Bármekkora hullámokat is kavart a 2010-es évek derekán a hero shooter műfaja, a csillaga mostanra mintha látványosan leáldozóban lenne. Leszámítva az Overwatch 2 körüli botrányokat, nem is bukkant fel igazán látványos új trónkövetelő a mezőnyben egy ideje – egészen addig, amíg idén nyár elején a Sony büszkén le nem leplezte Concord című, PlayStation 5-re és PC-re készülő multiplayer játékát (illetve csak mellékesen a NetEase pedig a Marvel Rivalst).
A Concord bemutatkozása alapján úgy tűnt, mintha a Sony nagyon-nagyon szeretett volna magának egy házon belüli Overwatchot – csak a nagy buzgóságban azt nem vette észre, hogy durván 6-8 év késéssel tette meg a bejelentést, látszólag ugyanolyan stílusban és módon, mintha semmit sem észlelt volna a multiplayer szcéna azóta lezajlott változásairól. A bejelentést követően többen arra tippeltek, hogy esetleg egy free-to-play címről lesz szó – de még ez sem jött be, a Concord ugyanis a Helldivers 2-höz hasonlóan 40 eurós árcímkével, illetve az abból végül száműzött PSN-fiók-összekapcsolással érkezik majd augusztus végén.
Részben a kíváncsiságtól hajtva éltem a szerkesztőségbe érkezett béta meghívóval, remélve, hogy esetleg mégis csoda történik, talán a Sony egy újabb Helldivers 2-t hoz össze az év közepén – ám nagyon úgy fest, hogy nem ez lesz a helyzet. Szó sincs arról, hogy a tapasztaltak alapján a Concord rossz játék lenne, a pályák hozzák az elvárható szintet, a 16 elérhető karakter (avagy a játék nyelvezetével élve freegunner) az archetípusok/kasztok ellenére eléggé egyediek, a variánsok rendszere pedig – tehát az, hogy ugyanaz a karakter később több különböző változattal, eltérő skillekkel is megjelenhet a csatatéren – kellő változatosságot ígér. Adottak a live service címektől elmaradhatatlan elemek is, mint a napi, heti és szezonális küldetések, a feloldható különböző skinek és kozmetikumok (utóbbiakhoz kapcsolódóan természetesen majd mikrotranzakciós elemek is a végső változatban).
Kifejezetten tetszett, hogy lehetőség van a dinamikák alapján meccs közben is karaktert váltani a még rendelkezésre állók közül, a meccsek végén pedig az, hogy minden használt karakter a játékidő és teljesítmény függvényében kapott tapasztalati pontokat. Tetszett, hogy nincsenek Ultimate képességek, míg a sima speciális képességek visszatöltődése meglehetősen gyorsnak érződött, és kimondottan tetszett az is, ahogy a játék különböző passzív bónuszokkal is jutalmazta a különböző, csapaton belüli karakterkombókat. Tulajdonképpen pár, béta során elfogadható szerverhibát leszámítva nem találkoztam semmilyen kirívó problémával, egészen szórakoztatónak bizonyult az élmény – csak ahogy attól a bemutatkozás óta többen tartottak, a Concord nem nyújtott semmi olyasmit a béta során, ami különösebben lenyűgözött volna, vagy ami igazán új lenne a nap alatt.
Márpedig egy olyan mezőnyben, amelyet évek óta vitathatatlanul ural pár ismert free-to-play cím, friss riválisnak pedig készül a Marvel Rivals is egy ismert és népszerű franchise-zal a tarsolyában, jogosan merülhet fel a kérdés minden rajongóban, vajon 40 eurós belépődíjjal mit remél a Sony a nyár végi debütáláskor? Mert a szórakoztató karakterek, alapelvárásoknak megfelelő pályák és játékmódok mindenre elegek, csak nem arra, hogy a játék bármilyen tekintetben maradandó legyen majd, még akkor sem, ha a Concord mégis free-to-play címnek készülne. A Sony mintha lejárt trendeket próbálna követni, anélkül, hogy felmérte volna, mekkora konkurencia ellen és milyen esélyekkel indul, ennek pedig könnyen lehetnek csúnya következményei.
