A tavalyi év egyik méltatlanul feledésbe merült sikere volt a Darkest Dungeon II, ami remélem, hogy csak az elképesztő mennyiségű remek játéknak volt köszönhető, és véletlenül sem annak, hogy a játékmenet megváltoztatott koncepcióit ennyire nehezen emésztette volna meg a nagyérdemű. Mert bár való igaz, hogy a DDII több ponton is változtatott az előd főbb elemein – teljesen új alapokra helyezte a karakterek menedzselését, elhagyta a falu újjáépítését, nagyobb hangsúlyt helyezett a roguelite elemekre –, ám ezektől függetlenül egy szenzációs, addiktív és még mindig kiváló hangulatú horror-szerepjáték volt, amelyhez ráadásul megjelenése óta folyamatosan érkeznek a kisebb-nagyobb, címmel ellátott frissítések.

A megjelenés évfordulója után, illetve a régóta esedékes konzolos megjelenések sűrűjében úgy döntöttem, írok is egy összefoglalót, amelyben összegyűjtöm ezeket a frissítéseket, és azt, hogy hogyan változtattak a játékmeneten. Általános jellemző, hogy minden nagyobb csomag javított valamennyit a játékmeneten, az egyensúlyon, bugokat, unfair előnyöket, illetve összecsapásokat foltozott be, de ezeken felül játékmenetbeli újításokat, bővítéseket is hoztak.
A játék első nagyobb bővítése a tavaly ősszel megjelent ingyenes, Chirurgeon’s Table nevű csomag volt, amely visszahozta az alapjáték egyik ikonikus főellenfelét, a Collectort, valamint egy új, rajongó által designolt főszörnyet, a címbéli Gaunt Chirurgeont is. Ezen felül új tárgyakat, ereklyéket és elit ellenfeleket vonultatott fel a megszokott összecsapásokhoz, érdekesebbé tette a nehézségi szintet emelő Infernal Flame használatát, valamint teljes kontrollertámogatással és Steam Deck-kompatibilitással egészítette ki a csomagot.

Ezt követte tavaly év végén az első – és eddigi egyetlen – fizetős DLC, a The Binding Blade, amely egy új karakterkaszt, a különböző harcstílusokat váltogató, kombókká összefűző duelist mellett elérhetővé tett egy speciális küldetésláncot is, amelynek végén a játékosok feloldhatták az alapjátékból ismert klasszikus karaktert, a Crusadert. A páros természetesen teljesértékű szereplőként került a játékba, ugyanolyan fejlesztési lehetőségekkel, specializációkkal, egyedi tárgyakkal és feloldható háttértörténettel, mint többi társuk. A kiegészítővel ráadásul az azt nem birtokló játékosok is újabb adag finomhangolásban, bővítésben részesültek – többek között az új típusú összecsapásokat jelentő katonai barikádokkal vált még veszedelmesebbé a hegy és a Darkest Dungeon felé vezető utazásuk.
Azóta két további ingyenes kiegészítés bővítette, frissítette a játékmenetet. Az Infernal Pursuits jelentős mértékben újrabalanszolta bizonyos hősök viselkedését, valamint teljesen új lair főellenfél-trófeákkal és Infernal Flame-típusokkal látta el a játékot. Az ezt követő Last Light a veterán játékosok egyik legfőbb siralmát orvosolta, miszerint a játék végéhez közeledve feleslegessé váltak az expedíciók során begyűjtött, fejlesztésekre költhető gyertyák, mivel már nem volt mire költeni őket – így az endgame került bővítésre, a felesleges gyertyák révén ugyanis a Remény oltárának maximális felfejlesztése után lehetőség nyílt véletlenszerű, combos indítótárgyak behúzására, az expedíciók során felmerülő választások során is elérhetővé tettek extra opciókat, a hősök számára pedig az automatikusan új, random célkitűzések kezdtek generálódni.

A nyár során a játék meg fog jelenni minden konzolra, ősszel pedig érkezni fog a következő nagy frissítés, amely a Kingdoms címet viseli majd, és egy teljesen új, ingyenes, standalone játékmóddal fogja bővíteni a játékot. A játékmód során a játékosnak biztonságos fogadókat kell megvédenie támadó ellenfelektől nyersanyagok gyűjtése és ellenfelek leküzdése, valamint egyedi küldetésszálak teljesítése mellett, a kiegészítés pedig nem kevesebb, mint három új ellenséges frakcióval is bővíti majd a játékot.
Ha tehát félretettétek volna a tavalyi megjelenés óta a Darkest Dungeon II-t, esetleg még mindig gondolkoztok a beszerzésén, csak ajánlani tudom, hogy adjatok neki egy esélyt. Másabb, mint az első rész, eleinte kicsit szokatlan az új fejlődési és menedzselési rendszer, de az a precizitás, lelkesedés és elszántság, amivel a Red Hook csapata még egy évvel a megjelenés után is bővíti, támogatja a játékot, mindenképp elismerésre méltó, és példaértékű lehetne mind a AAA, mind indie berkekben.