Ha minden igaz, a Splatoon a Nintendo legfrissebb IP-je, ahol Festéktüsszentő Hapci Benő távoli rokonai, az inklingek és az octolingek öntik nyakon egymást színes festékkel, illetve küzdenek az octarianok ellen 2015 óta. Az első rész még Wii U-n tette tiszteletét, majd a folytatásra Switch-exkluzívvá vált a sorozat. A második rész kiegészítője is már vagy 4 éve, hogy megjelent, így természetesen adódik a kérdés: mit rejt a most megjelent harmadik rész?
A poént tulajdonképpen a leadben ellőttem már: forradalmi újításokra ne számítson senki. Persze ez nem feltétlenül jelent rosszat, sőt – ez a sajátos TPS szerintem sokat veszthetett volna az egyediségéből, ha bármilyen gyökeres átalakításon esett volna át. Így viszont nagyjából ugyanazt kapjuk, csak kicsit átdolgozva, finomítva, picit újragondolva.
Az egyjátékos mód szerencsére továbbra is megvan, és az előző rész történései után 5 évvel járunk, ezúttal sivatagi terepen, a Splatlandsen, de elég hamar átkerülünk a sarkvidéki Alternába. Az újak kedvéért említem, hogy az emberiség sok-sok éve kihalt már, mindenféle furcsaságot hagyva... A menet a szokásos: platformer-képességeinket teszik próbára elsősorban a pályák, de persze sokat fogunk küzdeni különféle octarianok ellen, néha bossfightokkal fűszerezve – és persze közben gyűjteni kell a sok-sok power egget (kaviárt?).
Ami változás az eddigiekhez képest, hogy egy kis hal lesz a társunk, akit Smallfrynak hívnak, és remek szolgálatot tud tenni, mint figyelemelterelő, de alap ellenfeleket is képes leverni. Emellett képes a szőrös szmötyit felzabálni, így tisztítva meg a terepet és ezzel új pályákat nyitva. Ez a másik kisebb változás: most már egyfajta nyílt világban mászkálhatunk, és az egyes pályák teljesítési sorrendje sem kötött igazán – sőt, a történet befejezéséhez nem is kell mindet megcsinálni. Jópofa, de igazából a Splatoon 2 és annak Octo Expansionje után olyan nagyon újat nem tud mutatni (persze új fegyverek is vannak); na de ami bevált, azon minek változtatni?
Természetesen a multi is adott: most egy Splatsville nevű városban gyülekeznek a harcedzett veterán inklingek és oktolingek, hogy egy jót bunyózhassanak egymással. Érezhetően nagyobb lett itt a tér, mint az előző részben Inkopolisban. A szokásos játékmódok természetesen most is megvannak, azaz lehet összekenni a pályákat a Turf Warban (és ennek kicsit áthangolt variációiban), illetve salmonidokat irtani a Salmon Run co-op mókájában. Ami újdonság, az a Tableturf Battle, ami a Tetris és egy gyűjtögetős kártyajáték sajátos keveréke – és persze itt is az a lényeg, hogy minél nagyobb területet színezzünk be a saját színünkkel.
Hasznos, hogy most már van lehetőségünk egyedül bejárni a multis pályákat, így a helyismeret előnyével vethetjük bele magunkat a festékben pancsolásba. És persze az is tetszetős, hogy a multi összehozása alatt nem egy menüt kell bámuljunk, hanem a lobbiban lévő gyakorlótéren lövöldözhetünk egy kicsit.
A Splatoon 3 olyan érzést ad, mintha újra hazajönnénk egy alaposan felújított otthonba: ismerős, de mégis más egy kicsit, mert egy-két bútort lecseréltünk, illetve pár falat más színűre mázoltunk (csak hogy stílszerűen fogalmazzak).
Ami pedig a kivitelezést illeti, switches szinten nem lehet különösebb okunk a panaszra. A rajzfilmes stílus a téma és annak „komolysága“ miatt adott, ehhez tökéletesen passzol a hangzásvilág, a zenéket is beleértve. Mind dokkolva, mind kézben tartva röccmentesen fut a játék; amire panaszom lehet, az az élsimítás hiánya – a recés élek elég csúnyán mutatnak... Bár hozzá kell tegyem, ez csak eleinte zavart egy kicsit, aztán hozzászokott a szemem. Értem én, hogy így élesebb a kép, de egy TAA nem hiszem, hogy sokat rontana az élményen és a képminőségen. Sebaj, majd legközelebb.
Hogy ez mennyire lustaság, esetleg fantáziátlanság a fejlesztőktől, azt döntse el mindenki maga – az eladási számok alapján nem úgy néz ki, mintha ez lenne a helyzet. Inkább arról van szó, hogy tartalmilag került csak megújításra a Splatoon, nem játékmechanikailag – és még mindig remekül működik.
A keményvonalas rajongók valószínűleg örültek volna nagyobb változásoknak is, de alapjában véve ők sem panaszkodhatnak: amit kaptunk, az hamisítatlan Splatoon, és jogos a 3-as szám a címben. Persze van lehetőség ennél komolyabb változtatásokra is – én nagyon remélem, hogy egy DLC formájában csak kapunk valami felkavaróbbat.
