2008–2009 környékén nem is sejtettük, hogy a Valve a Turtle Rock Studiosszal karöltve mennyire meghatározó játékokat tesz le a két Left 4 Dead képében. És bár jöttek utódok/trónkövetelők, valahogy egyik sem tudta úgy igazán megközelíteni e két mestermű zsenialitását. A Fatshark azonban a két Vermintide játékával meglehetősen közel került ahhoz, hogy ez sikerüljön (én kedveltem mindkét részt), bár a Warhammer Fantasy környezet leginkább a közelharcot engedte érvényesülni.
Harmadjára szerencsére már nem a skavenek ellen kell menjünk, hanem a Warhammer gótikus sci-fi világában merülhetünk el Tertium nem épp fényűző negyedeiben, és küzdhetünk Nurgle, az egyik káoszisten teremtményei ellen (nem mellesleg ő a betegség, a járvány, a kétségbeesés, a pusztítás és újjászületés gonosz ura).
Kezdem a kevésbé jó hírrel: sajnos megint azt kell írjam, hogy a svédek valami elképesztő hardverzabáló játékot tettek le az asztalra. Értem én, hogy az Autodesk Stingray motor saját, és emiatt büszkén használják az alkotók, de PC-n az optimalizáció sajnos nem az igazi – a futási sebesség néha ok nélkül egyszerűen beesik pár pillanatra, függetlenül a beállításoktól és az alápakolt vastól. Persze el kell ismerni, hogy nagyon pofásan lehet benne ezeket a nyomasztó hangulatú pályákat megvalósítani vele, és a sugárkövetéses grafikai eljárások is dobnak a színvonalon (bár én ennél többet vártam volna, mert a hagyományos módon megvalósított megvilágítás minősége nem mondható jelentősen rosszabbnak – inkább csak kicsit más). Viszont a pálya- és karakterdesign elsőrangú, rendkívül részletes és koherens. Már a karaktergeneráláskor is elcsodálkozhatunk, milyen részletekbe beleszólhatunk – gondolok itt nemcsak a tetoválásokra, hanem a sebhelyekre is.
Apropó, karaktergenerálás. Bizony, itt már ilyen is van, és bár túl sok jelentősége nincs, mégis sokat számított nekem – valahogy jobban kötődöm így a szereplőhöz... A négy alap kaszt szerencsére eltérő játékstílust követel meg magának, és ahogy fejlődünk, lesz lehetőségünk még inkább a magunk ízlésére formálni – 5 szintenként lehet 3 perk közül egyet választani, illetve a fegyvereinket nemcsak csereberélhetjük, de az Istencsászár áldását is kérhetjük rá, ekkor valamilyen buff kerül rá. Az is remek ötlet, hogy nem kell minden kasztból egy az egyes küldetések során – tetszőleges lehet a csapatösszeállítás. Persze mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengéi, de szerencsére ez a része a játékmechanikának remekül lett kiegyensúlyozva, és bár melósabb egy homogénebb csapattal megcsinálni a küldetést, messze nem lehetetlen.
Az alap játékmenet pedig bőséggel merít az előd Vermintide-okból. Most is van elsődleges feladat, illetve lehet kicsit „fusizni” is extra jutalomért. Bár többször meg fogunk fordulni ugyanazokon a pályákon, de előfordul, hogy kicsit terelve, alternatív útvonalon jutunk el az épp aktuális célhoz. Ellenfeleink inkább számosságukkal, semmint intelligenciájukkal jelentenek fenyegetést, habár azért akadnak agyasabb káoszlények is, akik nem restellenek némi taktikát is bevinni a hentelésbe. Talán itt még fontosabb az, hogy együtt maradjon a csapat, mert egyedül tényleg semmi esélyünk – legfeljebb a legkönnyebb nehézségi szinten némi szerencsével.
Változás még a megszokottakhoz képest, hogy itt a hit felel meg a páncélzatnak; a hit pedig ha szusszanni tudunk egy kicsit, vissza tud térni. Komolyabb baj akkor van, ha a Káosz átüt a hiten, mert az már a közvetlen életerőnket csapolja le és rontja meg – nemes egyszerűséggel (majdnem) permanensen veszítünk az életerőpontjainkból. Azért csak majdnem, mert jó részét a gyógyítóállomásokon vissza lehet regenerálni, illetve a küldetések között természetesen ez nullázódik.
Maga a harc meglepően kiegyensúlyozottra sikerült: sosem éreztem úgy, hogy ne lenne esélyem a káoszfattyak, poxwakerek és egyebek ellen, ha kifogytam a lőszerből – a közelharci rendszer is átgondolt lett a hárítással, elugrással, gyors, illetve erős támadásaival (és kis szerencsével akár tömegoszlatást is végezhetünk, bár ezen a téren az ogryn kolléga az, aki szakértője a témának). Azt kicsit sajnálom, hogy lőszert csak ládákból tudunk szerezni, illetve az ellenfelek fegyvereit nem vehetjük át saját használatra – bár gondolom inkvizítornak állt hőseink nem szívesen harcolnának eretnek fegyverekkel...
Azt nem merem kijelenteni, hogy a Darktide letaszította volna a Left 4 Deadet a trónjáról, de talán felült mellé. Nagyon élvezetes Nurgle híveit és teremtményeit három másik társunkkal irtani, és persze maga a Warhammer 40K miliő is rengeteget hozzátesz – a Fatshark pedig ügyesen gondolta tovább az alapötletet. Ráadásul az árazása is elég barátságosra sikerült, így tényleg nehéz kifogást emelni ellene...
