Az ezredforduló környékén, egészen pontosan 2005-ben jelent meg a Monolith Productions mára abszolút klasszikussá vált és a legjobbak közt emlegetett akciójátéka, a F.E.A.R.. A cím gyakorlatilag mozaikszó, a First Encounter Assault Recon rövidítése, de ezzel aligha foglalkozott bárki is. Cserébe az akkor korszakalkotó és stílusteremtő játékmenettel! A bullet time, vagyis időlassítás akkor már bőven nem volt újdonság, viszont ahogy azt a FEAR (az egyszerűség kedvéért hagyjuk a pontokat) kezelte és felhasználta azt, az semmi korábbihoz nem volt hasonlítható. Egy olyan brutálisan szemkápráztató FPS-t kaptunk, amelyben a vérgőzös akció és az olykor gatyabarnító ijesztgetések tökéletes egyensúlyban voltak. A sztori nem volt Oscar-díjas, de fordulatosnak mondható, a látvány akkori szemmel hibátlan, a hangulat zseniális, a játékmenet pedig pazar. Aztán pár kiegészítő után 2009-ben jött a folytatás, amely már messze nem tudta megismételni az első rész sikerét, de azért nem volt rossz játék. Nem úgy a 2011-es harmadik rész, amely már csak egy egysíkú tucatlövölde volt időlassítással…
Ez a játékmenet és stílus valahol akkor vonult nyugdíjba. Azóta nem is nagyon készültek ilyen játékok, vagy ha mégis, akkor azok annyira nem kaptak nagy sajtóvisszhangot, hogy én magam sem tudok róluk. (Jöhetnek az ajánlások kommentekben! ;-) ) Viszont 2019-ben nagyjából a semmiből felbukkant egy demo. A Trepang2 demója. Itt érdemes egy pillanatra megállni, mert a közhiedelemmel ellentétben a Trepang2 nem valaminek a második része, a 2 ugyanis valójában azt jelenti, hogy Trepang2, csak épp ebben a formában terjedt el a játék címe a világhálón. No szóval, a Trepang2 a Team17 által felkarolt indie projekt volt a Trepang Studios boszorkánykonyhájában, amely már jó négy éve is elég előrehaladott állapotban volt ahhoz, hogy demózni lehessen. Viszont annyira még nem volt kész, hogy ne kelljen újabb négy évet várni a teljes megjelenésre. Szerencsére ez az idő elrepült, mi pedig ma már teljes pompájában élvezhetjük a Trepang2-t.
Hogy miért vezettem fel eme írásomat egy kis FEAR-történelemmel? Nos leginkább azért, mert a Trepang2 olyan, mintha a FEAR eltitkolt kisöccse lenne, akit éveken át egy befalazott szobában rejtegettek a nagyvilág elől, viszont most kiszabadult és itt van. Ha röviden kellene összegeznem, a játék olyan, mintha valaki megpróbálta volna egy garázsban lemásolni a FEAR-t. Nagyon hasonlít, nagyon próbál felnőni hozzá, de nagyon érződik rajta, hogy azért ez nem ugyanaz a játék. De félreértés ne essék: a Trepang2 a maga erejéből lett remek játék.
A sztori a szokásos sablont követi: van egy megavállalat, a Horizon, annak pedig van a szupertitkosnál egy árnyalattal titkosabb projektje. Ennek vagyunk mi (is) az alanya, akit egyszerűen csak Subject 106 néven emlegetnek. A Horizon egyik titkos laborjában tartanak fogva, mivel egy kísérlet révén emberfeletti képességekkel ruháztak fel. E képességek igazából kettő plusz egy dologban öltenek testet. Egyfelől képesek vagyunk lelassítani az időt (oké, inkább szupergyorssá válni, de az belülről nézve ugyanaz), másfelől néhány másodpercre láthatatlanná válni. Ezek mellé jön a nem hivatalos képesség, miszerint egyébként úgy nyeljük a golyókat, mint kacsa a nokedlit, de egy kisebb dandár teljes lőszerkészlete kell ahhoz, hogy valóban meghaljunk. Legalábbis normál és akörüli nehézségi fokozaton, feljebb ez azért már könnyebben sikerül.
Szóval Subject 106 egy szép napon úgy dönt, hogy egy másik titokzatos szervezet, a Taskforce 27 segítségével dobbant a Horizon laborjából, út közben pedig ementálivá lő mindenkit, aki szembe jön a folyosókon. Ezt követően a Taskforce 27 bázisára repülünk, ahonnan az összes további fő- és mellékküldetésünket kapjuk. Itt van harci szimulátor, ahol gyakorolhatunk, némileg átszabhatjuk a kinézetünket (vagyis a kesztyűnk és csizmánk színét, de kb. ennyiben ki is merül, többet úgysem látunk soha magunkból), illetve fegyvereket vehetünk és pimpelhetünk. Utóbbi téren a játék közepesen bő kínálattal bír: pisztoly, géppisztoly, gépkarabély, puska az alap szett, de mellettük akad később aknavető, mesterlövész puska, gránátvető, gépágyú és pár más finomság is. Vannak gránátok, dobókés és balta is, amit bevethetünk.
A játékmenet gerincét a tűzharcok adják, amelyek általában szűk terepen, folyosókon, szobákban zajlanak, de akad kültéri terep is, mint pl. egy lezuhant repülő környéke. A csaták elég pörgősek és dinamikusak, vagyis roppant szórakoztatóak. Az MI többé-kevésbé igyekszik adaptálódni és lereagálni a tetteinket, de összességében azért könnyű őket péppé lőni. Főleg, ha bevetjük a képességeinket, de sokszor volt olyan érzésem, hogy anélkül is könnyen felül tudok kerekedni az egyszeri kommandósokon. Viszont a játék olykor más ellenséget is bevet velünk szemben, vannak mutáns lények kisebb-nagyobb kiszerelésben, ezekkel már bizony könnyen meggyűlik a bajunk. Nekem nagyon hiányzik a játékból az ADS, vagyis a célzott lövés, ami tulajdonképpen csak a mesterlövész puskánál van. Nem igazán értem, miért maradt ki, hiszen ez tényleg minden FPS alapvető sajátja… Itt viszont marad a csípőből géppuskázás, ami valóban nagyon rambó, de azért na…
A Trepang2 egyik gyenge pontja sajnos a látványvilág. Nem mondanám, hogy a játék csúnya lenne, mert ez nem igaz. Viszont a level design bizony nagyon olyan hatást kelt, mintha procedurálisan generált lenne, pedig elvileg nem az. A pályák nincsenek túlságosan berendezve, sokszor ismétlődnek ugyanazok a tereptárgyak, dekorációk. Oké, vannak gyökeresen eltérő környezetek, mint a sivár labor, irodák, hatalmas könyvtár vagy épp a már említett lezuhant repülő becsapódási helyszíne. De ezek a pályák is önmagukban nagyon önismétlők, amitől nagyon olyan érzést kelt a játék, mintha eléggé szűkösek lett volna a költségvetés (ami valószínűleg így is volt). Cserébe viszont a fizikára és az időlassítós effektekre nem lehet panasz, ahogy az optimalizációra sem. A játék az asztali ikontól az első pisztolylövésig kevesebb mint egy perc alatt kényelmesen eljut, így a töltési idő is baráti.
A Trepang2 nem fog úgy bevonulni a videojátékos történelembe, ahogy anno a FEAR tette. Viszont az utóbbi évek egyik kellemes meglepetése, amely képes legalább részben visszahozni a FEAR régi hangulatát. A befejezésből fakadóan szinte biztosak lehetünk benne, hogy lesz folytatás, de legalábbis valamilyen kiegészítő biztosan. Én a magam részéről annak örülnék a legjobban, ha a Trepang2 elég sikeres lenne ahhoz, hogy újra kedvet hozzon picit nagyobb pénztárcával rendelkező stúdióknak és kiadóknak is ehhez a műfajhoz. Mondjuk egy FEAR remake (nem remaster, hanem tényleges remake, mint a Resident Evil 2 vagy a Mafia esetében) nagyon várós lenne.
