Fura dolog a divat. Nagyon leegyszerűsítve az emberek rácuppannak valamire, amivel egy számukra szimpatikus személy vagy csoport előáll, s amire korábban jó eséllyel azt mondták volna, hogy hülyeség, vagy ez már volt. Igen, mert gyakorta a régmúlthoz nyúlkálunk vissza, és újra előkerülnek olyan hóbortok, amik már egyszer hódítottak.
De ilyen közvetítőközeg lehet például egy TV-sorozat is, mint a Stranger Things, amelyről lehet vitatkozni, hogy mostanra mivé lett, de az vitathatatlan, hogy sikeresen hozta vissza a nyolcvanas éveket a köztudatba, szinte minden téren. Nos, erre a vonatra ugrott fel látszólag az Unusual Findings is, ugyanis ha első blikkre rálesünk a játékra, szinte lehetetlen hogy ne az imént említett sorozat jusson eszünkbe.
A főhősök itt is gyerekek, kezdéskor egyiküket épp az apja torkolja le a frissiben, társaival elkövetett csíntevéséért. Ami nem is olyan apróság, hiszen gyakorlatilag felrobbantották a szomszéd néni kertjét, s mit sem számít, hogy tudományos céllal. Az ablakon kilesve hamar kiderül, hogy a haverok is büntiben vannak, de a szobafogság mikor is volt akadály, ha valami újabb izgi kaland van a láthatáron. Márpedig kábeltévé lopás, ráadásul „pucérnők” ígéretével igazán kecsegtető. Fel is kerekedik a két barát, hogy a harmadik társukhoz bekopogtassanak titokban. Az eredeti terv azonban hamar dugába dől, amikor valami sokkal izgalmasabb történik: lezuhan egy űrhajó a közelben.
A srácok felkerekednek, hogy meglessék a nem mindennapi eseményt, és egy idegen lénybe is belefutnak. Hiába próbálják igazukat mindenfelé bizonygatni, a félig már álomban és amúgy is karácsonyi hangulatban lévő kisvárosban senki nem hisz nekik. A feladat tehát adott: nekik kell megoldani az ügyet.
Az Unusual Findings egy klasszikus point-and-click kalandjáték, ráadásul a hőskorra hajazó pixelgrafikával. Rengeteg helyszín, interakciós lehetőség és szereplő akad, jóval több, mint ami a továbbhaladáshoz kell, így a stílus szerelmesei el lesznek kényeztetve. Pláne, hogy a szinkron is nagyon jól sikerült, így könnyű elveszni az egyes jeleneteknél, ha az ember mindenkivel és mindenről akar beszélni, és mindent meg akar vizsgálni.
A játékmenet a szokásos inventory-használaton alapszik. Ami kicsit extrább, hogy háromfajta lehetőségünk van a környezettel való interakcióra. A nagyítóval vizsgálódhatunk, a kézzel felvehetünk vagy használhatunk valamit, a felkiáltójeles szövegbuborék pedig a dialógusokhoz segít hozzá. Ami viszont különleges és mindenképp említést érdemel, hogy habár a történet teljesen lineáris, azért akad többfajta befejezés, és egyes megoldandó feladatok is eltérhetnek. Számít ugyanis, hogy egy-egy szituációban hogyan viselkedünk, ennek megfelelően pár apróság máshogy fog történni. Ezért, ha valaki elakad és egy végigjátszásban próbálna segítséget találni (nekem is csak haver mesélte, hogy van ilyen), akkor ne lepődjön meg, ha az ott látott eseménysort nem fogja tudni elvégezni.
Akad egy-két puzzle, aminél azért forgatni fogjuk a szemünket a továbbjutás kulcsát végre megtalálva (illetve tudni érdemes, hogy a felvétel ikon néha lehet ütés, a beszéd pedig fújás is), de a játék hangulata mindenért kárpótol. Megmondom őszintén, hogy elsőre látva a Unusual Findingsot azt gondoltam, hogy a bevezetőben említett módon csak felült egy divathullámra, ám már a tartalmas demót alaposabban kivesézve egyértelművé vált, hogy ennél többről van szó.
Korrekt kis kalandjátékkal van dolgunk, s noha a sztori inkább csak szórakoztató, semmint jó, kellemes 8-10 órányi elfoglaltságot ígér. Közben röpködnek a korra jellemző poénok – például az egyik helyi játékteremben találhatunk egy Street Fighterre végtelenül hasonlító automatát, ami kapcsán szóba kerülnek az erőszakos videojátékok. Az egyik főhős pedig megjegyzi, hogy kicsit túlzás az aggodalom ezekkel kapcsolatban, mert mégsem arról van szó, hogy letépnénk az ellenfelek fejét, vagy speciális módon nyomorítanánk meg a küzdelem végén, mert ilyen durva játék úgysem jelenhet meg soha.
De nemcsak a Mortal Kombatra van utalás, hanem kismillió másra is. Rengeteg például a popkulturális kikacsintás a különféle poszterek kapcsán, az elején megszólal a Dead or Alive egyik slágere, de a sztori során előkerül például egy Commodore 64 is, amely ráadásul kell is a továbbjutáshoz, arról meg ne is beszéljünk, hogy az egyik tehetősebb család háza előtt egy DeLorean ácsorog. Azt gondolom, hogy aki fogékony a kalandjátékokra és megélte ezt a korszakot, annak már csak ezek miatt is érdemes végigtolnia az Unusual Findingsot, lehetetlen hogy el ne mosolyodjon rajta – mondjuk úgy tíz percenként.
