John Scalzi neve mára örökre összeforrt a Vének háborúja univerzummal, de az író már ezen kívül is lerakott néhány kimondottan jó regényt az asztalra. Legutóbb Az összeomló birodalom trilógia készült el, de minden rajongónak érdemes elolvasni az eddig két kötetet számláló Bezárt elmék sztorikat, és az önálló, de abszurditásban abszolút a legjobbnak számító Vörösingeseket is.
És az író most ismét egy vadonatúj sztorival rukkolt elő, amivel megint megmutatta, hogy ő aztán nagyon nem egykaptafás alkotó. Itt nincsenek űrhajók, sem pedig földönkívüli civilizációk, sőt, ezúttal birodalmon belüli vagy épp birodalmak közti ármánykodás, diplomácia és dráma sincs. Van viszont helyettük egy párhuzamos dimenzió és annak lakói, akikről egy szupertitkosnál egy szinttel még titkosabb vállalkozás gondoskodik. Ez a KÁT, avagy a Kaidzsu Állatvédő Társaság, amely Scalzi egyik legjobb regénye is lett szerintem.
A sztori főhőse Jaime, aki a Covid-19 világjárvány kellős közepén egy ételfutár cégnél dolgozik marketingesként. A füdmüd (ez a cég, ami a Food Mood paródiája nagyjából) vezetője épp értekezletre hívja, ahová komoly ötletekkel vonul be... hogy aztán egy vállrándítással kipenderítsék a cégtől. Jamie nem kicsit össze is van törve, pláne, hogy lakótársai még nála is nagyon latyakban vannak a járvány miatti lezárásoknak köszönhetően. Végül nem tehet mást, mint ő maga is beáll a füdmüd futárai közé, és kaját hord az éhező karanténlakóknak.
Nos, eddig semmi izgalmas, ugye? Sebaj, ez még csak a sztori első néhány oldala volt, szóval nem nagyon spoilereztem el semmit. De legyen elég annyi, hogy Jamie az egyik kiszállítása alkalmával összefut egy régi ismerősével, aki jól láthatóan mocskosul el van eresztve. Kis beszélgetés után a srác ajánl is neki egy álláslehetőséget ott, ahol ő is dolgozik. Azonban amikor Jamie-nek felcsillan a szeme, figyelmezteti őt: ez nem holmi cserkésztábor lesz, annál egy picit komolyabb dologról van szó.
John Scalzi ezúttal tehát nem űrlényekről és birodalmak összeomlásáról írt egy zseniális kalandregényt, hanem egy párhuzamos dimenzióról. Mert Jamie a KÁT tagjává válik, akik egy titkos bázison lévő kapun keresztül át tudnak menni egy másik dimenzió Földjére. Itt semmi sem olyan, mint nálunk, az ökoszisztéma és úgy általában a természet egy picit más élőlényeket alkotott meg. Például a kaidzsukat, amik a japán szörnyfilmek szerelmeseinek bizonyára ismerősen hangzanak. De akiknek nem: a kaidzsu hegyméretű szörnyeket jelent. Igen, például Godzillát is. És ez az, amit Scalzi zseniálisan felhasznál és meg is magyaráz a regényében: Godzilla valóban létezik és valóban letarolta a fél világot, ahogy a filmekben láthattuk. Csak épp egy párhuzamos dimenzióból érkezett. A KÁT pedig azért jött létre, hogy egyfelől ilyen véletlen dimenzióugrások ne történjenek, másfelől azért, hogy a saját világukban ismerjék meg, tanulmányozzák és védelmezzék ezeket a lényeket.
Egy ilyen felütésből már sejthető, főleg Scalzi munkásságát és úgy általában stílusát ismerve, hogy egy letehetetlen kalandregényhez van most szerencsénk. Scalzi az első oldalaktól az utolsóig szórja a rá jellemző leginkább szarkazmusra és cinizmusra épülő poénokat és odamondásokat. Messze nem káromkodik annyit, mint Az összeomló birodalomban, de érzésem szerint ennek itt nem is lenne úgy helye, ahogy ott megvolt. A regény kellően lazára és humorosra van véve, de ez szigorúan a szereplők viselkedésére és beszédére korlátozódik, egyébként egy tisztes, magát teljes mértékben komolyan vevő sci-fi kalandregény. Persze nem hiányzik belőle az akció és a dráma, és lesznek benne nem szimpatikus arcok is, mert azok kellenek.
John Scalzi megint olyan történetet írt, amely üvölt azért, hogy Hollywood végre filmet forgasson belőle. Talán a Bezárt elmék mellett ebből lehetne a leginkább, de ebből lehetne a leglátványosabbat is. Emellett az író megint remekül épített fel egy univerzumot (na jó, most csak egy bolygót), és úgy magyarázza meg annak furcsaságait, hogy hajlamosak lennénk akár el is hinni neki a dolgokat. És ami a legfontosabb, hogy mindezt teszi a rá jellemző szórakoztató módon.
Szóval A Kaidzsu Állatvédő Társaság minden Scalzi-rajongónak kötelező olvasmány, aki pedig csak most ismerkedne az író munkáival, simán lehet akár kezdőkötet is, nem fog benne csalódni. És biztos, hogy követni fogják a többi írásai is.
