Nem tudom, hogy az Overcooked kezdte-e el ezt a fajta „rohangászós-időre-minél-több-feladatot-megcsinálós“-kooperációs mókás játékstílust, de hogy meghatározó címe lett a műfajnak, az biztos. A lengyel ARP Games lecserélte a kést baltára, a szakácsokat favágókra, a konyhát erdőre, és ránk szabadította a saját őrületét tavaly nyáron Steamen – most pedig Switchre is megérkezett a Lumberhill.

Az alapszituáció roppant egyszerű: miután beállítottuk, hogy férfi vagy női favágónk milyen jelmezben fusson neki az adott pályának, ott találjuk magunkat, és a bal alsó sarokban gyűlnek a feladatok: vágj ki két fenyőfát, vigyél az istállóba három kispandát és így tovább. Ez még önmagában nem is olyan nehéz, de persze nem feltétlen lesz egyszerű dolgunk: a domborzat és a szél miatt a kivágott farönkjeink szétgurulhatnak, az állatkákat terelgetni nem olyan egyszerű (egyesével felkapdosva meg időigényes a loholás), előfordul, hogy egy hidat előbb meg kell javítani, és persze a fauna is bekavarhat egy-egy dínó vagy óriáscápa képében később.
Az óra ketyeg, nekünk pedig minél több feladatot kéne megcsinálnunk, hogy rendes csillaghullás legyen a pálya utáni fotózkodáson – és persze rejtett baltákat is keresgélhetünk: a jutalmunk extra hacuka lesz. És persze nem csak egyedül szecskázhatjuk a bambuszt, ugyanis mind egy gépen, mind online tolhatjuk a barátainkkal egymás ellen, de egymást segítve is.

Alapvetően a játék első pár pályája még könnyebbnek is tűnik, mint az Overcooked két részének bevezető/bemelegítő szakasza, de persze a későbbiekben itt is fel kell kössük a flanelinget, hogy hozzuk a három csillagot (egyre azért relatíve könnyen meg lehet csinálni bármely pályát).
Az irányítással szemernyi gond nincs, a hangok is hozzák a mókás-vidám színvonalat – a grafika kapcsán azért morognék egy keveset. Nem is a megjelenés stílusával van gond (sőt, jópofa-aranyos az is), inkább technikai jellegű problémám van vele: homályos. Sem dokkolva, sem kézben tartva nem képes a Lumberhill a kijelzők natív felbontásán futni, emiatt tűnik ilyennek a megjelenés – a HUD viszont tűéles, ez árulja el a turpisságot. Nem értem, hol lehet a gond: a PC-s verzió egy krumpligépen is lazán elfut a gépigény szerint; az Overcooked két része pedig ugyanezen Unity motorral gond nélkül megy láthatóan magasabb felbontáson (noha ott „recésebb“ a megjelenés az élsimítás hiánya miatt). Fura.

Mókás kis játék a Lumberhill, és tökéletesen illik Switchre. A grafikát érintő kritikám ne tántorítson el senkit – aki bírta a konyhakéssel a dilit, az tegyen próbát a fejszével is, miközben a Monty Python híres favágódalát énekli teli torokból.