A Tandem: A Tale of Shadows a viktoriánus korba repít vissza minket. Főhősünket, a mindössze tíz esztendős Emmát egy borzongató bűnügy tartja lázban: a fiatal Thomas Kane eltűnése, amelyet a Scotland Yard képtelen megoldani. London utcáin sétálva egy fiáker száguld el a kislány mellett, de az ijedségen kívül szerencsére nem esik baja. Szemtanúja lesz azonban, ahogy kiesik belőle egy plüssmackó, aki azon nyomban feltápászkodik, és a kocsi nyomába ered. Emmának sem kell több, ő is beáll az üldözésbe. Végül egy elegáns kastélyba érkeznek, ahol jobban megismerkedik Fentonnal, akiről kiderül, hogy az eltűnt kisfiú játéka. Elhatározzák, hogy együtt próbálják meg kideríteni, mi is történt a kis gazdival.
A játék remek felütéssel, tetszetős külcsínnel és izgalmas játékmenet ígéretével indít. Mindkét szereplőt irányíthatjuk – Emmát felülnézetből, a mackót pedig oldalról (Fenton valamilyen furcsa, gravitációt megszégyenítő módon a falakon tud közlekedni. A kulcs pedig a fény lesz, ugyanis a kislány által szinte állandóan szorongatott lámpás, pontosabban annak árnyéka határozza meg a társ mozgási lehetőségeit. Természetesen az akadályok leküzdéséhez mindkettejükre szükség van, hiszen hol egyikük, hol másikuk tud hozzáférni egy-egy olyan kapcsolóhoz, amely a továbbjutás kulcsát jelenti.
Persze az ötlet nem egyedi, számtalan hasonló, co-opra építő puzzle-platformert ismerhetünk már, ám a Tandem nagy szerencsétlenségére pont idén év elején kaptunk egy nagyon hasonlót, a szintén fény-árnyék ötletre építő Shady Part of Me-t, amely azt kell mondjam, hogy minden tekintetben fölötte áll. Tesztalanyunk ráadásul több helyen is hibázik, és nem hozza ki a maximumot a jó alapötletből. A problémák azt hiszem, onnan gyökereznek, hogy a sztorit kissé elhanyagolták. A jó kezdés után ugyanis a történet nem igazán lép tovább. Vannak ugyan átvezetők az egyes világok (kert, kazánház, konyha, óramű, üvegház) között, ám ezek keveset tesznek hozzá a történethez, inkább csak az új helyszíneket mutatják be. A meglepő vég pedig nem biztos, hogy mindenkinél egyöntetű siker lesz.
Persze a történet nem minden, hiszen ha a játékmenet jó, az feledtethetné az egyéb hiányosságokat. A Tandemnek sikerült ugyan változatos settingeket és megújuló puzzle-feladványokat hoznia az 5*9, összesen 45 pályán, minden etapot ráadásul egy egyedi boss harc zár le. A baj az, hogy hiába vannak új ötletek (például amikor Emma lámpása kialszik, vagy a segítség gyanánt használt zseléket darabolnunk kell, hogy át tudjuk préselni őket némelyik átjárón), sokszor kerül önismétlésbe a játék. Ami eggyel nagyobb probléma, hogy a pályák is kicsit hosszúak, és a game design túl sokszor épít a játékos fölösleges ide-oda küldözgetésére, vagyis szivatására. Habár az egész kaland 5-6 óra alatt letudható, inkább csak több nekifutásból tudtam teljesíteni – pár pálya után ugyanis nem jóleső elégedettség töltött el a haladás kapcsán, hanem inkább nyomasztó kötelességtudat (le kéne még tudni párat hogy vége legyen).
A grafikáról alapvetően pozitívan tudok nyilatkozni, de sajnos az összkép nem eléggé egységes. Hiába vannak nagyon szépen kidolgozott pályarészek, hogy ha más szegmensek meg összecsapottak, vagy helyenként gyengébb textúrák vagy túlságosan egyszerű modellek billentik ki a játékost a hangulatból. Mindennek tetejébe pár helyen kemény teljesítménybeli gondok is akadtak, pár mozgalmasabb szinten annyira akadozott a képernyő scroll, hogy szinte játszhatatlanná vált a játék (pedig a tesztre használt Xbox Series X azért ennél jóval többet is elbír). Apróbb bugok is akadtak, például a kezdő introfilmecskét elnyomva úgy kerültem a főmenübe, hogy a háttérben tovább játszódott az audio része a bevezetőnek, de erősen szaggató, recsegős változatban. Szerencsére ezt egy friss patch ki is javította, sajnos a többi, fent említett probléma azonban nem olyan eredeteű, amit foltozással változatni lehetne.
Talán kicsit túlságosan is szigorú hangneműre sikerült a teszt, ezért ki kell hogy jelentsem, hogy a Tandem: A Tale of Shadows semmiképp sem rossz játék, de nagyon sok ziccert kihagyva inkább egy átlagos szintet üt meg. A puzzle-platformer stílus kedvelői tehetnek vele egy próbát, de inkább kisebb etapokban javaslom fogyasztani.
