Gear Survive és a Contra: Rogue Corps.
Éppen ezért érdekes a GetsuFumaDen esete. A széria – már ha egyáltalán nevezhetjük annak – eddig mindösszesen egy Nintendo/Famicomra megjelent 8-bites részből állt csak (amely ingyenesen bekerült az új rész mellé – bár teljes élvezetéhez, mivel hivatalos angol fordítást sosem kapott, nem árt a japán nyelv ismerete), nem is igazán tartozott az igazán emlékezetes Konami-címek közé, pusztán egy kellemes, a Castlevania sorozathoz hasonló, ám a japán folklórra fókuszáló játék volt. Talán ezért is nyúlt ehhez a kiadó, hogy a korábbi újkeletű próbálkozásaikhoz hasonlóan nehogy megkockáztassák egy klasszikus szériájuk rajongóinak népharagját (vagy, ha szerencsénk van, azokat a régi szériákat a pletykák szerint már teljes titokban kiszervezték külsős stúdióknak).
Az Undying Moon pedig érdekesmód első ránézésre nem is rossz. Mérföldekkel jobb, mint bármilyen játék, amit az utóbbi évek során kaptunk a Konamitól, és bár még csak korai hozzáférésű állapotba került, kimondottan nagy potenciállal rendelkezik.
A Getsu klán fiatal harcosát, Fumát alakítjuk, aki, miután a klán őse által 1000 évvel korábban legyőzött démonúr, Ryukotsuki visszatér, felveszi a harcot a Japánt fenyegető démoni seregekkel. Mindezt szigorúan roguelite keretek között: minden nekifutásunk véletlenszerűen generált pályákon zajlik, ha elhalálozunk vagy csak önkéntesen visszatérünk a Getsu klán otthonába, elsődleges és másodlagos fegyvereink, begyűjtött pénzünk, valamint a tulajdonságainkat erősítő lelkek elvesznek. Egyedül speciális démoni trófeákat menekíthetünk ki magunkkal, amelyekkel erősíthetjük a különböző, felvehető fegyverek alaptulajdonságait, illetve Fuma harcművészeti tudását és skilljeit, amelyek révén több életerővel, több gyógyító tárggyal, valamint az egyes kombók között megnövelt várakozási idővel eshetünk neki a későbbi nekifutásoknak.
Maga a játékmenet kimondottan szórakoztató, nagyon jól sikerült a klasszikus japán fametszeteket idéző látvány, kellemesen van belőve a nehézségi szint, szórakoztató kísérletezni a különböző fegyverekkel és kombinációikkal, a látványos kivégzőmozdulatokkal (elsődleges és másodlagos fegyverekből is egyszerre kettő lehet nálunk), még ha jelen formájukban nem is feltétlenül kiegyensúlyozottak, és egyes típusokkal lényegesen könnyebb kombóláncokat felépíteni. Fenntartásom egyedül a Fuma fejlesztéséhez szükséges erőforrások begyűjtésével kapcsolatos: ez a folyamat indokolatlanul hosszú és sok grindot követel ahhoz, hogy legalább egy-egy apróbb módosítást végezzünk az alaptulajdonságokon. Elképzelhető, hogy az early access során ez majd változik – ahogy az is, hogy majd egy ponton mikrotranzakciók során megvásárolható démonkarmokat és különböző színű lelkeket kapunk a fegyvertárunk felturbózására.
Ugyanis a Konamiról van szó, és bármennyire is ígéretes az, amit eddig láthattam és kipróbálhattam, bármennyire is ajánlanám szívesen ezek alapján a roguelite műfaj rajongóinak, nehezen tudok objektív lenni azzal a kiadóval kapcsolatban, amely pár éve még fizetőssé tette az extra mentési slotokat is. Minimum két, kizárólag jó játékokkal és játékosbarát döntésekkel és bocsánatkérésekkel teli évre lenne szükség ahhoz, hogy elkezdje jóvá tenni ezt a számtalan hibát, amit a játékosok és a játékfejlesztők ellen vétett, majd még legalább ennyire ahhoz, hogy elkezdje visszanyerni a bizalmat.
Talán a GetsuFumaDen: Undying Moon egy első lépés egy jobb Konami felé, talán csak szerencsés véletlen, talán csak megágyaz a mikrotranzakciók és DLC-k seregének – de mindenesetre amit eddig láthattunk belőle, az kifejezetten ígéretes, és szomorú lennék, ha a végleges változatra ebbe sikerülne valahogy belerondítaniuk.
