Szinte pontosan hét évvel ezelőtt írtam az első tesztemet a PlayDome-ra, a Cold Waters című tengeralattjárós játékról. Az első perctől kezdve imádtam, mai napig az egyik kedvencem, és a tengeralattjárós játékok piciny rajongótáborában is etalonnak számít. Az azóta eltelt időben készült hasonló tematikájú alkotások számát egy kezemen meg tudom számolni, de ezek mindig is rétegjátéknak számítottak.
A Silent Depth 2: Pacific már régóta a radaromon (vagy inkább szonáromon) volt. A kiadó és egyben fejlesztő MicroProse-hoz még a kilencvenes évekből kellemes játékélmények kötnek, így megelőlegeztem nekik a bizalmat, hogy remek tengeralattjárós kalandok várnak rám. Sajnos azonban csalódnom kellett...
A játék címéből kiderül, hogy a Csendes-óceán lesz a hadszíntér, az időszak pedig a második világháború. Amerika oldalán szállunk vízre, egy Gato osztályú tengeralattjárót fogunk irányítani, célunk a japán kereskedelmi és hadiflotta megnyirbálása. Silent Hunter-rajongóknak ismerős lehet a körítés, a Wolves of the Pacific alcímű negyedik rész ugyanezen érában és helyszínen játszódott. A MicroProse „lite sub-sim”-ként aposztrofálja a játékot, magyarul nem hardcore szimulátorról van szó, hanem amolyan casual, könnyen tanulható hajókázásról. Ez kapásból egy mínuszpont az összes sub-sim-rajongótól, akik igénylik azt a komplexitást, amit a Silent Depth 2: Pacific nem ad meg. Ilyen a célpont manuális beazonosítása, a távolság- és sebességmérés, a torpedókomputer kalibrálása, felszerelés- és legénységmenedzsment satöbbi.
Oké, fogadjuk el, hogy ez másfajta közönségnek szól, nem a vérbeli kapitányoknak. Árkád játéknak még jó lehet, de akármennyire is szeretné lite subsimként eladni a MicroProse, sajnos jelenlegi formájában még árkádnak is kevés. Korai hozzáférés ide vagy oda, egy tengeralattjárós játékból nem hiányozhat a szonár, a rádióállomás, az útvonaltervező és még sorolhatnám, de a Silent Depth 2: Pacificből bizony ezek mind hiányoznak. A kezelőfelület szegényes, a grafika szintén. Üres és plasztikus a környezet, hiányoznak hangok, nincs tutorial, nincs történet, rossz a kamerakezelés. Ugyanaz az érzésem, mint a nemrég nálam járt Eyes of Warnál: alapvető játékelemek hiányoznak, és nem szabadott volna kiengedni még korai hozzáférésbe a Silent Depth 2-t.
Persze ehhez is kaptunk már roadmapet a fejlesztőktől, de sajnos az én bizalmamat eljátszották (a Steam értékelések alapján ezzel nem vagyok egyedül). Nagyon remélem, hogy nem ezt a piaci értékesítési modellt fogja használni a jövőben az egyszer már becsődölt MicroProse, mert így nem fogják sokra vinni. Nem látszik a játékon, hogy ha komplexitásban nem is, de színvonalban valaha beérné a 2007-ben megjelent Silent Hunter 4-et.
