A Remnant: From the Ashes nagy kedvencem volt, szóval a bejelentés óta vártam a második rész megjelenését. Már az előrendelőknek járó korai hozzáférés alatt belekezdtem, és bár elég nehezen indult be, illetve fogott meg a játék, de azóta többször is sikerült a végére érnem. Még mindig vannak megszerzésre váró lootok és rejtett titkok, plusz a legnehezebb fokozat is vár rám, de egyelőre megvárom a DLC-ket.
A lassan kibontakozó történet (nem meglepő módon) az előző rész után játszódik, egy poszt-apokaliptikus világban. Főhősünk a misztikus Vault Ward 13-at keresni, ahol állítólag békében élnek emberek. Hasonlóan kezdett az előző rész is, annyi változott, hogy ezúttal nem egyedül kalandozunk, de a vége ugyanaz: egy tutorialnek is felfogható rész és némi átvezető után eljutunk a keresett helyre, és végre kiválaszthatjuk kasztunkat (ami itt archetípus névre hallgat), kapunk némi felszerelést, és újabb átvezetők után (végre) kezdetét veszi a kaland.
Viszont hogy ez a kaland milyen lesz és mennyire haladunk könnyen, az nemcsak a játéktudásunkon múlik, hanem a szerencsén is. Már az első rész is procedurálisan generált térképekkel operált, de ott legalább a helyszínek fixen követték egymást. Ezúttal viszont a kampányban bejárható öt világból csak a második és az utolsó fix (ezeknél a térkép is állandó), a három központi terület sorrendje teljesen véletlenszerű. Ahogy az ott megtalálható lootok, bossok és feladatok is véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra.
Ez egyfelől jó dolog, mert alaposan megnöveli az újrajátszhatóságot, még sokadik alkalommal is bele lehet futni addig ismeretlen dolgokba. Aztán a neten rákeresve kiderül, hogy még egy csomó mindent nem is látott az ember fia/lánya. Viszont cserébe a nehézség is legalább ennyire véletlenszerű. Én elsőre veterán szinten kezdtem (ez a közepes fokozat, nem számolva a NG+-on megnyíló Apocalypse nehézséget), a nekem sorsolt első világ nagy része igazi szenvedés volt, párszor még az újrakezdést is fontolgattam. Aztán a területen túljutva sokkal könnyebbé vált a játék. Nem csak azért, mert a karakterem is erősödött, de a következő biomokat sokkal könnyebbnek éreztem.
Különösen már az újrajátszásoknál tűnt fel, hogy míg az egyik világ kettő boss kivételével sétagalopp Nightmare fokozaton is, addig egy másikon egy nagyobb mob-packtől is fűbe (homokba) tud harapni a karakterem már Veteránon is. 4-5 újrajátszás után már szembeötlő az is, hogy hiába az elméletileg procedurálisan generált pályák, de hamar ki lehet ismerni a térképet. Legfeljebb annyi a különbség, hogy más loot van ott vagy más mellékes dungeont találunk egy ajtó mögött. Újrajátszáskor egyébként nem muszáj az egész kampányt az elejéről kezdenünk, a Ward 13-ban lehetőségünk van Adventure módra váltva egy-egy, már befejezett világot újrasorsoltatni. Van pár dolog, amit így nem lehet megszerezni, de lootokat vadászni egyszerűbb így.
A balance hiánya az archetípusoknál is megvan, én egy kivételével mindet kimaxoltam, és érezhető, mekkora különbség van közöttük. Az archetípus ugyanis nincs kőbe vésve, ha megvásároljuk (vagy bizonyos esetben megtaláljuk) a feloldáshoz szükséges itemet, akkor onnantól kezdve bármikor lecserélhetjük, plusz beállíthatunk egy másodlagost is. Mindegyikhez tartozik négy passzív és egy aktív képesség, valamint egy egyedi trait is. Utóbbi csak addig van a classhoz kötve, amíg el nem érjük a tizedik szintet, onnantól szabadon használhatjuk más archetípusokkal is.
A játék alatt ugyan Unreal Engine 5 fut, de néhány kivételtől eltekintve ez úgysem fog feltűnni. Én bizonyos részeken még azt sem mondtam volna meg, hogy nem az előző résszel játszom. És persze ebben benne van, hogy az emlékek megszépülnek idővel, de azért Nerud világát nem mondanám szemet gyönyörködtetőnek semmi esetre sem.
Cserébe a world bossok igazán látványosak lettek, még ha a harc hevében csak ritkán van lehetőség rácsodálkozni egy-egy részletre. A hangok terén sincs gond, a szinkron nem kiemelkedő, de nem is borzalmas, a fegyverhangoknál is hallottam már rosszabbat és egy jó fülhallgatóval vagy 5.1es rendszerrel játszva könnyen be tudjuk tájolni az ellenfeleket. Viszont az End Credits zenéjét mindenképpen megosztanám veletek.
Komolyabb bugokba nem futottam bele, kétszer esett bele az ellenfél a textúrába, de szerencsére az AOE sebzés ki tudta szedni, illetve az achievementek egy része is bugos volt, de azóta az összeset javították. A játék hossza egy érdekes kérdés. Szerencsétől és tudástól, meg persze a választott nehézségi szinttől függően egy-egy világ teljes kipucolása 1-2 óra között van, a teljes kampány 7-8 körül. Viszont ha az ember mindent fel akar fedezni és össze akar szedni, akkor ennek a többszörösét is beleteheti a játékba. Nekem jelenleg 86 órám van benne, egy archetípus nincs maximális szinten, illetve egy világ van, ahol még várnak rám összeszedésre váró lootok.
Annyit még érdemes megemlíteni, hogy a történet eléggé befejezetlen maradt a játék végére is, ezen remélhetőleg az érkező DLC-k tudnak javítani. Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy nem is teljes árú játék, az ultimate edition kerül annyiba, mint egy-egy frissen megjelenő AAA-cím, és az újrajátszhatósága kifejezetten magas. Főleg, ha a co-opot is ki tudja használni valaki, de én erről nem tudok nyilatkozni.
A Remnant: From the Ashes méltó folytatása lett a Remnant II, amelynek ugyan vannak hibái, de ezek elhanyagolhatóak az összképet tekintve. Én csak ajánlani tudom, az első rész rajongóinak ugyanúgy, mint azoknak, akiknek ahhoz nem volt szerencséjük. Akár teljes áron is.
