Lerágott csont már, de harminc esztendeje egészen más volt a videojáték-ipar, mint most. A CD-ROM korszak hajnalán, amikor megjelent a 7th Guest vagy a Myst, mindenki a csodájára járt mindkettőnek. Akkori szemmel szebb grafika odáig egyszerűen nem létezett, és a lézerkorongok új távlatokat jelentettek egyéb téren is, például adattárolásban. Az addig megszokotthoz képest hihetetlen mennyiségű (650) megabyte fért el rajtuk (sok embernek a merevlemeze sem volt ekkora), ami megnyitotta az utat a jó minőségű filmbetétek szerepeltetéséhez (is). Nem is csoda, hogy ezek a játékok kihasználva a lehetőséget előre renderelve érkeztek, hiszen az akkori hardverek egész egyszerűen nem tudtak ilyen minőségű grafikát valós időben előállítani.

Ezzel szemben ha most megjelenik egy hasonló produkció, egyrészt mindenki klónért kiált, másrészt mostanában nem is olyan nagy kunszt már, hiszen a kor masinái izzadság nélkül real time kiköhögik magukból a korábban látott standard többszörösét. A játékosok viszont előszeretettel sütik el a sétaszimulátor bélyeget is nyakra-főre, holott ez azért hajdanán nem volt ennyire egyértelmű. Nem csak azért, mert egyszerűen nem létezett a kifejezés, hanem mert sokkal indokoltabb volt a puzzle-kaland jelző. Az említett játékok ugyanis több fejtörőt is tartalmaztak, sőt kifejezetten erre épültek, aztán volt mellé valami sztori is. Mostanára ez megfordulni látszik, a narratíva előretört, és a feladványok inkább csak színesítést szolgálják (ha egyáltalán vannak).
Valójában nagyon is eltér a klasszikus elődtől.
Nem is csoda, hogy az emlegetett műfaji határozó megszületett, habár az továbbra is gyakran vitás, hogy melyik játéknál használhatjuk. Hogy a Myst fejlesztőinek (igen, a Cyan Worlds továbbra is létezik) új alkotása sétaszimulátor-e, annak kiderítése legyen mindenkinek egyéni házi feladat (akár ízlés szerint). Mi inkább annak próbáltunk utánajárni, hogy hogyan sikerült, valamint hogy a klasszikus recept mennyire működik napjainkban. Ami nem is annyira egyszerű kérdés, ugyanis a Firmament egyáltalán nem klón, csupán első látásra tűnhet annak, de valójában nagyon is eltér a klasszikus elődtől, úgyhogy klasszikus receptről nem is beszélhetünk.

Félreértés ne essék, a játék tele van logikai feladványokkal, de ezúttal kicsit máshogy van tálalva mindez. Mindjárt a kaland elején kapunk egy Adjunct nevű, kézre illeszthető eszközt, ezzel tudunk különféle spéci csatlakozókhoz kapcsolódni. Mindegyiknek két állása van (vagy jobbra húzod, vagy balra – igen, mint a randiappokban), és habár ezek sokféle interpretációt jelenthetnek (felemelni/leereszteni valamit, ki-be kapcsolni, kinyitni, előre/hátra haladni stb.), de mégis egy idő után roppant unalmas lesz ez a játékmechanika. Még akkor is, ha a hozzá kapcsolódó konkrét fejtörők azért adnak változatosságot, hiszen óriási mechanikus gépeket irányíthatunk, hidakat, csörlőket mozgathatunk, speciális lifteken vagy felvonókon közlekedhetünk, sőt még a víz alá is eljutunk egy ponton.
Ugyanígy a sztoriról sem tudok nagyon magasztos sorokat megfogalmazni. Három világ közt járhatunk-kelhetünk, amelyeket egy központi hubon keresztül, portálokon át érünk el. Mindeközben egy szellem lesz az útitársunk, aki meglehetősen unalmasan mesél. Igazából egy háttérsztorit kapunk meg így leginkább, de részemről egyáltalán nem tudott se lekötni, se motiválni.

A steampunk berendezések és az art deco épületek helyenként igencsak vonzzák tekintetünket.
A grafika cserébe izgalmas művészi szempontból, a steampunk berendezések és az art deco épületek helyenként igencsak vonzzák tekintetünket. Kár, hogy minőségileg már nem ennyire rózsás a helyzet: a világ viszonylag gyéren berendezett és üres, a környezetet közelről megtekintve pedig gyakran igen pixeles, ronda textúrák tódulnak az arcunkba. Sokszor az árnyékok és tereptárgyak is a semmiből ugranak be elénk, vagy rakódnak ki hibásan, ami azért is kár, mert amúgy a teljesítmény máskülönben rendben volt a tesztre használt Steam Decken. Jobban belegondolva egy kompromisszum eredménye lehet mindez, ugyanis a játék VR platformokon is fut, ahol azért (modern technika ide vagy oda) még mindig alacsonyabb minőség megengedett.
Kétségkívül azonban a legszomorúbb az összes hátrány közül, hogy igencsak bugos formában látott napvilágot a Firmament. Nekem rögtön az első fél órában sikerült két olyan komoly, showstopper problémába belefutnom, amelyek következtében újra is kellett kezdeni a játékot (onnantól erősen használtam a manuális mentést, hogy ne kerüljek újra hasonló szituációba). Egyszer a pálya alá estem be, másik alkalommal pedig úgy beleszorultam egy tereptárgyba, hogy nem tudtam belőle kikecmeregni. Mondjuk a bugokon legalább még segíthet egy-két jól irányzott patch, az alapvető, korábban felsorolt problémákat már nehezebb (nem lehet) orvosolni utólag.

Éppen ezért ajánlani is leginkább csak a megrögzött rajongóknak tudom. Ők talán azt sem bánják majd, hogy a legtöbb fejtörőnél alig akad bármi segítség vagy hint, és nagyon sok ezek közül feleslegesen túl is van komplikálva („menj el a Kata pultjáért!”).