Jelen kritikám alanyával nem indult éppen zökkenőmentesen az ismerkedés. Történt ugyanis, hogy nem a konyhakész verziót kaptam kézhez (és akkor most egy hatalmas pacsit küldenék minden kollégámnak, aki bármilyen korai állapotban lévő stuffot tesztelt valaha is, és még ezek után is önként vállalja az ilyes fajta melót). Illetve a nagyobb probléma, hogy a vásárlók sem, mivel a Sony online piacterén megjelenhetett a játék, de az elkészült javítás csak bő egy héttel később érkezett meg hozzá. A lényeg, hogy a foltozás után közel olyan állapotba került a cím, amivel az alkotók első videojátékukra már büszkék lehetnek. De ha csak korai reakciókból ismeritek ezt az alulértékelt szoftvert, akkor az egy szomorú történet. Lássuk, miből élünk!
Egy szabadulószoba jellegű horrorba csöppenünk egy apukával, akivel belső nézetből lehetünk tanúi az eseményeknek. A történetet, illetve a múlt eseményeit videobejátszásokból rakhatjuk össze, na meg a véletlenszerűen elhelyezett újságcikkekből. Minden elindított játék, de még a feladatok újrapróbálása is változni fog kudarc esetén. És mivel lehet elbukni a szobákat? Történetesen egy nagyon bizarr teremtmény mancsai közt végezve. Ez a groteszk női kreatúra lesz az akadályunk a siker felé minden egyes szoba végén, feltéve, hogy sikeresen vettük az akadályokat.
Alapjáraton 10 percet kapunk minden esetben a termenként 2 puzzle megoldására, ami elsőre, de még másodjára is lehetetlen vállalkozás. Mivel hibás eredmény beküldése után 1 percet levonnak, így elég hamar betörhet a csúnya néni, majd ott is marad a nyakunkon. Elbújni többféle helyre is lehet, például ládákba vagy szekrénybe, de ilyenkor olyan szinten limitálva lesz a látómezőnk, hogy csak a kontroller rezgésére támaszkodhatunk. Elég hülyén hangzik, de az asztalok alatt és ajtók mögött meghúzódva, egyfajta Scobby-Doo technikával élhetjük túl. Viszont ha már bent korzózik a dög, akkor szinte esélytelen lesz rejtvényeket fejtegetni…
A lény amúgy is túl erős, a jövőben ezt a fejlesztők ígérete szerint nerfelni fogják (ahogy ellenőrzőpontot is terveznek a megoldott puzzle-k és a kijutás közé). Jelenleg ha elkap a monszta, akkor bukjuk a szobát és az előrehaladást benne (kivétel az újságcikkek, azok megmaradnak, a helyükbe random újak spawnolnak). Ezzel a 2 millió véletlenszerűen programozott koboldmechanikával pedig az a negatívum érvényesül még, hogy a feladványok megoldása változni fog, és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak is a lehetséges több tucat hely közül máshová vándorolnak. Viszont a „pályákon” belül a folyósok, termek, bútorok elrendezése fain dolog, 3 végigjátszás után is meg tudtak lepni.
Mint ahogy a jump scare jelenetek is minden egyes alkalommal működtek. Egyszer előfordult olyan is, hogy akkorát ordítottam rémületemben, hogy az asszony és a kutya is átjöttek megnézni, mi bajom. De mire odaértek, már csak röhögtem magamon és az ijedtségen. Egészen a legközelebbi ilyen képvillanásig. Poén, hogy áthívtam egy barátomat megijeszteni a játékkal, de ugyanúgy felüvöltöttem, mint ő. Majd hangosan kacagtunk...
Maga a szörny is mocsok ijesztő, nagyon rusnya (a Rec film kreatúrájához tudnám leginkább hasonlítani), már a jelenléte is megnyomorítja az ember lelkét. Aztán ott a tudat, hogy ha észrevesz, lefutni sem lehet, egyből jön a game over és a frusztráció. Ez az elbújós-lopakodós része a játéknak gyenge, de szerencsére a körítés, a feladványok elviszik a hátán az egészet. Bár csak öt helyet fogunk bejárni, ami kilenc kihívást jelent (beleszámoltam a bevezetőt is), de a feladatokat jól kitalálták, logikával a 90 százalékuk megoldható.
Hangulatosak a zenék és a neszek is. A grafika bár nem tűnik erősnek, a helyszínek jól néznek ki, és rengeteg berendezési tárgy ki lett szépen dolgozva. Nincs gond a képfrissítéssel sem, stabilan tartja a 60 képkockát. Egyedül a fényerőbeállításon rökönyödtem meg: eléggé sötét néhol a program, de zseblámpát hozzánk vágnak.
A frissítés magával hozta, hogy az időt ki lehet kapcsolni, így szinte akármeddig próbálkozhatunk. Azért írom, hogy szinte, mert elegendő kudarc után ránk ront a lény, de pár perc után elkullog. De a feladványok befejezésével természetesen visszatér itt is. Nagyon hiányzik az emlegetett checkpoint-rendszer, amit ígértek a jövőre nézve, nélküle csak kellő rutinnal és a szoftver kiismerésével lehet érvényesülni.
Örülök, hogy türelmes voltam és adtam időt a Do Not Opennek, mert egy jó élményben lehetett részem. A következő patch után már nyugodtabb szívvel tudom ajánlani ezt para horrort. Első játéknak pedig csak gratulálni tudok a fejlesztőknek, illetve a magatartáshoz és a kitartásukhoz a felmerülő hibák ellenére is.
