Igazán jó túlélőhorror címekért manapság már az indie színteret érdemes feltúrni, hiszen a leghatásosabb darabok innen kerülnek ki (Visage, Tormented Souls). Noha a műfaj olyan nagy öregjei, mint például a Capcom, évről évre megpróbálnak visszanyúlni a gyökereikhez, ez csak kivételes esetekben szokott jól elsülni. A Resident Evil 2 Remake például egy szerelmeslevél volt az old school túlélőhorror zsánerhez, ahol még gazdálkodnunk kellett a lőszerrel, az egészségügyi csomagokkal, és persze a mentésekkel. Szebb, modernebb, de az alapokhoz abszolút méltó módon ültették át a japánok mindezt a mai gépekre, majd a Resident Evil 3 Remake képében az egészet sutba is vágták, és eltolták a hangsúlyt az adrenalinpumpáló akció-orgia felé.
Eközben a hivatalos Resident Evil folytatásoknál ugyanez figyelhető meg: míg a Resident Evil 7: Biohazard inkább a hangulatra és a félelemkeltésre fókuszált, addig a Village ezt már csak az emlékezetes Beneviento-háznál tudta nyújtani (aminél a Capcom szintén az indie szcéna legjobbjaitól merített ötleteket), és az egész inkább lett egy vérbő akció-horror, mintsem egy ízig-vérig nyomasztó, félelmetes kaland. A Fobia: St. Dinfna Hotel olyasmire sikeredett, amihez hasonlót elképzeltem anno a Resi 7 után. A fejtörők és a hotel témáig még egyezik is a történet, csupán a csilliárd millió dollár hiányzik a projekt mögül. Lássuk, mit sikerült letenni az asztalra – lehet, hogy egy új klasszikus született?
Egy eltűnéses esetsorozat végett érkezünk Európába. A szállás elfoglalása után emberünk egy hét vizsgálódás után sem tudja az ügyet előremozdítani, a kapcsolattartó pedig már nem reagál az üzenetekre. Ennél is parább, hogy egyszer csak a szobát sem tudjuk elhagyni, ráadásul egy gázmaszkos kislányt látunk feltűnni időről időre. Innentől már nem a nyomozáson, hanem az életben maradáson törhetjük a fejünket, ugyanis a szálloda jócskán megváltozott az elmúlt éjszaka óta.
A Fobia egy belső nézetés pszichológiaihorror-játék, amihez hozzácsapnak idővel egy kis durrogtatást is. A logikai feladványok minősége és nehézsége megidézi a régi Resident Evil és Silent Hill epizódokat. Már az első szobában is feladják a leckét, így aki szeret mindent izomból megoldani és kevésbé türelmes, az akár le is morzsolódhat. Egy spéci kamerát felvéve és éjjellátó módba kapcsolva bizonyos dolgokat máshogy láthatunk, egyfajta valóságtorzulás képződik. Például egy fal állja el az utat, de belenézve a lencsébe az akadály megszűnik. Sok rejtvény megoldásához is rendre körbe kell néznünk eme módon.
A nyolcemeletes monstrumban akad rendesen felderítenivaló, de a szintekhez elsőként meg kell találni a liftgombokat (ld. Luigi’s Mansion 3). A dolog pikantériája, hogy időnként feltűnik egy halhatatlannak tűnő gyilkológép is, egyfajta Mr X/Nemesis mintára (negyedannyira sem okos, mint a RE játékokban). Megvédeni magunkat többféle lőfegyverrel tudjuk, a lőszerrel pedig bőkezűen bánnak (a kisegítőt bekapcsolva még a boss harcoknál sem fogunk kifogyni soha). Kevés ellenség típussal fogunk összefutni, de inkább akadályként vannak jelent, mintsem vérre menő harcosokként. Sokukat a világ végéről kilőhetjük már, de az asztalok körül fogócskázva is szépen ledurranthatjuk őket. Térkép valamilyen formában van, mert minden emeletre kiragasztották, de ez az elején édeskevés. Az olyan eltévedősöknek, mint én is vagyok, nagyon jó lett volna egy normális, felvehető és nyitogatható verzió. Persze órák elteltével már otthonosan mozoghatunk, de addig...
A St. Dinfna Hotel látványvilágra pofás összképet alkot, a környezet kidolgozottsága szép. Láthatunk amatőr megoldásokat néhol (egymásból kitüremkedő textúrák vagy tárgyak), de ettől függetlenül igazán hangulatosra sikerült megalkotni a programot. Az említett logikai feladványok viszik a prímet, amiből rengeteg van. Sok közülük teljesen opcionális titkok felderítésére szolgál, mondjuk nehezebbek is. A hangok félelmetesek és a zenék is remekül illeszkednek a lassú hangvételű kalandhoz. Jó 12 óra alatt értem a végére a legrosszabb értékeléssel, de szinte a teljes stuffot felderítve. Ebbe nem tartozott bele az esetleges elhalálozások száma, tudni illik manuális mentési pontok vannak, így megeshet, hogy akár 20 percet is buktam egy-egy hosszabb, akciódúsabb szegmensnél. A sztoriról nem értekeznék, de sejthető, hogy nem az egész fog az épületegyüttesben játszódni, de ez legyen meglepetés.
Kellemesebb árfekvése végett is érdemes rámenni a Fobia: St. Dinfna Hotelre, ha az ember csípi a gondolkodósabb horrorszoftvereket.
