Többségünk szereti az állatokat, és sokan tartanak otthon is, de időnként ellátogatunk különféle állatkertekbe is, hogy azokat a fajokat is megnézzük amelyekkel a mindennapi életben nem volna lehetőségünk találkozni. Van olyan vélemény azonban, hogy ez nem tesz annyira jót ezeknek az élőlényeknek, vagyis hogy a fogságban tartás gonosz dolog. Amellett, hogy van benne igazság, azért a mai állatkertek többsége eléggé barátian áll a témához, és igyekeznek a „lakóknak” a természethez lehető legközelebbi élményt adni. Arról nem is beszélve, hogy akadnak olyan fajok, amelyeknek annyira ellehetetlenült a sorsa, hogy gyakorlatilag már nincs is lehetőségük másképp a létezésre.
Pontosan ez a helyzet a gibbonokkal is – az Ázsia déli felén őshonos állatok gyakorlatilag mára teljesen kiszorultak a természetes élőhelyükről, elsősorban az erdőirtások miatt, de a vadászat is komoly szerepet játszott abban, hogy mára gyakorlatilag a kihalás szélére sodródtak. Az osztrák Broken Rules csapata (az Old Man’s Journey révén lehetnek ismerősek sokak számára) ezt a témát dolgozza fel legújabb játékában.
A Gibbon: Beyond the Trees egy nem túl bonyolult játék, gyakorlatilag egy kis család (két szülő és egy csemete) sorsát ismerhetjük meg, akik a dzsungelben élik vidám hétköznapjaikat, amíg a fent már említett problémák be nem árnyékolják az életüket. A rendkívül rövid, mindössze egy órás kalandban belefutunk az erdőirtásba, találkozunk vadászokkal, és az urbánus környezetbe is bekeverdünk. A pontos sztorit persze mellőzném, tíz rövidke fejezeten át szól a mese, és kisebb átvezetők fogják a főbb történéseket szavak nélkül átadni.
A játékmenet mindössze annyi, hogy ágról ágra csimpaszkodva lengedezünk (biztos láttatok már hasonlót természetfilmekben, nem véletlenül nevezik a gibbonokat hosszúkarú majmoknak is) vagy futunk. Az előbbi nyilván gyorsabb (és nem mellesleg nagyobb móka), de rá kell érezni a dologra, pontosabban hogy mikor kell elengedni az ágat ahhoz, hogy szép ívesen továbbrepüljünk, és ne a mélybe zúgjunk, mint egy zsák cement. A futás kevésbé jó, de sokszor szükségünk lesz erre is.
A játék gyakorlatilag ennyi. A grafikát csak dicsérni tudom, mert nagyon hangulatos és szép. A játékmenet viszont egy kissé hamar egyhangúvá válik, szóval igazából szerencsés is, hogy ilyen rövid a kaland, mert ennyi ideig azért kitart. Mondjuk akinek bejön a dolog, az a sztori lejátszása után még maradhat és segíthet kiszabadítani egy rakás másik veszélyeztetett fajt random ketrecekből (ez még további egy órányi játékot jelent).
Sajnos azt meg kell jegyezzem, hogy a tesztelt Switch változat nem volt a topon technikai értelemben, nagyon sűrűn szaggatott a képernyőscroll, nem egyszer a játszhatóság határát súrolva.
Rövidsége és a problémák ellenére bátran ajánlom a Gibbon: Beyond the Treest egy kis kikapcsolódásra. Gyakorlatilag nagyjából egy állatkerti belépő árából kijön a vásárlás, és cserébe kapunk egy megható mesét, valamint egy fontos problémára is fény derül (ha valakit mélyebben érdekel ennek a fajnak a sorsa, az a játék honlapján talál linkeket szervezetekhez, amelyeken keresztül segíteni tud rajtuk). Az emberszabású majmokból egyébként csak a gibbonok élnek monogám kapcsolatokban az emberekhez hasonlóan (már aki), így a mese talán ezért is üt nagyobbat, mert a faj veszélyeztetettsége mellett a család fontosságára is felhívja a figyelmet.
