Akárhányszor valamilyen új szimulátor a kezeim közé akad, mindig elgondolkozom azon, hogy mi mindent lehetne még ebben a formában játékosítani. Szerencsére a (főleg lengyel) fejlesztőknek elég jó a fantáziája, és olyasmiből is szimulátort tudnak faragni, amiből nem is gondolnánk. Példának okáért itt van ez a játék is, a Contraband Police, amelyben egy határőr bőrébe bújhatunk. Elsőre nem hangzik túl izgalmasnak, de valójában a maga puritán módján meglepően sokrétű játékról van szó.
Adott egy kitalált szovjet ország 1981-ben. Ez az Akarisztáni Népköztársaság, amelynek határmenti régióját Karikatkának hívják. Ide vezényelnek minket, zöldfülű határrendészeket is, hogy megkezdjük a nép szolgálatát. Mi leszünk a felelősek azért, hogy a főleg az Erkei Birodalom felől érkező beutazókat ellenőrizzük, és eldöntsük, beléphetnek-e az országba vagy sem.
De persze mindez valóban rém unalmas lenne, ha minden autós maga lenne a jogkövetés mintapéldánya, és tiszták lennének, mint a patyolat. Szerencsére nem azok, vagy legalábbis egy jó részük nem az. Vannak itt bűnszervezetben dolgozó csempészek, rebellis militáns csoportok és egyszerű figyelmetlen alakok is. A csempészeket le kell fülelni, a militáns csoportokkal fel kell venni a harcot, a figyelmetlen alakokat pedig egyszerűen vissza kell fordítani a határon.
A játékmenet eleinte elég egyszerű és repetitív, de apránként meglepően összetetté válik. Az alapvető dolgunk az, hogy egyesével beengedjük az autókat a határon, majd ellenőrizzük a sofőr papírjait (érdekes módon mindig minden autóval csak egyetlen ember érkezik), átvizsgáljuk az autót és az esetleges rakományt, majd eldöntsük, hogy beléphetnek-e az országba vagy sem.
Az okmányok ellenőrzése során keresnünk kell az esetleges eltéréseket és hibákat: ellenőrizni a nevet, az okmányszámot, az érvényességet, ilyesmit. Ha valami hibát találunk, nem engedhetjük be az illetőt. Ha csak valami eltérés van, de egyébként semmi gyanús, akkor simán visszafordítjuk. Ha viszont kiderül, hogy egy csempésszel van dolgunk, irány a fogda.
Az autókat UV-lámpával kell átvizsgálni, hogy felkutassuk a csempészek titkos pecsétjét, ami azt jelzi, hogy hol rejtették el a csempészárut. Ha ez megvan, akkor azt is leltárba kell venni. Olykor a rakomány közé rejtik az árut, máskor az ülés huzata mögé, esetleg az abroncsba. Mi pedig nem finomkodhatunk, késsel, baltával, feszítővassal, de akár vasvillával is nekieshetünk az autóknak, hogy felfeszegessük a rejtekhelyeket és megtaláljuk a csempészárut. A csempészeket bilincsbe verve előbb a saját fogdánkba kísérjük, majd a nap vége felé autóba ültethetjük őket és irány a közeli munkatábor. Őket ott adhatjuk le, majd a rendőrség raktárában a csempészárut is.
Ha jól dolgozunk, minden leellenőrzött ember után pénzt kapunk. Ha viszont hibázunk – csempészt engedünk be, tévesen tartóztatunk le valakit vagy épp tévesen nem tartóztatunk le valakit – pénzbírságot kell fizetnünk. Célszerű a tökéletességre törekedni, mivel a kapott pénzből lehet fejleszteni a határátkelőt. Nagyobb raktárt és fogdát építhetünk, a saját lakókocsinkat is kipofozhatjuk (hogy több életünk legyen és tovább legyünk éberek), de fejleszthetjük a járműparkot is, illetve új határőröket vehetünk fel. Utóbbi azért is fontos, mert olykor a felkelők vagy épp a csempészek megrohamozhatják az átkelőt és ilyenkor többen jobb eséllyel vehetjük fel velük a tűzharcot. Főleg, ha mesterlövészünk is van.
A Contraband Police játékmenete tehát elég sokrétű, ráadásul van egy közepesen nagy térkép is, amit autóval be is járhatunk. Van rajta munkatábor, elhagyatott szálloda, kocsma, temető és bolt is. Az utakon van forgalom is, ráadásul az autók között a ’80-as évek igazi keleti ikonjai is felbukkannak, az IFA-tól a Polski Fiatig. Az emberek letekerik az ablakot ellenőrzéskor, rádiót válthatunk a kocsikban, kinyithatjuk a kesztyűtartót és hasonlók. Ilyen szempontból elég sok (néhol tök felesleges) apróságra odafigyeltek a készítők. Csak hát sok más szimulátorhoz hasonlóan a kivitelezés itt is bájosan gagyi. A grafikát nem is részletezném külön, egyszerűen csak csúf szegény játék. Valahogy mégsem lehet ezért igazán haragudni rá, mert ez is hozzátartozik a bájához.
A játékmenetnek is vannak iszonyat fapados elemei. Ilyen az autóvezetés és a lövöldözős részek is. Oké, hogy ezek benne vannak, és oké, hogy ezek elvileg fontos részei is a játékmenetnek. Csak épp annyira gagyik, hogy szinte fáj, amikor kénytelenek vagyunk használni őket. Ezzel szemben maga az ellenőrzés egész szórakoztató és hangulatos. Főleg, hogy mindenki oroszul (vagy hogy) karattyol körülöttünk, így csak a feliratozásra hagyatkozhatunk. Ezzel talán az egyetlen nyűgöm nekem az volt, hogy a játék néha kissé következetlen. Előfordult, hogy látszólag tényleg minden rendben volt egy emberrel, amikor tovább engedtem, mégis bírságot kaptam. Máskor hemzsegtek az eltérések a papírjain, de nem volt nála csempészáru, erre a visszafordításnál megkaptam, hogy le kellett volna tartóztatnom...
A Contraband Police tök vicces játék. A fent leírt bárgyúságai ellenére vagy épp éppen azokkal együtt egyszerűen szerethető és szórakoztató. Nehéz haragudni rá a hibáiért, de kétségtelen, hogy van belőlük elég. De mégis képes felpiszkálni az emberben azt az érzést, hogy újra és újra leüljön vele játszani. És végső soron ez a lényege egy játéknak, nem? Ebben a Contraband Police jól vizsgázott. Aki szeretne némi nosztalgiával élni a ’80-as évek szovjet érájáról, annak is kiváló terep lehet erre Karikatka régiója.
