Eltelt már annyi idő a videojátékok világában, hogy mindenféle formában térjenek vissza a klasszikus kalandok. Az egyszerű portoktól a teljes újragondolásokig bőven találni a spektrum minden szintjén jobb és rosszabb munkákat. Samus Aran kalandjai kétségtelenül a legemlékezetesebb és legmeghatározóbb videojátékos kalandok közé tartoznak. Nem véletlenül kapta a „metroidvania” műfaj a nevének felét az űrfejvadászra fókuszáló élményekről. A Metroid Dread bebizonyította, hogy a széria bőven tud újat és izgalmasat mutatni a 2D-s világban, és bár egy teljesen eredeti új 3D-s epizódra még várni kell a sokat csúsztatott Metroid Prime 4-ig, a Retro Studios fantasztikusan hozta vissza a Nintendo cukorkaként fogyó Switch platformjára 2002-es mesterművét, a formabontó Metroid Prime-ot, Remastered megjelöléssel.

A kaland főhőse Samus Aran, aki egy az űrkalózokkal való összetűzés után a Tallon IV-es bolygón köt ki, ahol esküdt ellenségein túl egy régebben lezuhant, sötét erőket kibocsátó meteor borította fel az egyensúlyt az itt lakó chozo népeknél. Hősünk feladata, hogy bejárja a bolygót, kiderítse az igazságot, és elpusztítsa azokat az ellenségeket, akik fertőzik az itteni életet, illetve meg akarják akadályozni küldetésében.
A móka követi a metroidvania műfaj sztenderdjeit, vagyis egy összekapcsolt világot járhatunk be új képességek után kutatva, amelyekkel a már meglévő helyeken korábban elérhetetlen szekciókhoz juthatunk el. Így egyre hatékonyabbak lehetünk, amellett, hogy újabb és újabb szektorokat felfedezve araszolhatunk a végkifejlet felé. A történet ugyan háttérbe szorult, és szinte kizárólag rövid jeleneteken meg a fellelhető írásokon keresztül tájékozódhatunk a narratíváról, de talán ezzel nincs is komolyabb gond, mert a Metroid Prime-nál a kalandozás az úr, a sztori pedig a háttérbe szorulhat nyugodtan.

Az élmény már eredeti állapotában is bámulatos volt. A kreatívan összerakott környezeti történetmesélés, a könnyen tanulható, de szórakoztató játékmechanikai elemek és a fenomenálisan felépített pályák már önmagukban viszik a prímet, ahogy a fantasztikus zene is. Ugyan lehetett volna kevesebb ismétlése a már bejárt szektoroknak, illetve egyértelműbb célmeghatározást adhattak volna (elvégre a legtöbbször kóvályognunk kell a jó irány meglelése reményében), de a hiányok ellenére is fenomenális dizájnnal szembesülhetünk. Ezek a dicsérő szavak azonban az eredetit magasztalják, így ejtsünk szót az új elemekről is.
A Metroid Prime Remastered az egyik legszebb Nintendo Switch játék. Az eredeti fejlesztőcsapat sebészi pontossággal nyúlt hozzá az újrázáshoz, hogy újradolgozza szinte az összes létező textúrát. Jobb világítás, részletesebb modellek és bámulatos környezetek várják a bátrakat ebben a remaster és remake közti állapotban, amit ez a móka jelent. A technológiai újításoknak köszönhetően a töltési idők is minimalizálódtak, így már nem kell malmozva állnunk az ajtók előtt, amíg betölti a program a következő termet. A főmenüben pedig az új, nézegethető modellek és grafikai elemek még jobb lehetőséget biztosítanak arra, hogy megcsodáljuk, milyen aprósággal térnek vissza az ikonikus dolgok.

Emellett pedig igencsak személyre szabható vezérléssel fogad ez az újrázás. Nyomhatjuk modernizált irányítással – ahol a bal joystick a mozgás, a jobb a kamera –, de akár visszatérhetünk az eredeti GameCube-kontroller felépítéséhez is. Sőt, USB-vel egy eredeti kontit is benyomhatunk, hogy igazán autentikus élményben legyen részünk amellett, hogy a Wii-verziót idéző mozgásérzékeléssel nyomjuk a kalandot. Plusz van lehetőségünk egy hibrid, a fentieket vegyítő megoldásra is. Ez az alkotás sosem volt még annyira megközelíthető a szélesebb közönség számára, mint most.
Nehéz nem ajánlani a Metroid Prime Remasteredet. Sőt, nem is akarok ilyet tenni. A GameCube-generáció – sőt, minden idők – egyik legmeghatározóbb és legjobb játékának eddigi legjobb verziójával van dolgunk, amelynek könnyebb módjával és komplex vezérlési és optikai opcióival most még többen játszhatnak. A gyönyörű élmény jobb mint valaha, megőrizve a mesteri játéktervezést, de felhúzva a prezentáció és az irányítás szempontjából az eredeti fejlesztőbrigád által. Jobb lett volna egyben megkapni a trilógia többi részével, de ha ilyen módon tér vissza a többi két rész is, akkor elképesztően boldog időszak ez a Metroid-rajongók számára.

Samus újra a topon, méltó helyén, és a lelkesedésbe még nem is vettük bele a potenciális közelgő negyedik fejezetet. Ez a visszatérés méltó és érdemes, játékként, élményként, alkotásként egyaránt. Hiba lenne kihagyni, akár veteránokról, akár újoncokról van szó. Nem beszélve arról, hogy ha eredeti formájában szeretnénk tolni, az mára igencsak zsebbe nyúlós történet lenne...